Baracsi Erzsébet: A Repülő Egyetem kutathatóságának problémái

Baracsi Erzsébet: A Repülő Egyetem kutathatóságának problémái

Forráskritikai és módszertani elemzés

A Történeti Hivatalban őrzött Repülő Egyetem öt kötetnyi dossziéja a demokratikus ellenzéki mozgalom egyik alap-mozgalmának történetét tartalmazza. Ezt az elnevezést a Belügyminisztérium III/III-as osztálya adta, a résztvevők által „Hétfői szabadegyetemnek” nevezett előadásainak. Történeti forrástani szempontból kiemelkedő és tipikus a korszak rendőri vizsgálati módszereire, valamint a korabeli nyilvántartások használatára is. A kötetekben ezerháromszázhuszonegy oldalon át vizsgálják különböző szempontok szerint az előadások témáját, tartalmát, a résztvevő személyeket. Konkrét utasításokkal látják el az ügynököket. S megtalálhatjuk azoknak az állami vezetőknek a nevét is, akik ezeket a jelentéseket hivatalból megkapták.

A köteteket végig olvasva számos történeti és módszertani, valamint szociológiai kérdés is felmerül, amely kiterjeszthető minden ilyen, ebben a korszakban keletkezett vizsgálati anyagra is. A következőkben tíz pont köré csoportosítva vázolnám fel az általam legfontosabbnak tartott történeti és forrástani kérdéseket. A hely rövidsége miatt csak problémafelvetésre szorítkozhatom, magyarázatra azonban nem.

  1. Az indulás időpontja. Az objektum dosszié megnyitásáról 1980. február 18-án döntöttek egy határozatban. A Repülő Egyetem előadásai 1978. augusztusában indultak. Jelentések azonban már 1979-ben készültek. Hamarabb elkezdték figyelni az összejöveteleket, embereket, mint ahogy elrendelte a Belügyminisztérium III/III-as osztálya. Sőt különböző más osztályokon már írásbeli jelentések is készülnek, mire megszületett a központi akarat a mozgalom megfigyelésére. A mozgalmat azért tartják veszélyesnek, mert az úgynevezett lengyel mintát követve (1980-ban vagyunk, a lengyel válság ideje!), a fiatal értelmiséget megcélozva „próbálja aláásni” eszmetörténeti nézetekkel a szocializmust. A dosszié elején és egy-egy fontosabb eseménynél is, mindig összefoglalják a „Repülő Egyetem” történetét, magyarázatokat keresve és elég sokáig csak figyelő jelenléttel kitüntetve az előadásokat. A megfigyelt személyeket 3 csoportra osztották veszélyesség szerint:

    a./ a Repülő Egyetem látogatása mellett más ellenzéki tevékenységi formában is aktív szerepet vállaló, tudatos ellenzék, b./ más ellenzéki tevékenységben is részt vevők, kimutathatóan ellenzéki beállítottságúak, c./ a Repülő Egyetem hallgatása mellett más ellenzéki tevékenységben részt nem vevők. Ezeket a személyeket beazonosítják, illetve a nem ismerteket pedig megpróbálják beazonosítani. Ez úgy történt, hogy az ügynök végignézte a rendőrségi törzsfotókat és így próbálta meg felismerni az előadáson résztvevőket. Végig megmarad kb. 30-50 személy, akiknek az adatait egyáltalán nem sikerült megállapítani. Az ügynökök szerint ezek általában főleg bölcsészhallgatók voltak, akiket barátjuk vagy barátnőjük hívott el az előadásokra. De részvételük a szabadegyetemi szemináriumokon a kapcsolat felbomlásával megszűnt.

  2. Az előadások száma. 1979. október 24-ike és 1986. november 24-ike között kilencven előadást tartottak különböző helyeken, amelyekről a jelentések beszámoltak. Ez évenként kb. tizenkét előadást jelentett. Az egyetemi szemeszterek mintájára tartottak nyári, téli és tavaszi szüneteket. Természetesen a csak azoknak az előadásoknak a száma állt rendelkezésemre, amelyekről jelentés készült.

    Ez a következőképpen oszlik meg évenként: 1979-ben öt, 1980-ban tizennyolc, 1981-ben huszonkettő, 1982-ben hét, 1983-ban tizennyolc, 1984-ben tizenhét, 1986-ban három előadást tartottak. 1985-ben nem készült jelentés, vagy nem maradt fenn.

    A kezdeti indulási nehézségek után, „viszonylag békés” rendőri jelenlét mellett zajlottak az előadások. A rendőrség a lakások előtt jelen volt, ügynökeik részt vettek az előadásokon, de egyelőre tartózkodtak a beavatkozástól. Várakozó álláspontra helyezkedtek. Ez az 1981-es okt. 26-iki megemlékezés után gyökeresen megváltozott. Krassó György beszédét olyannyira veszélyesnek találták a társadalomra és az ifjúságra nézve, hogy az erőskezű állambiztonsági tisztek véleménye lett az irányadó. 1981. végén kezdeményezték az előadást-tartók és a lakást rendelkezésre adók rendőri és munkahelyi figyelmeztetését. Emiatt lakás problémák akadtak, sohasem lehetett tudni, hogy a következő előadás hol lesz. A résztvevőket is nagyobb konspirációra késztették ezzel. Ezenkívül olyan rendőri jelenlétet biztosítottak az előadás helyein, amely sok fiatalt visszariasztott a részvételtől. Igazoltatás, figyelmeztetés a következményekre. Ekkor néhány hallgatót a rendőrségre be is idéztek, „meghallgattak”, de semmi újat nem tudtak meg a Repülő Egyetemről. A harmadik kötet tartalmazza ezeket a „meghallgatási jegyzőkönyveket”. A szabad egyetem szervezői az előadásokon résztvevőket figyelmeztették a rendőri zaklatás lehetőségére, valamint konkrét tanácsokkal látták el őket ilyen esetre.

  3. A résztvevő személyek statisztikai feldolgozása. Minden jelentés tartalmazza a végén a résztvevők összetételét. Általában 80 %-uk értelmiségi, 20 %-uk egyéb szellemi foglalkozású. A nagyrészük bölcsészhallgató. Ugyancsak itt szerepel, mint ténymegállapítás, hogy a résztvevők nagy része zsidó származású. Ez azonban csak statisztikai megállapítás. Bár érdekes adalék ez az ekkor „nem-létező” antiszemitizmushoz. A résztvevők foglalkozását, személyi adatait az állambiztonság szempontjából veszélyességi sorrendben állapították meg.

  4. Az előadások tematikája.

    Az előadásokat a következő személyek tartották időrendi sorrendben:

    Jánosi Ferenc: A magyarországi növekedési nehézségekről

    Tamás Gáspár Miklós: Az erdélyi közművelődési helyzetről

    Szalai Pál: A demokráciáról

    Vajda Mihály: Demokrácia elméletekről

    Kis János: A szovjet típusú társadalmak elméleti szakirodalmának kritikájáról

    Iványi Gábor: Miért nem szabadok a szabad egyházak

    Hegedűs András: A politikai és gazdasági reformokról

    Lányi András filmrendező úti-beszámolója Lengyelországról

    Bibó István magnóra mondott előadásai

    Szilágyi Sándor: Bibó kevéssé ismert műveiről

    Bauer Tamás: A második gazdasági reformról és a tulajdonviszonyokról

    Kis János-Bauer Tamás vitája

    Tamás Gáspár Miklós: Az internacionalizmus és szocializmus haláláról

    Demény Pál: Életéről és börtönéveiről

    Csalog Zsolt: A magyar faluról

    Az előadások témája és az előadók személye nagyon sokoldalú volt. A szervező Szilágyi Sándor megpróbálta az akkori fiatal értelmiséget érdeklő témákat szélesen és jól összefogni. Fontos volt, hogy Bibó Istvánra, a méltatlanul háttérbe került politológusra is felhívta a megjelentek figyelmét. Nézeteit, véleményét magnófelvételekről ismertette. Az előadások a politológia mellett általános művelődéstörténeti kérdésekkel is foglalkoztak. Ezeket kiegészítették diavetítések, úti-beszámolók. Említésre-méltó pl. a Kenedi János lakásán tartott erdélyi gyerekekről szóló diavetítés, a gyerekek naplóiból részletek felolvasása, amelyek vágyaikról szóltak. Ékes tanúságként az akkor ott uralkodó anyagi és mentális viszonyokra.

    Az előadásokról több példányban is készültek jelentések. Ezekből megállapítható, hogy a második nyilvánosságnak szóló előadások sokszor szakmailag nem kellően megalapozottak voltak. (Vagy a beszámolók nem voltak pontosak.) Az előadásokon részvétel inkább valamely sorsközösség vállalása volt, nem annyira továbbképzés. Bár számos hazánkban nem ismert politológus megismerésére és olvasására csak itt nyílott lehetőség.

    Az előadásokat és a résztvevőket több ügynök jelentéséből ismerhetjük meg. Az 1980. április 28-iki előadásról, amelyet Szalai Pál tartott a magyar demokráciáról, többen is készítettek jelentést. Érdekes lenne összevetni a különböző osztályok jelentéseit. Nagyon messzemenő következtetéseket lehet levonni a különböző helyeken alkalmazott ügynökök műveltségi és szocializáltsági szintjére.

  5. Az operatív eszközök alkalmazása. A technikai eszközök használatát jó előre és nagyon körültekintően szervezték meg. Általában csak jelentősebbnek vélt előadások esetén alkalmazták. A Repülő Egyetem működése alatt a jelentések szerint erre csak háromszor került sor. Egyébként a hagyományos írásbeli jelentéseket részesítették előnyben. A Csata fedőnevű akciót a korabeli technikai szinten oldották meg.

    A résztvevők és az ügynökök aránya. A Repülő Egyetem névmutatójának elkészítésekor számszerűleg összehasonlítható volt ez az arányszám. Az öt kötetben összesen 1435 név fordul elő. Természetesen átfedések vannak, hiszen többnyire ugyanazok vettek részt az előadásokon. Ebből 1365 hallgató és 70 ügynök volt. Átlagosan egy ügynök húsz embert figyelt. A megfigyeltek nem mindegyikét ismerték fel, habár törekedtek a minél teljesebb megismerésre, mégis maradt mindig olyan személy, akit nem tudtak beazonosítani. Ha az illetőt nem ismerte valamelyik ügynök, vagy az informátora név szerint, akkor a résztvevő nem is került természetesen be a nyilvántartásba. Egyetlen esetben sem fordult elő, hogy ezeket esetleg a ház előtt jelenlévő rendőrök igazoltatták volna és adataikat így próbálták volna megszerezni. Azt gondolom, hogy a korabeli viszonyokat és a többi szocialista országban megismert adatokat összevetve, az ügynökök aránya „még elfogadható”. Magyarország belső elhárítása nem jeleskedett annyira a többi szocialista országhoz képest. A már meglévő ügynökök mellett természetesen megpróbáltak új embereket is beszervezni, ez azonban minden esetben eredménytelen maradt. Általában a korábban hálózatból már kizárt emberekkel próbálkoztak elsősorban, valamint a fontosabb pozícióban lévő párttagok gyerekeivel. Az eszközök finomodása azonban már itt is nyomon követhető, hiszen amennyiben a jelölt elzárkózott az együttműködéstől, tovább nem erőltették, pressziót nem alkalmaztak vele szemben.

  6. A Repülő Egyetem elhalása. 1984 elejétől kezdve részben a rendőrség erőteljesebb fellépése következtében - az előadókra és lakástulajdonosokra való személyes és munkahelyi pressziók hatására -, az előadások látogatottsága erősen csökkent. Ugyanakkor beindultak más ellenzéki „mozgalmak” is, amelyek átcsoportosították, illetve bővítették is a résztvevők számát. A Monori tanácskozás, amelyet Donáth Ferenc védnökségével szerveztek , vagy a Bibó szakkollégium kezdetei, amely a fiatal, másképp gondolkodó jogász értelmiséget tömörítette. Ezen kívül a szabadegyetem is kifulladt, betöltve szerepét, az idő már kissé meg is haladta. De ennek szélesebb-körű vizsgálata a történészek és szociológusok feladata.

  7. A dossziéba befogott és más lakásokon tartott előadások jelentései. Bár a dosszié a Repülő Egyetem nevet viseli, mégis számos más, nem a hétfői szabadegyetemen tartott előadást is tartalmaz. Ilyenek pl. a Szentiványi István lakásán tartott előadások, a Miszlivetz Ferenc lakásán tartott előadások, a Gulyás László lakásán tartott kultúrtörténeti előadások, Mészöly Miklós nyaralójában tartott előadások, és a vidéki főiskolák diákjainak szabad egyetemei előadásai. Ezek talán valamilyen későbbre tervezett koncepció miatt voltak egybegyűjtve, ami különböző politikai okokból azután nem lett aktuális. Különösen veszélyesnek és megfigyelendőnek tartották a Szentiványi István és Miszlivetz Ferenc lakásán tartott előadásokat, mert itt Szabó Miklós és más kiemelkedő másként-gondolkodók tartottak szakmai beszélgetéseket. Ezeken mindössze 10-15 fő volt jelen, az ún. keménymag. Nagyon fontosnak tartották a Solt Otília lakásán tartott magánbeszélgetések lejegyzését, valamint a Szamizdat butikban elhangzott beszélgetések tartalmának és a résztvevők számának és összetételének jelentését, lejegyzését.

  8. Hivatalos ellenlépés. A Belügyminisztérium III/III-as osztálya kezdettől fogva azt gondolta, hogy a szabadegyetem egy kicsiny csoport, főleg az MTA Történettudományi Intézetének fiatal értelmiségének, valamint a Bölcsészkar hallgatóinak az igényeit elégíti ki. Ezért gondolt arra, hogy MTA Társadalomtudományi Főosztályának szervezésében egy előadássorozatot indít a Történettudományi Intézetben, vagy az Akadémián, ahol ismertetik a szocializmusról kialakult legfrissebb nyugati politológiai nézeteket és irodalmat. Itt a cél egyértelműen a Repülő Egyetem hallgatóinak „elszívása” lett volna. Az alábbiakban ismertetem az előadás-tervezetet, amely azonban nem valósult meg.

    Egy évszázad történeti problémái

    (Előadássorozat tematikája )

    1./ A nyugat- és kelet-európai fejlődés az újkor hajnalán (XVI-XVII. sz.) - Pach Zsigmond Pál

    2./ A magyar nemzettudat változásai - Szűcs Jenő

    3. / Kelet-Európa a kelet-európai történetírásban - Makkai László

    4./ A kelet-európai népek nemzettudatának alakulása - Niderhauser Emil

    5./ Polgári nemzetállam és soknemzetiségű.... - Kosáry Domokos

    6./ A dualista rendszer csapdája - Hanák Péter

    7./ A dualizmus társadalma – nemzetiségi kérdés - Katus László

    8./ Magyar gondolat – szabad gondolat - Litván György

    9./ Polgári radikalizmus és szociáldemokrácia – Mucsi Ferenc

    10./ A forradalmak: 1918-19 – Hajdu Tibor

    11./ Hazai munkásmozgalom és emigráció – Borsányi György

    12./ A negyedik nemzedék útvesztése –Szabó Miklós

    13./ A baloldali szellem újraorientálódása – Lackó Miklós

    14./ A magyar fasizmus – Ormos Mária

    15./ Helyünk a világban. I. Gazdaság és társadalom – Ránki György

    16./ Helyünk a világban. II. Külpolitika – Juhász Gyula

    17./ Helyünk a világban III. Történetírás-világkép – Glatz Ferenc

    18./ Az agrárátalakulás állomásai – Orbán Sándor

    19./ A népfront és proletárdiktatúra – Vida István

    20./ Eredmények és alternatívák gazdasági fejlődésünkben – Berend T. Iván

    Hogy miért csak terv maradt az előadás-sorozat, az nem derül ki az iratokból. Habár a Repülő Egyetem működése során többször is megpróbálták újra keresztülvinni a megtartásukat.

  9. 10. A 17964/1-5. Számú kötetek évenkénti és előadások szerinti megoszlása.

    Az első kötet 297 számozott oldalt tartalmaz. A kötet huszonnégy előadás jelentését foglalja magában. Itt található a megfigyelést és a dosszié megnyitását tartalmazó határozat.

    A második kötet 239 számozott oldalt tartalmaz. Ebben tizenkét előadás tartalmi jelentése van.

    A harmadik kötet 327 számozott oldalt tartalmaz. Tizenhét előadás anyagának jelentését tartalmazza. Ehhez tartoznak még külön borítékban és számozatlanul a meghallgatási jegyzőkönyvek, tíz személyé.

    A negyedik kötet 298 számozott oldalt és húsz előadás anyagát tartalmazza.

    Az ötödik kötet 160 számozott oldalt és tizenöt előadás anyagát tartalmazza.

    Ha a kötetek oldalszámát és az előadások számát tekintjük, láthatjuk, hogy a jelentések egyre részletesebbek és körültekintőbbek lesznek, hiszen egy jelentésre több oldalszám esik. Ennek köszönhetően az operatív megjegyzések is részletesebbek és értékelőbbek lettek.

A Történeti Hivatal által őrzött anyagok feldolgozása és a nyilvánosság elé tárása olyan új problémákat vet fel, amely megváltoztathatja és új fénybe állíthatja a korábban „ismertnek” vélt eseményeket. Úgy vélem, hogy ez a munka méltán tarthat igényt a szakmai közönség érdeklődésére és segítségére.

Megjegyzés: a tanulmány a Történeti Hivatalban lévő dossziék névmutatózása után készült 1998. decemberében. Független az azóta megjelent Szilágyi Sándor által írt kötettől. Szilágyi S.: A Hétfői szabadegyetem és a III/III Bp., 1999. Új Mandátum Kiadó