Müller Rolf: Belügyi információs jelentések, 1964–1990

Müller Rolf: Belügyi információs jelentések, 1964–1990

(Megjelent: Trezor 3. 147-164)

A Történeti Levéltár a rendszerváltoztatást megelőző korszak belügyminisztériumi/állambiztonsági szerveinek iratai között számos olyan dokumentumot őriz, amelyek a párt- és állami-, illetve a belügyi felső vezetés informálására készültek. A három nagyobb csoportba sorolható irategyüttes a következő: a Belügyminisztérium (BM) több munkaterületét összefoglaló BM Tájékoztatók; az akkori szakzsargonban ún. „Szakelosztós jelentéseknek” nevezett információs anyagok; a kizárólag állambiztonsági tematikájú Napi Operatív Információs Jelentések(1).

Mindhárom típus a minisztérium történetében korszakhatárt képező 1962/63-as átszervezés után keletkezett, az ezt megelőző időszak hasonló típusú iratai más iratőrző helyek gyűjteményeiben találhatók.(2)

Nem érdektelen az iratok rövid ismertetése, hiszen egyrészt vissza-visszatérően találkozhatunk a napi politika világában az állambiztonsági jelentések „útjával”, vagyis, hogy „ki mit kapott, olvasott munkája során”, másrészt a korszakkal foglalkozó történeti kutatások számára – akár egy sajátos szemléletű kronológiaként tekintve – nyújthatnak értékes adatokat, vagy éppen a személyes múltjukon keresztül érintettek találhatják meg az emberi sorsok belügyi pillanatfelvételei között a magukra vonatkozó kockákat.

A három felsorolt jelentéstípus alaki-, tartalmi jegyeinek rövid bemutatásán túl megpróbáljuk minél pontosan megadni a címzettek körét, ugyanakkor a tájékoztatást végző belügyi szervek áttekintő szervezettörténete is elengedhetetlen.

 

A politikai felső vezetés belügyi tájékoztatása – szervezettörténeti vázlat

Az hatvanas évek elején kialakuló új struktúra (a korábbi főosztályi tagozódás helyébe a főcsoportfőnökségek, csoportfőnökségek, önálló osztályok, osztályok, alosztályok rendszere lépett) nem hagyta érintetlenül az informálásért felelős szervezeteket sem.(3) A III. Főcsoportfőnökség keretén belül megalakult a III/4. önálló osztály, amely 3 alosztályt foglalt magában: a III/4-A) Elemző-Értékelő alosztályt, a III/4-B) Tájékoztató alosztályt és a III/4-C) Nemzetközi kapcsolatok alosztályát. A párt- és állami-, illetve a belügyminisztériumi vezetők tájékoztatást ellátó alosztály kettős alárendeltségbe került, szervezetileg a III/4. osztály vezetője alatt állt, de az általa készített tájékoztató anyagokat – hasonlóan, mint korábban – az állambiztonsági miniszterhelyettes hagyta jóvá. Feladatai a belügyminisztériumi belső informálást tekintve kibővültek, azonban az Emigráns sajtófigyelő készítését a továbbiakban a Minisztertanács Sajtóhivatala vette át.(4)

1965 elején a III/4. osztályt megszüntették. Az Értékelő alosztályt csökkentett létszámmal a III. Főcsoportfőnökség titkárságához csatolták, a tájékoztató és a nemzetközi kapcsolatok alosztálya a belügyminiszter közvetlen alárendeltségében tartozó Nemzetközi Kapcsolatok és Tájékoztató Osztály szervezeti keretébe került. Az általuk készített BM Tájékoztatók a II. és III. Főcsoportfőnökség központi szervei, a BM Főügyeleti osztály, a megyei rendőr-főkapitányságok, a BM Országos parancsnokságok jelentéseiből, továbbá a baráti országok belügyi és állambiztonsági szerveitől érkező információkból álltak össze. Az MSZMP, a Kormány, valamint a BM vezetői részére készítendő tájékoztató és eseményjelentések mellett továbbra is összeállították időszakonként a belső információs anyagokat, és a havi összefoglalókat, azonban ezek nem sokkal később, 1968-ban megszűntek. Ugyancsak megküldték az „illetékes” belügyi szerveknek a Szabad Európa Rádió és egyéb ellenséges nyugati adók által sugárzott híradásokat és a Magyarországon élő személyeknek szóló üzeneteik szövegét (ezeket a rádióadásokat – egy korábbi megállapodás alapján, fizetség ellenében – a Magyar Távirati Iroda kísérte figyelemmel, és küldte meg naponta a Tájékoztató alosztálynak)(5) . Egy 1970. március 9-én kiadott belügyminiszteri parancs a napi tájékoztatókon kívül átfogó összefoglaló jelentések készítését is előirányozta „ellenséges tevékenység” egy-egy területéről és az aktuális hazai, nemzetközi kérdések belügyi vonatkozású tapasztalatairól.(6)

1971-ben a Tájékoztató alosztály az újonnan felállított és a belügyminiszteri közvetlen alárendeltségbe tartozó Információ-feldolgozó és Felügyeleti Csoportfőnökséghez került. Az alosztály a csoportfőnök közvetlen irányítása alatt dolgozott, de tájékoztatóit a belügyminiszter jóváhagyásával adta ki. Egy 1974-es szervezeti igazítást követően a Felügyeleti Osztály és a Kutató-Tervező (önálló) alosztály kivált a csoportfőnökség keretéből, így ezt követően a szervezet Információ-feldolgozó Csoportfőnökség Tájékoztató Önálló Alosztály néven ismert, amely alárendeltségét tekintve a belügyminisztertől az –államigazgatási beosztások között újra megjelenő – államtitkárhoz került.

A belügyi információs rendszer egyik lényeges jellegzetessége volt, hogy a központi tájékoztatás mellett, maguk a belügyminisztérium alaptevékenységét végző szervek is készítettek a politikai vezetés számára tájékoztatókat. A Tájékoztató alosztályon 1975-ben készített vázlat szerint a politikai vezetés informálása az idő tájt két úton történt, ugyanis az általuk szerkesztett központi napi BM Tájékoztató mellett az egyes szervek is összeállították az ún. szakelosztók alapján jelentéseiket, míg az előbbit a belügyminiszter, ez utóbbit a szerv vezetője írta alá.(7) Ez a párhuzamosság 1959-től alakult ki(8) , ugyanis ettől az időponttól kezdve a szervek megítélésük szerint döntötték el, hogy mit és milyen úton jelentenek a párt és a kormány vezetőinek. Egyébként mindkét csatornán történő híranyag továbbítás a belügyminiszter jóváhagyásával történt: az előző szélesebb, míg az utóbbi szűkebb elosztási lista alapján. Leszűkítve, az állambiztonsági munkaterületet tekintve a III/III. Csoportfőnökségen a tájékoztatásért 1972-től a III/III-B) Önálló Tájékoztató Alosztály volt felelős.

1977. március 28-án az MSZMP KB Titkársága külön határozatban rögzítette a hazai és a nemzetközi politikai, gazdasági és társadalmi életről készült belső információk megismerésének köreit, és egyes párt és állami szervekre vonatkozóan a tájékoztatási elvárásokat.(9) A Belügyminisztériumban ezt követően a felső vezetés informálásakor döntően a napi BM Tájékozatóra helyeződött a hangsúly, amelyet 1977 június 1-től a korábbi felügyeleti és jelentés-jóváhagyási rendszert megtartva az újonnan létrehozott Adatfeldolgozó Csoportfőnökség Értékelő Tájékoztató Osztály Tájékoztató Alosztályán készítettek.

Mérföldkövet jelentett a rendszer egységesítésében az MSZMP és a Minisztertanács vezetői belügyi tájékoztatásának továbbfejlesztéséről szóló 29/1982. számú belügyminiszteri parancs. Ebben a fogalmazták meg, hogy a „Belügyminisztérium tájékoztató tevékenységének alapformája: a naponként szerkesztett Tájékoztató jelentés. Ugyanakkor alkalmazni kell az egyes vezetői feladatkörökhöz, munkaterületekhez kapcsolódó jelentések szakelosztós rendszerét.” A rendszeres napi és a melléjük esetenként csatolt tájékoztatókat a továbbiakban minden esetben „a pártirányítás és pártellenőrzés kialakult rendjének megfelelően” fel kellett terjeszteni a belügyi munkát felügyelő KB titkárnak, illetve ezekből válogatva „az általános politikai információkat tartalmazó, az egyes elhárítási területek és a belügyi munka helyzetére vonatkozó jelentéseket” a KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztály vezetőjének is meg kellett küldeni.(10)

A jelentések érkezésnek, szerkesztésének és továbbításának időgráffal történő ábrázolása a 29/1982. sz. BM parancs alapján.(11)

Mindezek mellett e parancsban szabályozták az egyéb időszakos: havi, negyedévi, félévi és a külön tájékoztatási tervek szerint készülő jelentések rendszerét is. A nyolcvanas évekre már rendszeres együttműködés alakult ki a Belügyminisztérium és más állami szervek (Külügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és az MTI) között, így a feladatok tartalmi egyeztetése és az anyagok kölcsönös cseréje folytán a korábbi időkre jellemző átfedések megszűntek.(12)

Később a BM Tájékoztatók és a szakelosztós jelentések továbbítását – kisebb névváltoztatást követően – az Adatfeldolgozó és Tájékoztatási Csoportfőnökség (AFTCS) Értékelő és Tájékoztató Osztály látta el, amely 1988 februárjától a csoportfőnökség önálló Információs Alosztályként a csoportfőnök-helyettes közvetlen irányítása alá került.

1. BM Tájékoztatók

E jelentéscsoport öleli fel a legnagyobb évkört, hiszen 1964-től egészen 1989-ig rendelkezésünkre áll. Az első hat év jelentései (1964–1969) több szempontból is eltérőek az utánuk következő évek ilyen típusú dokumentumaitól. Tartalmi és formai különbségükön túl feltűnő, hogy teljesen rendszertelen időközönként követik egymást, néhol 2–3 naponként, máshol hetenként, így tényleges napi jelentésekről inkább csak 1970 után beszélhetünk. Ennek egyik oka lehetett, hogy az információk beküldése a központi szervnek nem volt elég folyamatos, sőt a kampányszerű továbbítás mellett többször azok minősége sem volt megfelelő.(13)

A formai jegyeket tekintve, az említett – kezdeti – időszakot leszámítva, a jelentések szinte mindvégig két fő részből álltak: az elsőben a politikai, állam és közbiztonsági tematikájú hírek, illetve az ún. tájékoztatási tervekben előzetesen meghatározott értékelések találhatók, majd ezeket követték a rendkívüli események, közlekedési balesetek és rendőri intézkedések, őrizetbe vételek, vagy az ezekből készített statisztikák (ez utóbbiak alapját nagyrészt a BM Főügyelet napi jelentései képezték.(14) ) Megoszlásukra jellemző – mint az egy korabeli, 1976-os feljegyzésben is olvasható –, hogy nagyobb részt esemény és statisztika kapott itt helyet és csak kevés értékelés, elemzés.(15)

A tájékoztatók tartalmi bemutatásához segédanyagként több intézkedés, feljegyzés áll rendelkezésünkre, amelyekben arról olvashatunk, hogy a belügyi, vagy a politikai vezetés milyen jellegű híranyagokat kéretett be közvetlenül magához. Információigényük bemutatására leghasznosabb, ha a már említett 1982-es parancs végrehajtására született 5/1982. számú államtitkári intézkedésből idézünk, mert ez rendelkezett talán a legrészletesebben a napi jelentésre kötelezett szervek „küldeményeiből” az Adatfeldolgozó Csoportfőnökségen összeállított tájékoztatókkal kapcsolatos elvárásokról. Eszerint a következő információkat kellett ott szerepeltetni:

  • „a) az állami, társadalmi és gazdasági irányításban hasznosítható – főként operatív módszerekkel, bizalmas forrásokból szerzett – politikai információkat, amelyek segítik az ellenséges erők terveinek, tevékenységének időbeni megismerését, állami, társadalmi és gazdasági céljainak megvalósítását;

  • b) az állam biztonságát, a közrendet, az országhatár rendjét és biztonságát jelentősen befolyásoló eseményeket és bűncselekményeket, az ilyen ügyekben szerzett előzetes értesüléseket, illetve a végrehajtott belügyi intézkedéseket és elrendelt nyomozásokat;

  • c) a kiemelt közlekedési baleseteket;

  • d) a több ember életét kioltó elemi csapásokat, rendkívüli eseményeket, baleseteket;

  • e) a párt- és állami vezetők, a társadalmi és kulturális élet közismert személyiségei, a diplomaták életét, testi épségét, biztonságát és zavartalan mozgását veszélyeztető eseményeket;

  • f) a jelentősebb, nagyobb területre kiterjedő veszélyes járványos megbetegedéseket, az egészségre káros körülmények tömeges bekövetkezését és az ilyen mértékű környezet szennyezést;

  • g) a fegyveres erőknél és testületeknél előfordult nagyobb jelentőségű rendkívüli eseményeket;

  • h) a termelőüzemet, tömegközlekedési eszközt, középületet, lakóterületet sújtó nagyobb tűzeseteket;”(16)

Mint látható a belügyi munka szinte teljes spektrumát felölelő hírcsokor volt az előírás. De valójában mivel is találkozhat a kutató? Általánosan megállapítható, hogy a napi BM tájékoztatók híranyagának jelentős része a III/I. (hírszerző) Csoportfőnökség és BM Főügyeleti Osztály jelentésein alapult, vagyis nagyrészt a hírszerzés kompetenciájába tartozó, illetve közbiztonsági híreket olvashatunk. (Ez az aránytalanság a belső információáramlás egységes szabályozásának hiányából is adódhatott.(17) ) Találkozhatunk itt Kína reformellenes erőitől az arab világ fel-felbukkanó feszültségein keresztül az Egyesült Államok európai és közel-keleti politikájáig számos információval. De gyakran feltűnnek az el nem kötelezett országok helyzetét, vagy éppen afrikai térség problémáit vázlatosan bemutató hírek is. Az általános értelemben vett külpolitika szférája mellett megjelennek a gazdasági kapcsolatokkal, a Varsói Szerződéssel és értelemszerűen a NATO-val kapcsolatos írások, illetve visszatérően jelentkeznek a szocialista tömb egyes országainak politikájáról kialakított nyugati véleményt bemutató jelentések, vagy a Vatikán állásfoglalásit követő beszámolók. Időnként a – többek között a tömbön belüli más állambiztonsági szervektől, vagy idegen politikai, kormányzati körökből beérkező – külpolitikai információk Értesülések időszerű eseményekről fejezetben kapnak helyet még rövidebb, csak a lényegre koncentráló szerkesztésben. Az Események cím alatt pedig főleg az előzetes letartóztatásba helyezések, őrizetbe vételek számát és bűncselekmény típusok szerinti megoszlását, vagy a személyi sérülésekkel kapcsolatos közúti baleseteket találhatjuk, időnként kiegészítve a lopások, a határforgalom vagy akár a tűzesetek aktuális statisztikai adataival, pár soros magyarázatával.

Csak igen ritkán fordul elő a hazai ellenzékkel kapcsolatos események bemutatása, és ilyenkor is jórészt a külföldi visszhangról kapunk információt. A nyolcvanas években már gyakori rendszerellenes megnyilvánulások sem követik itt egymást, időnként nem túl hosszú tájékoztató jellegű írások elevenítik fel a történteket. Kivételt talán csak az első 6 év iratanyaga képez, amely nem követve az eddig felvázolt szerkesztést valamivel több belpolitikai információt hordoz. Az ilyen témájú hírek a BM Tájékoztatók olvasókörénél még szűkebb csoport számára voltak csak elérhetők, inkább a szakelosztás révén juthattak hozzájuk egyes vezetők.

A hetvenes évek végéig a jelentések fejlécein a legtöbb esetben a Politikai Bizottság tagjait és póttagjait jelölték meg „célállomásnak” (ugyanakkor olyan is előfordul, hogy mellettük más felelős beosztású személyt is megneveztek a bizalmas irat megismerőjének). Az első részletesebb szabályozás a már említett 1977. márciusi KB Titkársági határozatban olvasható, amely kimondta, hogy „a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai és a miniszterelnök-helyettesek naponta kapjanak általános politikai információt. A tájékoztatókat kapja meg a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Budapesti Pártbizottság első titkára és a Népszabadság főszerkesztője is.”(18) Az ún. „általános politikai információk” egyik része a Belügyminisztérium napi jelentése volt (emellett még munkanapokon reggel 9-ig kézbesíteni kellett: a Külügyminisztérium napi jelentését és összefoglalóját a nagykövetségi sajtószemlékből, az MTI reggeli és délutáni bizalmas híreit és a cikkszemlét, a Konjunktúra és Piackutató Intézet napi összefoglalóját „24 óra a világgazdaságban” címmel.(19) ) A jelentések megismerőinek köre a későbbiekben tovább bővült. Az 29/1982. BM sz. parancsban foglaltak szerint a tájékoztatót – hasonló időpontban – fel kellett terjeszteni: a Politikai Bizottság tagjainak, a Központi Bizottság titkárainak, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, az Országgyűlés elnökének, a Minisztertanács elnökének és elnökhelyetteseinek. Ugyanakkor meg kellett küldeni a Budapesti Pártbizottság első titkárának, az MSZMP KB Adminisztratív Osztály vezetőjének, az MSZMP KB Iroda vezetőjének, a KISZ KB első titkárának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa titkárának, a Népszabadság főszerkesztőjének, a legfőbb ügyésznek, a honvédelmi miniszternek és a külügyminiszternek.(20) Tehát naponta megközelítőleg 40–50 személy jutott birtokába a szigorúan titkos belügyi jelentéseknek. A pontos szám természetesen időnként változott (akár a funkció átfedéseknek köszönhetően), míg egy 1978-as, vagy 1985-ös tájékoztató végén 48 példányt jelöltek, addig a 1989 végén már csak 35-öt.

A naponta összeszerkesztett jelentést jóváhagyás után iktatószámmal ellátott, speciálisan e célra rendszeresített borítólapon és borítékban postázták az állami (BM) futárszolgálat útján az elosztón szereplő címzetteknek. A küldeményhez válaszborítékot is mellékeltek, mivel a jelentéseket „felhasználás után” olvasóik kötelesek voltak visszaküldeni az osztályhoz, ahol azokat megsemmisítették (ha valamilyen megjegyzés került közben az iratra, akkor az a vezető elé került), csak a miniszter által jóváhagyott ún. tőpéldányt és az ahhoz felhasznált információs anyagokat őrizték meg.(21) Míg ezek teljes sorozata megtalálható a Történeti Levéltárban, addig a III/I., a III/II. és a III/III. Csoportfőnökség, a III/1. Vizsgálati Osztály, az ORFK, a Határőrség, a BM Főügyeleti Osztály, és a Tűzoltóság Országos Parancsnokságának alapjelentései csak 1985-től és csak hiányosan állnak rendelkezésünkre (a Külügyminisztérium sajtó összefoglalóit is olvashatjuk 1988-ból, a Politikai Bizottság és a kormány számára készített jelentéseit pedig 1988–89-ből).

2. Szakelosztós jelentések

A Belügyminisztérium a napi rendszeres tájékoztató mellett esetenként, soron kívül egyes politikai vezetőknek munkaterületükhöz kapcsolódó ún. szakelosztós információs jelentéseket is eljutatott. Ez a „személyre szabott” informálás már korán kialakult, de a Történeti Levéltárban csak pár év ilyen jellegű dokumentuma maradt fenn – 1983 augusztusától 1985 decemberéig, és 1988 januárjától 1990 januárjának közepéig – azonban a hiányos gyűjtemény még így is nagy mennyiségű forrásanyagot biztosíthat a „rendszerváltoztató évtized” kutatóinak.

A Szigorúan titkos! Különösen fontos! minősítéssel ellátott belügyi jelentésekben mindig csak egy adott témáról olvashattak az illetékes vezetők, amely a pár sorostól a több oldalas, részletes beszámolóig terjedhetett. A híranyagot követően általában jelölték az információ származási helyét, hogy az megbízható, illetve hiteles-e, vagy éppen itt tartották fontosnak közölni azt is, hogy a hírforrás fokozott védelmet igényel. Végül pedig a tájékoztató „célállomását” jelentő személy vagy személyek névsorát olvashatjuk. Időnként a főanyaghoz mellékletként, többek között röplapok, gyűlések meghívói, jegyzőkönyvei is kapcsolódhattak.

A szakelosztós jelentésekben – hasonlóan a BM Tájékoztatókhoz – számos külpolitikai, külgazdasági híranyaggal találkozhatunk. A hírszerzés munkájának köszönhetően naprakész információk százai áramoltak e csatornán az aktuális lengyelországi eseményekről, a Szabad Európa Rádió tevékenységéről, az IMF delegációk működéséről, az EGK-val való kapcsolatokról, vagy éppen egyes nyugati országokról, illetve a NATO-tól kiszivárgott, felderített értékelésekről, véleményekről. Ugyanakkor itt már jóval gyakrabban jelennek meg a nyolcvanas évek ellenzéki működésének fontosabb mozzanatai, vagy olyan mozaikdarabjai, amelyek híres üggyé sem akkor, sem a későbbi emlékezetben nem váltak, de amelyeket az elhárítás mégis fokozott érdeklődéssel kísért. A nyolcvanas évek első felének még csak ritkábban felszínre törő botrányai, így a Mozgó Világ-ügy, Duray Miklós letartóztatása, a monori találkozó, a Budapesti Kulturális Fórum és az ezeket követő visszhangok után 1988-tól már a szervezetileg is differenciálódó hazai ellenzék rendezvényei, tervei sorakoznak előttünk. Az akkor induló pártok, szervezetek akcióin túl visszatérően bukkannak fel az Írószövetség és a József Attila Kör gyakran viharos ülései, majd a Rakpart Klub kritikus hangú rendezvényei, a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozó akciók és szamizdat lapok írásai. Az egyre dinamikusabbá váló ellenzék dokumentumai közé néha beékelődnek egyházi információk is, mint pl. a Magyar Katolikus Püspöki Kar negyedévi üléseiről készített tájékoztatók, vagy a különböző nemzetközi és el nem ismert hazai zsidó szervezetek szándékait, kapcsolatait tárgyaló jelentések.

A híranyag és címzett szelektálás miatt, pontos lista itt nem adható meg a „kiválasztottak” köréről. Volt, amikor csak egy személy íróasztalán kötött ki a belügy reggeli küldeménye, máskor többen is olvashatták azt. A válogatás logikáját egy példán szemléltetve: a hazai ellenzék 1985. június közepén, a monori kempingben tartott tanácskozásának értelmiségi körökben elhangzott értékeléséről és a szervezők további terveiről keletkezett „megbízható” információkból a Belügyminisztérium jelentést állított össze, mellékelve egyes előadások, a korreferátumok és hozzászólások szövegét is (mindezt a jelentés végén lévő közlés szerint: 220 lap terjedelemben). A 4/6-774/1985. nyilvántartási számú irat címzettjeinél a következő személyeket olvashatjuk: Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkárai közül Berecz János, aki ekkor ideológiai és propaganda ügyekkel foglalkozott, Horváth István, ő felügyelte az állambiztonsági ügyekkel is foglalkozó Közigazgatási és Adminisztratív Osztályt, és Pál Lénárd a Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály felettese, végül Radics Katalin ez utóbbi osztály vezetője. Tehát az értelmiség egy ilyen számottevő „akciója” – belügyi szűrőn keresztül – a legfelsőbb vezetésből is csak egy szűkebb, hivatali-bizalmi csoporthoz jutott el (akik azonban ezzel az „ügy” kezelésének feladatát is megkapták).

A jogosultakra egy csatolt átiraton a híranyagot küldő csoportfőnök tett javaslatot, majd a miniszteri (egyes esetekben államtitkári) jóváhagyás után indulhatott útjára a jelentés. Azok a vezetők, akik a napi BM tájékoztató elosztóján is szerepeltek, azzal együtt, egy borítékban (persze rendkívüli esetben soron kívül is), akik viszont a Belügyminisztériumtól rendszeres napi tájékoztatásban nem részesültek, azoknak egy kísérőlevéllel küldték meg az esetleges „személyükre szabott” információkat.(22) A központban külön nyilvántartó lapon jegyezték fel a témát, iktatószámot, címzett(ek)et, elküldési és visszaérkezési időpontot. A tőpéldányt – az államtitkári és a csoportfőnöki láttamozás után – irattározták, a visszakapott iratanyagokat pedig kivezették a nyilvántartóból. Abban az esetben, ha valamilyen megjegyzés került az iratra, a belügyminiszterhez, illetve az illetékes helyettes elé terjesztették, minden más esetben az útjuk a küldő szervhez vezetett.(23)

 

A belügyi vezető apparátus tájékoztatása – szervezettörténeti vázlat

A Belügyminisztériumra kívülről nehezedő tájékoztatási kényszer miatt szükséges volt, hogy annak „falain belül” is intenzív információcsere működjön. A források szerint, 1963 elejétől a III/4. osztályon bevezették a csoportfőnökök, osztályvezetők, megyei rendőrfőkapitányok és politikai osztályvezetők informálására az ún. Belső tájékoztatót, amely iránymutatást is tartalmazott az operatív munka egyes fázisait illetően.(24) Majd az év szeptemberétől a napi Tájékozató jelentésekből – megfelelő tartalmi válogatással – a központi osztályvezetők számára összefoglaló jellegű Havi tájékoztató készült(25) , amelynek mellékletében kaptak helyet a nyugati sajtó és a Szabad Európa Rádió magyar vonatkozású közleményei(26) . A minisztérium felső- és középvezetőinek kezei között az évtizedek során megforduló tájékoztató anyagok számáról és típusairól teljes listát adni nem lehet, és itt nem is lenne érdemes. Azonban az elmondható, hogy a 80-as évek elejére a szóban történő eligazításokon, vezetői értekezleteken túl olyan írásos anyagok jutottak el hozzájuk, mint pl. a napi gyakoriságú BM Tájékoztató, az állambiztonsági operatív napi jelentés, a BM Főügyelet, illetve a Határőrség napi jelentése, emellett időszakosan az Adatfeldolgozó Csoportfőnökség kiadványai, különféle sajtótermékek és persze a hivatali működéssel kapcsolatos jogszabályok, tervezetek, előterjesztések is.(27) Később az Adatfeldolgozó és Tájékoztatási Csoportfőnökségen belül 1985 júniusától havonta (később ritkábban) egy ún. AFTCS Tájékoztató is megjelent, de ez még szűkebb kör számára készült, a csoportfőnökség vezetőinek munkáját kívánta segíteni, majd 1987-től kezdték meg a Belügyminisztérium Parancsnoki Tájékoztatójának szerkesztését, amely az első évben kétszer látott napvilágot.(28)

A számos időszaki tájékoztató, összefoglaló és egyéb belső kiadvány közül különös jelentősséggel bírtak az állambiztonsági szervek által begyűjtött információk. Hálózati források, hivatalos és társadalmi kapcsolatok, levélellenőrzés, lakás- és telefonlehallgatás, a titkos módszerek széles repertoárja állt rendelkezésükre, hogy a társadalom akár legbelsőbb zugaiba is beférkőzzenek. És az így megszerzett adatok az idő előrehaladtával még fontosabbá váltak, hiszen az elégedetlenek táborából kihallatszó egyre gyakoribb kritikus hangok egyben a „másképp gondolkodók” állambiztonsági jelentőséget is növelték. Nem csoda, hogy a 70-es évek végére sürgető kényszerré vált egy hatékony, az adatok sokasságát viszonylag gyorsan feldolgozó, naprakész tájékoztatást nyújtó mechanizmus kiépítése. Ennek szellemében született a 22/1978. számú belügyminiszter parancs és ahhoz illesztve a hasonló számú belügyminiszter-helyettesi intézkedés. Így 1979. január 2-tól a III. Főcsoportfőnökség közvetlen alárendeltségében működő csoportfőnökségek, önálló osztályok, illetve a területi szervek összeállították az általuk megszerzett és fontosnak vélt operatív információk napi anyagát, amelyeket aztán – minden munkanapon reggel 9 óráig – megküldtek a III. Főcsoportfőnökség Operatív Koordináló, Ellenőrző és Titkársági Osztályára (OKETO) – amely 1983 második felétől Állambiztonsági Miniszterhelyettesi Titkárság (ÁBMHT) néven működött. A beérkezett alapjelentésekből itt állították össze a III. Főcsoportfőnökség Napi Operatív Információs Jelentését (NOIJ). Az osztály személyi állományának kiképzésén és a technikai feltételek megteremtésén túl szervezetileg ide csatolták az 1967-ben létrehozott, és 1972 óta a III/II. Csoportfőnökség keretén belül működő Operatív Hír- és Akcióközpontot is (OHK). Valószínűleg ezt a feladatkörök párhuzamosságának feloldása indokolta, hiszen addig az OHK látta el az elhárítási terület vezetőinek tájékoztatását, kiépített hírrendszerén továbbítottak utasításokat, koordinálták a fontosabb akciókat, illetve fogadták a megyei szervek jelentéseit.(29)

A NOIJ rendszeren kívül – de annak adatait felhasználva – éves, negyedéves tájékoztatók, 1989 februárjától decemberéig heti jelentések és időnként téma-jelentések is készültek.(30) A külső és belső ellenség elleni elhárítás során felhalmozódott információkból ugyanakkor a III. Főcsoportfőnökség egyes szervei is elkészítették saját híradásukat. Az 1986-os állapot szerint: a III/I. Csoportfőnökség negyedévente a Hírszerző Szemlében tájékoztatta az elhárítás vezetői állományát, a III/II. Csoportfőnökség évi 2–3 alkalommal adta ki a Központi Tájékoztatót a kémelhárítás aktuális kérdéseiről, a III/III. Csoportfőnökség az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának készített negyedéves Hazánk ellen folytatott imperialista propaganda című kiadványát a főcsoportfőnökség csoportfőnökei és önálló osztályvezetői is olvashatták, ugyancsak háromhavonta állította össze Tájékoztatóját a III/IV. Csoportfőnökséga katonai elhárítás témakörében, a III/1. (vizsgálati) osztály pedig saját Napi Jelentést készített az általa indított büntető eljárásokról, illetve a nyomozások befejezéséről.(31)

Napi Operatív Információs Jelentések

Akik a nyolcvanas évek eseményeinek állambiztonsági dokumentációját kívánják tanulmányozni, akár saját sorsuk egyes állomásit keresve, akár tudományos érdeklődéstől vezérelve, azok számára a legbőségesebb forrásanyagot a Történeti Levéltárban található Napi Operatív Információs Jelentések nyújtják. 1979. január 2. és 1990. január 12. között minden megyei-, és a budapesti rendőr-főkapitányság állambiztonsági szerve, a III/I., III/II., III/III., III/IV. Csoportfőnökségek, a postai küldemények ellenőrzését ellátó III/3. osztály és esetenként a szocialista tömb más elhárító szervezetei jelentések ezreit állították elő, hogy a népköztársaságot érő fokozódó – ellenzékinek, majd idővel már ellenségesnek minősített – támadások minden egyes valós vagy lehetséges momentuma követhető legyen.

Az információs jelentésekkel szemben elvárás volt, hogy a rövid, lényegre törő (a pár sorostól a maximum egy-másfél oldalasig terjedő) ismertetésen túl fel legyen rajtuk tüntetve az információ forrása, megbízhatósági foka, ellenőrzöttsége, a megtett vagy tervezett intézkedés(ek), koordinációs feladatok. Ezt az összefoglalók esetében szinte mindig és az alapjelentések nagy részénél is így találjuk. Több alkalommal szerepel az egyes híranyagok előtt különböző kódjelzés, amely az információ megszerzésének módját jelölte (HMB: titkos megbízott, HMT: titkos munkatárs, HK: hivatalos kapcsolat, ASZA: állambiztonsági tisztek megállapításai, értesülései, TA: telefonlehallgatás, K/3: postai küldemények operatív ellenőrzése). A jelentések végén olvashatjuk a tájékoztatásért felelős osztályvezető (megyéknél értékelő, vagy tájékoztató tiszt) aláírását, a BRFK és megyék táviratain ezt kiegészíti az állambiztonsági főkapitány-helyettes kézjegye, az összefoglalókról pedig a titkárságvezető nevén túl a miniszterhelyettes jóváhagyása sem maradhatott le.

Meg kell jegyeznünk, hogy a napi rendszeresség csak az összefoglalók és egyes csoportfőnökségek esetében igaz (hiszen előfordulhatott, hogy 24 óra alatt új információ nem keletkezetett, ilyenkor ezt távbeszélőn, illetve az OHK hírrendszerén keresztül kellett jelenteni), sőt bizonyos megyei kapitányságok esetében csak évi pár tucat készült (a legtöbb jelentés általában Pest megyéből érkezett). Egy 1990-ban készült kimutatás szerint a rendszer fennállása alatt a felterjesztett információk túlnyomó része (27 650) a központi szervektől származott, és csak jóval kevesebb a Budapesti Rendőr-főkapitányság (2324), illetve a megyei rendőr-főkapitányságok állambiztonsági szerveitől (4931).(32)

Problémát okozhatott, hogy az alapjelentések adatai – és ez főleg a megyeiekre igaz – csak pár napos késéssel kerültek be az összefoglalóba, így megesett, hogy az ellenzék tervezett akciója már le is zajlott, amire a belügy alkalmazottai elkészítették volna saját intézkedési tervüket.

Az alaki sajátosságokat az is befolyásolta, hogy a csoportfőnökségek, a III/3. osztály, a BRFK és a Pest megyei állambiztonsági szerv futár útján juttatta el anyagait, így ezek formailag is jobban szerkesztettek (fejléc, minősítés stb.), ellenben a többi megyéből az OHK hírrendszerén keresztül érkeztek a rejtjelezett, esetenként méteres hosszúságot is elérő, vágatlan jelentések.

A több ezer lapos (nagyrészt mikrofilmen és részben papíron fennmaradt) iratanyag megőrzését és kezelését nagyban segíti, hogy jelentős része már digitalizált formában áll rendelkezésünkre.(33)

A jelentések összeállításának feladatát a belügyminiszter-helyettesi intézkedés a következőképpen írta körül – a korabeli „ellenségkép” összetevőit mintegy összegezve:

  • „A napi operatív információs jelentések az alábbi témakörökben és csoportosításban készüljenek:

  • a kapitalista államok hírszerző és elhárító szerveinek, speciális szolgálatainak hazánk és a baráti szocialista államok elleni tevékenységére, szándékaira, terveire vonatkozó adatok;

  • az ideológiai diverziós központok, fellazítási intézmények, reakciós emigrációs központok, szervezetek, diverziós és fellazító tevékenységében tapasztalható tendenciák, módszerek;

  • külképviseleteink objektumai, azok vezetői, alkalmazottai és családtagjai, valamint a kiutazó magyar állampolgárok ellen történt ellenséges akciókra (terrortámadások, provokációk), illetve azok előkészületeire vonatkozó adatok;

  • a Magyar Népköztársaság és a baráti szocialista országok politikai, gazdasági, katonai és más fontos érdekeit sértő akciókra, illetve azok előkészületeivel kapcsolatos adatok;

  • az ellenséges hírszerző szerveknek és speciális szolgálatoknak, emigrációs szerveknek a belső ellenséges erőkkel, személyekkel való kapcsolat létesítésére irányuló akciók, illetve ezekkel kapcsolatos tervekre, szándékokra vonatkozó adatok;

  • a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok hazánk és a baráti szocialista országokkal szembeni befolyásolására, beszervezésére, kompromittálására, vagy más módon történő felhasználására irányuló ellenséges tevékenység;

  • a hazánkba akkreditált diplomaták, külképviseletek tagjainak, kapitalista országok beutazó állampolgárainak ellenséges tevékenységére, szándékaira, terveire, illetve a diplomaták, külképviseleti szervek tagjai, családtagjai, hivatali helyiségei, lakásai elleni provokációkra, tervekre vonatkozó információk;

  • a belső reakciós elemeknek a köznyugalmat és közrendet zavaró ellenséges politikai megmozdulásokra, tömegtüntetésekre, munkamegtagadásokra vagy munkabeszüntetésekre vonatkozó akciói, valamint az ilyen elemeknek államelleni szervezkedésére, összeesküvésére irányuló szándékaival, elképzeléseivel, terveivel kapcsolatos adatok;

  • jelentősebb területre kiterjedő, ellenséges szöveget tartalmazó röpcédulaszórásra, falfelirat, falragasz készítésére és terjesztésére, ellenséges tartalmú írásművek külföldre juttatására, belső terjesztésére irányuló szándékokkal, akciókkal, tervekkel, illetve ezek előkészületeivel kapcsolatos adatok;

  • az államtitkok birtokában, vagy jelentős beosztásban levő személyek illegális határátlépésére, hazatérés megtagadására és egyéb ellenséges, illegális tevékenységére vonatkozó adatok;

  • ellenséges, nacionalista, ťellenzékiŤ, illetve reakciós egyházi személyek káros politikai akcióira, összejöveteleire vonatkozó információk, ezek előkészületeivel kapcsolatos adatok;

  • a Magyar Népköztársaság és a baráti szocialista országok érdekei ellen irányuló külföldi diplomatákkal és állampolgárokkal, illetve ellenséges hírszerző és speciális szerveikkel való kapcsolatkeresés, kapcsolatlétesítés, illetve erre irányuló szándékokkal, tervekkel kapcsolatos adatok;

  • a népgazdaság vagy annak egyes ágazatai ellen irányuló kártevő, romboló tevékenységre vonatkozó adatok, illetve tervekre, előkészületekre vonatkozó információk;

  • a magyar és a baráti szocialista országok fegyveres erői, testületei ellen irányuló akciókra, ellenséges szándékokra vonatkozó adatok.

A fentieken kívül jelenteni kell minden olyan információt és eseményt, amelyeket a szervek vezetői úgy ítélnek meg, hogy fontosságuk miatt a rendszerbe tartoznak.(34)

Az OKETO (majd később ÁBMHT) tisztjei az alapjelentések híreit az operatív szempontok figyelemben tartásával megszűrték és a főcsoport-főnökségi összefoglalón Ideológiai diverzió, Belső ellenséges elemek tevékenysége, Terrorizmus, vagy esetleg Miniszterhelyettes elvtárs parancsára című tematikai csoportokba sorolták.

Az információk mennyisége egy sajátos „katalógus rendszer” működtetését is indokolta. Három elkülönülő karton-csoportot hoztak létre. Az egyik ilyen a nevek alapján való visszakeresést szolgálta, még pedig úgy, hogy a névre szóló kartonra rávezették az illető személyhez köthető információs anyag jelzetét. A rendszerváltoztatást megelőző dekád ismert és ismeretlen alakjai, hazai és emigráns írók és költők, a felső értelmiség reprezentánsai és egyszerű gyári munkások, felvonulásokon röpcédulázó aktivisták és újonnan alakuló pártok vezéregyéniségei, a rendszerrel valamilyen okból szembekerültek sorakoznak itt az ábécés rendet követő cédulákon.

Egyes, fokozottabb belügyi érdeklődést kiváltó személyeket ún. célszemélyi fedőnévvel is elláttak. A megfigyelt tehát, mint „Bogár” vagy éppen, mint „Kokott” vált szereplőjévé a szigorúan titkos iratnak. E sajátságos nyilvántartási szempont az alapja a fedőneves kartonok rendszerének.

A harmadik rendszerezési szempontot maga a híranyag tematikája adta. A tárgyszavas kartonokon lekereshetők többek között a különös figyelemmel kísért objektumok (pl. kiemelt ipari létesítmények, vállalatok, főiskolák, egyetemek), a különböző hazai szerveződések, pártok (pl. Szabad Kezdeményezések Hálózata, Demokrata Fórum), az emigráció szervezetei, fórumai (pl. Magyar Baráti Közösség, Szabad Európa Rádió), a szamizdat irodalom jeles példányai (pl. Demokrata, Beszélő), az egyes nagy vihart kavaró ügyek (pl. Mozgó Világ-ügy), vagy az évente ismétlődő (így pl. a március 15-i, október 23-i) „események”. De – a teljesség igénye nélkül – említhetjük a terrorszervezetekről, vagy a hadgyakorlatokról beérkezett jelentések gyűjtő kartonjait is.

Az információk tematikus megoszlását tekintve többségük három fő témára vonatkozott: a legtöbb a belső ellenséges elemek tevékenységére (12 680), majd az ellenséges hírszerző és elhárító szervekre (7221) és a külföldi szervezetek által folytatott politikai befolyásoló tevékenységre (4545). Figyelemre méltó, hogy az operatív állomány felderítései és egyéb források mellett (mint pl. operatív technika, levélellenőrzés, bejelentések) nagy számú információ származott a hálózati személyek (ügynökök, titkos munkatársak, titkos megbízottak(35) ) tevékenységéből (10 128).(36)

A napi összefoglaló jelentést miniszterhelyettesi jóváhagyás után felterjesztették a miniszternek és másolatban megküldték a belügy és a főcsoportfőnökség meghatározott vezetőinek. Az évek során a címzettek köre többször is változott. A jelentések elosztóiból megállapítható, hogy az idő haladtával egyre többen ismerhették meg a dokumentációt, így 1989 végére a belügyminiszter és az államtitkár mellett az állambiztonsági és a közbiztonsági miniszterhelyettes a Kormányőrség Országos parancsnoka, minden csoportfőnök és önálló osztályvezető, a BRFK állambiztonsági helyettese és persze magát a jelentést készítő titkárság vezetője is.(37) Arra is volt példa, hogy a belső információnak szánt jelentésekből, az ÁBMHT és az ÁFTCS közösen állított össze tematikus tájékoztatót (pl. „az ellenforradalom” 30. évfordulójával kapcsolatos információkról) külön elosztón meghatározott vezetői kör számára.(38)

Végül e rövid ismertetést lezárva néhány számadat: Csak egy évet kiragadva, 1987-ben a szervek összesen 2491 összefoglaló eseményjelentést, illetve egyéb információt jutattak el a központi tájékoztató osztályhoz, ahol 1195 került be a BM Tájékoztatókba, amelyekhez 623 szakelosztós jelentést csatoltak. Sőt a küldemények számát csak növelték a külön tájékoztatási tervekben meghatározott esetenkénti információk is.(39) A NOIJ rendszer évenkénti statisztikái is igen intenzív működést vázolnak fel: 11 év alatt a jelentésre kötelezett szervek 66 868 információt adtak le, és ezeknek kevéssel több mint felét, 34 905-öt szerepeltették a főcsoport-főnökségi napi összefoglaló jelentésekben.(40)

A Belügyminisztérium egyik fő alaptevékenységét, a tájékoztatást, igyekezett minél „látványosabban” ellátni. Az állambiztonság nyomozói, elhárítói egyre nagyobb számban állították elő a jelentéseket, mégis jó részükkel kapcsolatban fel sem merült, hogy az ország szűkebb vezetése elé kerüljön. Igaz, a több tízezernyi alapinformációból, az ezernyi személyi dossziéból és egyéb információs összeállításokból úgy tűnhet, hogy korabeli állambiztonsági szervek alkalmasint többet tudtak – mondjuk – a különböző ellenzéki csoportosulásokról, mint azok önmagukról, azonban a szervezeti rendből eredő feladat- és információ megoszlás, valamint a napi jelentések szoros határidős „termelési kényszere” következtében nem alakulhatott ki olyan integrált mechanizmus, mely egyszerre lett volna képes a teljes körű és a részletekbe menő áttekintésre. Ebből ered, hogy a szóban forgó adatözön inkább csak a hazai ellenzéki mozgalmak állambiztonsági nézőpontjáról, mondhatni „homályos tükörben” láttatott képekről informál, s gazdagsága ellenére sem tekinthető a tárgykör legautentikusabb forrásbázisának. A mázsaszámra gyártott jelentésáradat – természetesen az egyes iratok tartalmán túl – elsődlegesen a döntéseket hozó pártvezetésnek alárendelt és önmaga fontosságát igazolni kívánó szervezet egyik dokumentum-csoportjának tartható. A rendszerváltoztatást megelőző évtized történeti feltárásához nem annyira alapvető forrásként, mint inkább kiegészítő – alkalmanként fontos – adalékként használható.

Jegyzetek

(1) Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára [a továbbiakban ÁBTL] 2. 7 Belügyi Információs Jelentések: ÁBTL 2.7.2.; ÁBTL 2.7.3.; ÁBTL 2.7.1.

(2) Az 1963 előtti politikai rendőrség megmaradt jelentései fellelhetők a Magyar Országos Levéltár [a továbbiakban MOL] alábbi irategyütteseiben, lásd MOL 279. f. 65. cs. Rákosi Mátyás titkári iratai; 276. f. 66. cs. Gerő Ernő titkári iratai, 276. f. 67. cs. Farkas Mihály titkári iratai. A vidéki rendőrkapitányságok hangulatjelentései és az azokból készített összefoglalók 1948-as töredékes anyaga (lásd MOL XIX-B-l-u. 1-5. cs.) 2002 júniusától a Történeti Levéltárban kutatható (lásd ÁBTL 1.2). Ez utóbbi forrásanyagot részletesen elemezte és több tanulmányában is felhasználta Gyarmati György, pl. Közérzet a fordulat évében, Közvélemény kutatások és ÁVO-hangulatjelentések 1948-ban. Mozgó Világ, 1998. 10. sz. 95–111. o. Szintén találhatók ÁVO-jelentések a Politikatörténeti Intézet Levéltárában: 274. f. 11. cs.

(3) A megelőző korszak – tájékoztatási – szervezettörténetéhez lásd Müller Rolf: A politikai rendőrség tájékoztató szolgálata, 1945–1962. In Trezor 2. A Történeti Hivatal évkönyve, 2000–2001. (Szerk.: Gyarmati György) Bp. Történeti Hivatal, 2002, 111–135. o.

(4) Az osztály munkájához – a feladatok ellátásával kapcsolatos problémákhoz – részletesebben lásd a Tájékoztató alosztály vezetője, Oláh Erzsébet által 1962. október 5-én készített Jelentés a tájékoztató munkáról című dokumentumot. ÁBTL 1.11.10. sz. n.

(5) A BM tájékoztató szolgálata 1956-1976 című belügyi tanulmány. 1976. július 23. ÁBTL 1.11.10. 400-1-/37/1976.

(6) A 06/1970. számú belügyminiszteri parancs – amely lényegében jóváhagyta a tájékoztató munka akkori gyakorlatát – ezen kívül rögzítette, hogy az osztály vezetője a belügyi szervektől adatkiegészítést is kérhetett, sőt betekinthetett az eredeti dokumentumokba is, ugyanakkor megkövetelte, hogy az osztály csak a külső szerv vezetőjének aláírásával ellátott tájékoztató jelentést dolgozhatja fel. Belügyminisztérium Központi Irattár Parancsgyűjtemény [továbbiakban BM KI Pgy.]

(7) A párt és a kormány vezetőinek tájékoztatásáról, valamint a BM-en belüli tájékoztató munka tervezése, koordinálása és feladataicímű vázlat. 1975. május 19. ÁBTL 1.11.10. 400-1/28/1975.

(8) 1959-ben az összes hatályos BM parancs összegyűjtő kiadásból ebből kimaradt az 54/1956. számú miniszteri parancs, amely előírta a szervek jelentési kötelezettségét, illetve kimondta, hogy a párt és a kormány vezetői tájékoztatása csak egy csatornán, a BM központi tájékoztatóján keresztül történhet. BM KI Pgy.

(9) A Titkárság 1977. március 28-i határozata a pártvezetés informálásának rendjéről. MOL 288. f. 7/522. ő. e.

(10) A Magyar Népköztársaság belügyminiszterének 29/1982. számú parancsa, 1982. október 4. BM KI Pgy.

(11) A táblázat alapjául szolgáló dokumentum megtalálható: Csikós József r. ezredes által szignált Előterjesztés az MSZMP és a Minisztertanács vezetői belügyminisztériumi tájékoztatásának fejlesztéséről rendelkező 29/1982. BM. sz. parancs végrehatásának tapasztalatairól és a további feladatokról című, 1985. május 2-i anyagban. ÁBTL 1.11.10. 65-76/1/85.

(12) Uo.

(13)Részletesebben lásd az 1968. november 15-én keltezett Feljegyzés a belügyi tájékoztató munkával kapcsolatos problémákról című dokumentumot. ÁBTL 1.11.10. sz. n.

(14) A napi BM Tájékoztató II. főrészének részletesebb szerkesztési szabályozásához lásd A Belügyminisztérium Adatfeldolgozó és Tájékoztatási Csoportfőnök 4/1985. számú intézkedését. 1985. november 20. ÁBTL 1.11.10. 65-7/4/85.

(15) A dokumentum szerint 5 év alatt a BM tájékoztatóban közölt 10057 jelentés megoszlása a következő volt: 155 összefoglaló, 2135 szöveges információ, 2912 esemény, valamint 4855 statisztikai összesítés. Lásd erre vonatkozóan az Oláh Erzsébet készített, A BM vezetését segítő elemző, értékelő, tájékoztatótevékenység helyzetéről és a további feladatokról szóló előterjesztéshez részanyag című iratot. 1976. szeptember 28. ÁBTL 1.11.10. sz. n.

(16) A Magyar Népköztársaság belügyminisztériumi államtitkárának 5/1982. számú intézkedése. 1982. október 4. BM KI Pgy.

(17) Bővebben lásd Baranyai György a BM Adatfeldolgozó Csoportfőnökség vezetőjének nevével fémjelzett 1977-es Jelentés a Belügyminisztérium és szervei vezetési információ rendszerének továbbfejlesztéséről című dokumentumot. ÁBTL 1.11.10. 65-186/77.

(18) A Titkárság 1977. március 28-i határozata... Lásd 9. lábjegyzetben.

(19) Bővebben ezekről, illetve a PB és a KB tagoknak készült más típusú és gyakoriságú jelentésekről lásd Biszku Béla által 1977. február 22-én készített Javaslat a pártvezetés informálásának továbbfejlesztésére című dokumentumot. MOL 288. f. 7/520. ő. e.

(20) A Magyar Népköztársaság belügyminiszterének 29/1982. számú parancsa... Lásd 10. lábjegyzet.

(21) Javaslat az Információs Alosztály nyilvántartási és dokumentációs rendszerének szabályozására. 1988. június 6. ÁBTL 1.11.10. sz. n.

(22) Javaslat a párt- és állami vezetők részére készülő szakelosztós tájékoztatók továbbításának egyszerűsítésére. ÁBTL 1.11.10. sz. n. AFöldesi Jenő által 1983 májusában készített dokumentumból az is kiderül, hogy korábban a napi BM Tájékoztató olvasására jogosult vezetők külön levélben kapták meg a szakelosztós jelentést.

(23) Javaslat az Információs alosztály nyilvántartási... Lásd 21. lábjegyzet.

(24) Feljegyzés a „Belső tájékoztató” kiadásával kapcsolatos problémákról, 1963. november 5. ÁBTL 1.11.10. 41-1-327/63-2. Márkus Sándor a III/4. osztályvezetője által írt feljegyzés szerint ezt a tájékoztató anyagot kéthetente kellett volna elkészíteni, de 1963 novemberéig csak 12 szám került kibocsátásra. Ennek okaként a központi operatív osztályok nem megfelelő adatgyűjtési és elemző munkáját jelölte meg.

(25) Márkus Sándor osztályvezető javaslata Galambos József miniszterhelyettes jóváhagyásával, 1963. október 11. ÁBTL 1.11.10. 41-1-327/63.

(26) A BM tájékoztató szolgálata...Lásd 5. lábjegyzet.

(27) Jelentés az alaptevékenységi tervezés és értékelés, a belső parancsnoki tájékoztatás, a koordináció, valamint a vezetői értekezletek rendjéről, a javasolt intézkedésekről. 1983. január. ÁBTL 1.11.10. sz. n.

(28) Jelentés az „AFTCS Tájékoztató” kiadásának egyéves tapasztalatairól. 1986. június 6. ÁBTL 1.11.10. sz. n., illetve az ugyancsak az AFTCS-n készült Jelentés az 1987. évi feladatok végrehajtásáról.1988. január 27. ÁBTL 1.11.10. 135-17-2/88.

(29) A Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökségének ügyrendje, 1967. BM KI. Pgy.

(30) Részletesebben lásd Jelentés a napi operatív információs rendszer működéséről. 1990. január ÁBTL 1.11.1. sz. n., illetve Müller Rolf: Napi Operatív Információs Jelentések, 1979–1989. In Trezor 1. A Történeti Hivatal Évkönyve, 1999. Bp. Történeti Hivatal, 1999, 251–282. o.

(31) Harangozó Szilveszter jelentése Földesi Jenő államtitkárnak. 1986. október. ÁBTL 1.11.10. 45-20/9-a/86.

(32) Jelentés a Napi Operatív Információs... Lásd a 30. lábjegyzetet.

(33)Találhatunk arra is utalást, hogy – a mikrofilm, és a papíralapú tárolás mellett – 1989 augusztusától mágneses adathordozón is rögzítették a jelentéseket (lásd uo. Jelentés a Napi Operatív Információs...), azonban ezekkel a Történeti Levéltár nem rendelkezik.

(34) A Magyar Népköztársaság belügyminiszter-helyettesének 22/1978. számú intézkedése. 1978. november 2. ÁBTL 4.2.

(35) Az ügynök volt az a hálózati személy, aki terhelő vagy kompromittáló adatok, illetve anyagi érdekeltség fejében vett részt a titkos együttműködésben. Elvi meggyőződésből dolgozott együtt az állambiztonsági szervekkel a titkos megbízott és a titkos munkatárs, de az utóbbi a legmegbízhatóbb hálózati személy lévén, a legbonyolultabb feladatok elvégzésére is alkalmas volt.

(36) Jelentés a Napi Operatív Információs... Lásd a 30. lábjegyzetet.

(37) Horváth István belügyminiszter által jóváhagyott Javaslat a Napi Operatív Információs jelentések elosztójának módosítására. 1989. november 29. ÁBTL 1.11.1. 45-78/38/52/1989.

(38) Lásd Tájékoztató az ellenforradalom 30. évfordulójával kapcsolatos információkról. ÁBTL 2.7.3. 65-9/208/a/1986.

(39) Jelentés az 1987. évi feladatok végrehajtásáról. 1988. január 27. ÁBTL 1.11.10. 135-17-2/88.

(40) Jelentés a Napi Operatív Információs... Lásd a 30. lábjegyzetet.

Tisztelt Érdeklődők!

Örömmel értesítjük, hogy a járványügyi veszélyhelyzet megszüntetését követően, 2020. június 29-étől ismét kinyitjuk Levéltárunk ügyfélszolgálatát és kutatótermét, amelyek idén augusztusban sem zárnak be. A zárás alatt érkezett állampolgári megkeresések feldolgozását folyamatosan végezzük, ezzel kapcsolatban türelmüket kérjük.

Kutatótermünkben az egészségügyi biztonsági szempontok megtartása érdekében csökkentett létszámban tudunk egyidőben kutatókat fogadni, ezért – további rendelkezésig – előzetes időpontfoglalást vezetünk be. Az időpontok foglalása 2020. június 24-étől válik lehetővé, a Levéltár honlapján található kutatoterem.abtl.hu linken keresztül, amellyel kapcsolatban kutatóink a számukra kiküldött hírlevélben találnak több információt. Az elkészült másolatok átvételéhez nem kell időpontot foglalni.
A veszélyhelyzet feloldását követően is több egészségügyi óvintézkedést fenntartunk, ezért kérjük ügyfeleinket és kutatóinkat, hogy használják a Levéltár által biztosított érintésmentes kézfertőtlenítő adagolót és viseljenek maszkot.

Megértésüket és együttműködésüket köszönjük!

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára