Közel tíz éve már annak, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában a kezembe került egy dosszié: a „Dr. Wayand Tibor feljegyzése horthysta politikai rendőrségi munkájáról” címmel készült dokumentum, amely írójának az 1945 utáni politikai rendőrség fogságában tett önvallomását tartalmazza. Azonban nem elsősorban az irat keletkezése, a Wayand Tibor egykori magyar királyi detektívfelügyelő elleni nyomozás lefolytatása érdekelt – bár önmagában ez is megérne egy külön előadást –, hanem a feljegyzésben leírtak keltették fel az figyelmemet. Ez ugyanis több volt egyszerű, csak a nyomozásban felhasználható vallomásnál. Wayand Tibor visszaemlékezése a két világháború közötti és a második világháború alatti politikai rendőrség működésével, nyomozásaival, a vezetők és a beosztottak szerteágazó kapcsolatrendszerével foglalkozik. Aki a Horthy Miklós nevével fémjelzett közel negyedszázados történelmi korszak állambiztonságát kutatja, annak ez a dokumentum megkerülhetetlen. Természetesen egyetlen dossziéból nem lehet rekonstruálni egy egész korszak politikai rendőrségének működését, kutatásaim során ez csak a kezdet volt, azonban kellő lökést jelentett a téma mélyreható elemzése szempontjából. De ha figyelembe vesszük azt, hogy a két világháború közötti állambiztonsági iratok túlnyomó része megsemmisült, akkor azonnal felértékelődnek az ÁBTL-ben található és a Wayandéhoz hasonló önvallomások, feljegyzések és visszaemlékezések.

Előadásomban a Történeti Levéltár számos más forrásának segítségével megkísérlem felvázolni a Magyar Királyi Rendőrség Politikai Rendészeti Osztályának működését, intézményi hátterét, jelentősebb nyomozásait, vezetőit, funkcióját és feladatait. 1919. augusztus 6-tól 1944. március 19-ig tartó időszak állambiztonsági eseményein keresztül igyekszem választ adni arra, hogy mi indokolta a szervezet létrehozását, kik és hogyan végezték a nyomozásokat, illetve mely pártok és egyesületek kerülhettek be a politikai rendőrség célkeresztjébe.

Varga Krisztián