Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2011 februárjában előadássorozatot indított, amelynek keretében az intézményben folyó tudományos kutatást és iratfeldolgozást mutatjuk be. Szívesen látjuk az érdeklődőket minden hónap második csütörtök délutánján előadásainkon és az azt követő beszélgetéseken. Júniusi rendezvényünkre külső kutatóink közül Czene-Polgár Viktóriát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának oktatóját, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Doktori Iskolájának hallgatóját hívtuk meg, hogy számoljon be legújabb kutatásairól.

A következő előadás 2019. június 13-án 17 órakor kezdődik az ÁBTL aulájában (Budapest, VI. ker. Eötvös utca 7.).
Előadó: Czene-Polgár Viktória

Az előadás címe:
Pénzügyi jellegű bűncselekmények megítélése a Rákosi-korszakban

1954-ben Fenyvesi Mihály pestlőrinci kordélyos, Kiss Antal és Fekete István petőfiszállási fuvarosok Tóth Károly állatkereskedővel társulva mintegy 300 vidéken felvásárolt süldő malacot értékesítettek a pestszentlőrinci piacon, kihasználva a budapesti peremkerületi zöldövezetben élők sertéshízlalási kedvét. Az üzlet anyagi haszonnal járt, vagyis a malacokat drágábban adták, mint ahogyan vették. Minthogy ez az egyszerű üzleti lépés a második világháborút követő években nem volt legális, ezért a Fővárosi Bíróság árdrágító üzérkedés bűntettében bűnösnek találta őket, és 1954. november 26-án három év és hat hónapi börtönre ítélte Fenyvesit, Kisst és Feketét, míg Tóth büntetése háromévi börtön lett.
   A korszakban bőven indultak ilyen eljárások, és gyakoriak voltak az ehhez hasonló – vagy jóval szigorúbb – ítéletek, hiszen a hatalmat 1945 után fokozatosan megszerző kommunisták ideológiai, politikai és gazdasági síkon is harcot vívtak – saját társadalmukkal szemben. A diktatúra pedig – jellemző módon – a politikai és a gazdasági bűncselekményeket egyforma elszántsággal szankcionálta. A rendszernek ugyanis jól kivehető szándéka volt, hogy a határokat összemosva, a politikai elítéltekre is a köztörvényesség bélyegét nyomja, és fordítva; megnehezítve az ügytípusok elhatárolását. A politikai jellegű bűncselekmények szabályozásának „hangvétele” és módja a nem politikai célú tettekre, így az olyan pénzügyi jellegű bűncselekményekre is kiterjedt, mint például a devizabűntettek, az árdrágítás, az adócsalás, a jövedéki visszaélés, a csempészet, a vámorgazdaság, a pénzügyi szabotázs, illetve a beszolgáltatási kötelezettség megsértése. Az ezekben az ügyekben lefolytatott eljárásokra rányomta a bélyegét a politika, ami az ítéletekben is tetten érhető volt: a korábbi gyakorlatnál jóval szigorúbb szankciókat alkalmaztak.
   De hogyan és miért történt mindez? Miként támogatta a kommunista hatalom büntetőjogi eszközökkel az államosítást vagy a tervgazdálkodást? Az államháztartási bevételek növelésének kényszere miként öltött testet a tömeges méretű gazdasági tárgyú eljárásokban? 1945-től az 1962-es Btk. hatálybalépéséig eltelt időben a gazdasági (és ezen belül a pénzügyi) bűncselekmények miért szerepelhettek évi több tízezres számmal a bűnügyi statisztikákban, amelyek szerint például csak 1952-ben 39.559 eljárást folytattak le közellátás elleni bűntett, 4540-et árdrágítás és 7051-et tervbűntett miatt? Az előadásomban ezekre a kérdésekre keresem a választ.
Czene-Polgár Viktória