Petrikné Vámos Ida: Iratok a Történeti Hivatalban

Petrikné Vámos Ida: Iratok a Történeti Hivatalban

(Megjelent: Trezor 1. 29-60)

- Vázlat a volt állambiztonsági szervek iratanyagának irattani feltárásához

A Történeti Hivatal felállítását követően 1997-ben vette birtokba a volt állambiztonsági szervek iratait. Ezeknek az iratoknak a tudományos feldolgozására, elemzésére, nyilvános publikálására eddig nem került sor, a jövőben a Hivatalnak törvényben megfogalmazott kötelessége, hogy többféle szempontból, tudományos igényességgel feltárja a kezelésébe került iratanyagot.

Az iratanyagnak irattani szempontból történő feltárása hosszadalmas, elmélyült és aprólékos kutatómunkát igényel. A tanulmány írója ezért csak arra vállalkozhat, hogy a címben megfogalmazott téma vázlatát, a kutatómunka kezdeti eredményeit közölje, hiszen a munkához rendelkezésre álló alig egy év csak az iratokkal való ismerkedésre volt elegendő. A teljes körűen feltárt anyag közlésére egyébként e tanulmány terjedelme nem volna elégséges.

Irattani szempontból további nehézséget jelent az, hogy speciális irategyüttesről lévén szó, a modern kori irattani kutatásokkal foglalkozó szakirodalom sem ad elegendő útbaigazítást. Az iratok vizsgálatánál eddig alkalmazott módszereket ugyanis a feltáró munkánkban nem lenne célravezető alkalmazni. Ezen állítás egyetlen példával bizonyítható, hiszen Réfi Oszkó Magdolna a modern kori irattannal is foglalkozó alapmunkájában a dossziét úgy definiálja, hogy őrzési egység, tehát se nem iratfajta, se nem irattípus. Ez a megállapítás a volt állambiztonsági szervek iratainál csak elméletileg igaz, hiszen egy-egy dosszié az egymással összefüggő iratsorozatokat őrzi. A dossziék azonban nem az iratok biztonságos tárolását szolgálták elsősorban; ugyanis az, hogy egy adott ügyben milyen elnevezésű dossziét nyitottak, már eleve meghatározta a dosszié tartalmát, itt a dosszié ügyiratként fogható fel. 1950 után a volt állambiztonsági szervek ügyvitelének alapegysége ugyanis a dosszié volt, az abban lévő iratfajták viszont ugyanolyan általános formai jegyeket hordoznak, mint más hivatalos irat. Ezeknek az iratfajtáknak az elemzése önmagában semmi újat nem eredményezne, a szakirodalom jó néhány hasonló jellegű munkát már számontart.

A dossziék, mint irattípusok a Történeti Hivatal kezelésében lévő iratanyag többségét felölelik. A másik jellemző irattípus a nyilvántartási kartonok, ezek a dossziékkal együtt alkották az egykori állambiztonsági szervek operatív nyilvántartási rendszerét. Az említett két irattípuson kívül megtalálhatók még hiányosan a szervezet működését tükröző ún. szálas iratok (emlékeztetők, beszámolók, munkatervek stb.), valamint különböző segédkönyvek.

A dolgozat a rövid ügyviteli áttekintést követően - alapvetően az e tárgyban kiadott szabályzatok alapján– a III/III. csoportfőnökség és jogelődei által keletkeztetett a legfontosabb dossziékkal és a nyilvántartási kartonokkal foglalkozik.

Már az 1950. szeptember 25-én jóváhagyott „Ideiglenes eligazítás a titkos ügyiratok kezelésére” címet viselő szabályzat bevezetője leszögezte az ügyiratkezelés legfontosabb alapelvét, miszerint „...az Államvédelmi Hatóság operatív szerveinek összes ügyirata és levelezése szigorúan titkos...Ide tartozik minden olyan ügyirat, amelyből kitűnik, hogy a hatóság milyen természetű munkát végez...” A titkosság fokát a „Szigorúan titkos” jelölésen túl külön betűkkel jelölték A „H” betűvel jelölt iratok voltak a legbizalmasabbak: ide tartoztak a hálózati munkával kapcsolatos iratok, az őrizetbe vételi javaslatok és a káderekkel kapcsolatos fontos elvi iratok. „O” betűvel jelölték az illegális szervezkedés leleplezéséről, nagyobb akciókról szóló jelentéseket, és a különleges fontosságú államellenes bűnözők vallomásait. „S” betűvel jelölték a meghatározott különleges operatív munkákkal kapcsolatos jelentéseket (pl. a III/2. És a III/1. Osztály jelentéseit.). „V”-vel jelölték az előbbiekben fel nem sorolt, az operatív munkával kapcsolatban keletkezett egyéb iratokat (Pl.: nyomozati jelentések, vizsgálati dossziék). Végül a mozgósítással és a rejtjelezéssel kapcsolatban keletkezett iratokat „M” betűvel jelölték.

Az Államvédelmi Hatóság számára új Titkos Ügyviteli Szabályzatot 1952 januárjában vezettek be, amely az 1950-esnek a véglegesített változata volt. A titkosság fokának jelölését a szabályzat egyszerűsítette a tekintetben, hogy csak két fokozatot rögzített. A „H” betűjelzés alá összevonta a korábbi szabályzatban még „H”, „S” és „M” betűvel jelölt ügyköröket. Az operatív munkával összefüggő egyéb ügyköröket betűjelzés nélkül csak „Szigorúan titkos” minősítéssel jelölték. A nem operatív természetű ügyeket is „Titkos” minősítéssel bizalmasan kezelték.

A titkos ügyviteli munkához a szabályzat többek között előírta, hogy a már tárgykör szerint csoportosított iratokhoz iratgyűjtőket (dossziékat) kellett rendszeresíteni, amelyek azonban nem voltak azonosak az operatív munkával kapcsolatos különböző nyilvántartási dossziékkal, az utóbbiakat az operatív nyilvántartásnak a segédeszközeiként definiálták.

Ismereteink szerint a ’60-as évektől az állambiztonsági szerveknél alkalmazott titokvédelem alapvetően nem tért el az általános szabályoktól, azonban a titok operatív védelmére, mint fontos belügyi feladatra a III. főcsoportfőnökségnek megkülönböztetett figyelmet kellett fordítania: „...kutatni azokat a rejtett csatornákat, amelyeken keresztül a titkok kiszivároghatnak, megakadályozni a titoksértéseket, felderíteni a rendellenességek okait, a mögöttük meghúzódó esetleges ellenséges szándékokat...”

Az állambiztonsági munka során keletkezett iratok kezelése az egész korszakban a fentiekben vázolt titkos ügyiratkezelés szabályai szerint, és annak szellemében történt.

1945-ben az újjászervezett rendőrségeken belül létrejött politikai rendészeti osztályoknak kezdetben a legfontosabb feladatuk volt a háborús és népellenes bűncselekmények elkövetőinek felkutatása, elfogása, a nyomozati munkában a bizonyítékok összegyűjtése, az elkövetők bíróság elé állítása, internálása vagy rendőri felügyelet alá helyezése. Ehhez a munkához az alapinformációkat a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által kiadott háborús és népellenes bűntettet elkövetők névsora, a volt jobboldali pártok, szervezetek nyilvántartásai, belépési nyilatkozatai, valamint az 1945 előtti államapparátusra, vezető személyiségekre vonatkozó lexikális adatok adták. A leírtakon túlmenően feladatuk volt a belső ellenséges erők tevékenységének felderítése és a külső ellenséges erők leleplezése is.

A politikai nyomozó szervek létrejöttével egyidőben megkezdődött az ellenségnek számító személyek nyilvántartásba vétele is. Először 1945. március 1-jén a Budapesti Politikai Osztályon állították fel a Politikai Nyilvántartó Irodát, amelynek ideiglenesen országos jellege volt. A politikai rendészeti szervek teljes kiépülése után sem hoztak létre azonban egységes nyilvántartást. A kartonokat az egyes nyomozó szervek osztályain vezették, így nem volt egy áttekinthető nyilvántartás az új hatalom számára ellenséges, politikai szempontból megbízhatatlan személyekről.

1946-tól az állambiztonsági osztályok ügyköre már az egyesületek működésének figyelemmel kísérésével, a titkos rádióállomások felderítésével, politikai megbízhatatlanság kérdésében történő vélemény-nyilvánítással, politikai ügyek nyomozásával bővült. 1950-ben az Államvédelmi Hatóság megszervezésével összevonták a különböző területeken működő állambiztonsági szerveket, majd ezt követően kiadott miniszteri parancs hozta létre az egységes „Antidemokratikus Elemek Központi Operatív Nyilvántartását”, megszűntetve ezzel az addig decentralizáltan működtetett nyilvántartásokat. Rendelkezett arról is, hogy a nyomozó, felderítő és elhárító munka során keletkezett ügyiratokat a korábbi aktarendszer helyett operatív, hálózati dossziékba rendezzék, a személyekre kiállított kartonokat pedig a központi operatív nyilvántartásba helyezzék el. Az összevont nyílt és az operatív nyilvántartások kiegészültek a politikai bűncselekményekért felelősségre vont, internált személyek daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásával, továbbá a nyilvántartó osztály kezelte az őrizetbe vett személyek házkutatási anyagát is. Intézkedés történt arról is, hogy a jövőben keletkező terhelő és kompromittáló anyagokat a vonalas, a területi és az objektumi elvek alapján személyi, csoport, körözési, vizsgálati és objektum dossziékban kell elhelyezni.

Az osztályon belül hozták létre a központi operatív irattárat, ahová a központi és megyei állambiztonsági szerveknél keletkezett, és már lezárt (elintézett) ügyiratokat kellett irattározásra megküldeni Az operatív nyilvántartó osztály ezzel egyidejűleg átvette az Igazságügyi Minisztériumtól az 1945-1949 közötti népbírósági iratokat, amelyeket meghatározott elvek és módszerek szerint rendeztek és dossziékba „bedolgoztak”, a kompromittáló adatokkal rendelkező személyeket pedig nyilvántartásba vették.

Az Antidemokratikus Elemek Központi Operatív Nyilvántartó Osztályának feladatát az alábbiakban határozták meg:

  • A hálózati és operatív nyilvántartási kartonok kezelése, a szervek részére priorálások elvégzése,
  • Az irattározott anyagok kezelése, a szervek részére történő rendelkezésre bocsátása,
  • A népbírósági iratok feldolgozása.

Ezzel az új hatalom létrehozta a totális nyilvántartást, ahol a számszerűség volt elsődleges, az adatok viszont sokszor pontatlanok és valótlanok, ellenőrizhetetlenek voltak.

1953-ban „a szocialista törvényesség helyreállítása érdekében” MDP-határozat rendelte el a nyilvántartások felülvizsgálatát. Ennek folyamányaként adta ki a belügyminiszter-helyettes a 10/1954. parancsát, amelyben elrendelte, hogy „...az operatív nyilvántartásba csak olyan személyeket lehet felvenni, akiknek akár a felszabadulás előtt, akár azóta történt ellenséges megnyilvánulásáról vagy tevékenységéről hitelt érdemlő bizonyítékok állnak rendelkezésre...” A Központi Nyilvántartó Osztálynak az egyetemes kartotékrendszerét pedig 1954. szeptember 20-áig kellett felülvizsgálnia.

1954-ben készült el a háború utáni első olyan átfogó operatív nyilvántartási szabályzat, amely pontosan meghatározta az egyes nyilvántartási formákat, továbbá rendelkezett arról is, hogy kiket, milyen kompromittáló adatok alapján kellett nyilvántartásba venni.

Még ebben az évben a VIII. (hírszerző) osztályon is létrehozták az operatív nyilvántartást.

Az 1956-os forradalom leverését követően az állambiztonsági szervek azonnal megkezdték a forradalom előkészítőinek, az aktív irányító tevékenységet kifejtő és a forradalomban kompromittálódott személyeknek a nyilvántartásba vételét, valamint a forradalom alatt elpusztult nyilvántartások és dossziék felmérését. 1957-ben az MSZMP Politikai Bizottsága is foglalkozott az operatív nyilvántartás helyzetével, és jóváhagyta a nyilvántartásba vehető személyek kategóriáit, elfogadva azt, hogy a nyilvántartás két részre, alap- és kutatónyilvántartásra tagozódjon. A kutató-nyilvántartásban szereplés – döntés értelmében - nem járt hátrányos jogkövetkezménnyel, felhasználása operatív célt szolgált. A forradalom után a politikai hatalom kívánságára szervezték meg az ún. társadalomra veszélyes ellenséges elemek rendszeres ellenőrzését. Az 57/1957. BM. parancs a fentiek alapján fogalmazta újra az operatív nyilvántartás szabályait.

1956 után a nyilvántartások felülvizsgálata szintén az aktuális feladatok közé sorolódott. Az e célból kiadott parancs szövege azt sugallja, hogy az 1954-ben elrendelt felülvizsgálatot az apparátus nem hajtotta végre, ugyanis 1957. decemberi a parancsban az olvasható, hogy még mindig, „...nagy számban vannak nyilvántartva olyan személyek, akik a hozzá nem értés és a korábbi gyanakvás légköréből adódóan kerültek nyilvántartásba...” Ezért szoros határidővel újra elrendelték azt, hogy 1945-től a parancs megjelenéséig nyilvántartásba vett személyek anyagában a felülvizsgálatot 1958. január 15-ig kell végrehajtani. Az ezt megelőzően nyilvántartásba vett személyek dossziéit csak akkor lehetett irattárba helyezni, ha ezeknek a személyeknek a felülvizsgálata már megtörtént és a dossziéban szereplő személyek további sorsát illetően a dosszié záróhatározatában egyénenként intézkedtek.

1963-tól technikailag az operatív és hálózati nyilvántartásokat szétválasztották, a nyilvántartások kezelése azonban továbbra is ugyanazon szervezeti egységen belül történt. 1963-ban újabb döntés született az operatív nyilvántartás rendszeréről és a nyilvántartási adatok felhasználásáról is. A parancs szerint „...a párt és kormány helyes politikája hatással volt a nyilvántartásban lévő személyek magatartására, ezért egyesek abbahagyták ellenséges tevékenységüket és beilleszkedtek a társadalomba...” Ezért a nyilvántartásból való törlését rendelte el azoknak,

  • akiknek a kompromittáltsága régi és csekély, politikai magatartásuk ellen huzamosabb idő óta kifogás nem merült fel;
  • a volt horthysta erőszakszervek hivatásos tagjai közül azokat, akik a szocializmus építésében eredményes munkát végeztek és politikai magatartásuk pozitív;
  • a volt kizsákmányoló osztályok tagjai és leszármazottai közül azokat, akik kizárólag osztályhelyzetük alapján kerültek nyilvántartásba;
  • azokat a személyeket, akiknek a múltbeli kompromittáltságuk súlyos volt, azonban a szocializmus építésében kiemelkedő érdemeket szereztek.

A felsorolást látva a mai olvasó arra gondolhat, hogy az 1956-os forradalom elítéltjei ekkortájt szabadultak ki amnesztiával a börtönökből, ezért valószínűleg az ő megfigyelésükre kívánták koncentrálni a személyi állományt, ezért törölték az állambiztonsági szempontból már kevésbé érdekes személyeket a nyilvántartásból. A fenti parancs azonban se nem a deklarált politikai célt, se nem az előzőekben megfogalmazott állomány-koncentrációt kívánta elérni, hanem alapvetően adatpontosítást várt a feladatot végrehajtó munkatársaktól annak érdekében, hogy a nyilvántartásban szereplő személyek kompromittáltságuk vagy rendszerellenes magatartásuk miatt melyik - az alap vagy a kutató - nyilvántartásba kerüljenek. Ez olvasható egy évvel később a III/2. osztály vezetője által készített, a tapasztalatokat összegező tájékoztatóban „...A parancs helytelen értelmezéséből eredően a döntéseknél liberális szemlélet tapasztalható, mely az indokolatlan törlésekben jut kifejezésre. Szem elől tévesztik azt, hogy a nyilvántartásokban szereplők anyagainak rendezése nem elsősorban törlést jelent, hanem az anyagok kiegészítését, egyéni elbírálás alapján történő döntéseket az alap vagy kutató nyilvántartásba való sorolásra...”

Miniszter-helyettesi utasítás intézkedett az MSZMP Központi Bizottságának hatáskörébe tartozó párt, tömegszervezeti, állami, gazdasági vezetők és funkcionáriusok, országgyűlési képviselők, valamint a párttagok nyilvántartásba vételéről is; az előbbieket csak a Politikai Bizottság engedélyével, az utóbbi személyeket pedig az illetékes pártszervezet hozzájárulásával lehetett nyilvántartásba venni.

Az operatív nyilvántartás rendezésének befejezése után a III/2. Osztály megkezdte a nyilvántartásban szereplő személyek terhelő, kompromittáló és személyi adatainak feldolgozását, és létrehozta az operatív nyilvántartásban szereplő személyek adattárát. Az adattár különböző csoportosítások szerint összeállított adatbázisokból, és a politikai bűncselekmények és kompromittáltságok alapján összeállított névjegyzékekből állt, amelyeket azzal a céllal hoztak létre, hogy az operatív szervek munkáját minél sokoldalúbban segítsék. (Pl.: az adattár alapján kigyűjthetők voltak az 50-55 éves egyházi személyek, akiket a háború után ítéltek el.) A rendszerezés a politikai bűncselekmények típusai, az alap- és kutatónyilvántartás kategóriái, a kiszabott büntetések mértéke, a felszabadulás előtti (eredeti) foglalkozás, a felszabadulás utáni foglalkozás, iskolai végzettség, külföldi országok állampolgársága és lakhely szerint történt. Az adattár 1968. Június 1-től kezdte meg működését.

1969-ben az összes belügyi nyilvántartás (bűntettesek, közlekedési, lakcím stb.) kezelését az akkor felállított BM Nyilvántartó Központhoz rendelték, ahol az 1. osztály végezte az állambiztonsági szervek operatív és hálózati nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat. Az új helyzetnek megfelelően jelent meg a 0010/1973. számon az állambiztonsági szervek előzetes ellenőrző, és bizalmas nyomozó munkájának szabályzata. A szabályzat már nem tartalmazta a hálózati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseket, mivel a hálózat funkcióit meghatározó, a hálózat beszervezésével, tartásával, nevelésével foglalkozó szabályokat a 005/1972. BM parancsban, és az ehhez szorosan kapcsolódó a 0012/1972. BM. parancsban rögzítették, amelyek újraszabályozták az állambiztonsági szervek hálózati nyilvántartását. A korábbi szabályzatok szerint csak azokat a személyeket lehetett kapcsolatként nyilvántartásba venni, akik maguk is besorolhatók voltak valamelyik nyilvántartási kategóriába. A ’72-es szabályozásokkal azt kívánták elérni, hogy a hálózati nyilvántartás a szervezet céljainak megfelelőbben tükrözze a hálózat adottságaira, hírszerző lehetőségeire, foglalkoztatására vonatkozó adatokat. Ezért kiszélesítették a kapcsolatok körét, és így a hálózati szempontból jelentős kapcsolatok közül azokat is nyilvántartásba vehették, akik nem a kompromittált személyek közül kerültek ki.

Több rendelkezésben, korabeli belső tanulmányban megfogalmazódott az a gondolat is, hogy a szervezet működésének alapvető feltétele és érdeke a jól kiépített tájékoztató rendszer. 1974-ig a nyilvántartási szabályzatok „Számadás” fejezetei főleg statisztikai célú információk közlését írták elő az állambiztonsági szervek felsőbb vezetőinek informálására, bár az 1967-es szabályozás már a számszerű adatok közlésén túlmenően értékelő, elemző feladatokat is tartalmazott. Ezen kívül még külön parancsokban is szabályozták egy-egy részterület tájékoztatási munkáját, vagy az információs rendszerrel kapcsolatos szabályokat a szervezeti egységek ügyrendjeiben rögzítették. A tájékoztatási rendszer átfogó szabályozására azonban csak 1978-ban került sor.

A ’70-es években kezdték meg az operatív és hálózati nyilvántartásban szereplők adatainak gépi feldolgozását, amely eredményeként létrejött az „Egységes Gépi Prioráló Rendszer”. A gépesítésnek alapvetően az volt célja, hogy az addig manuálisan vezetett, külön sorozatokat képező nyilvántartások adatait összevonják, és a különböző helyen nyilvántartott személyek adatai egy helyre, a Gépi Adatközpontba kerüljenek.

A rendszer kísérleti üzemelését 1973 nyarán kezdték meg, majd 1974 januárjától a gépi válaszok 3 hónapos tételes ellenőrzését követően indították be a gépi priorálást.

A rendszerbe 15 állambiztonsági, valamint bűnügyi nyilvántartást és adattárat vontak be, amelyek a következők voltak: Bűntettesek nyilvántartása, Modus operandi adattár (a bűncselekmény típusa és jellemzői szerint), Veszélyes bűnözők adattára, Bűnügyi előzetes adattár, Bűnügyi hálózati nyilvántartás, Állambiztonsági operatív nyilvántartás, Állambiztonsági hálózati nyilvántartás, III/I. Csoportfőnökség adattára, Központi kémelhárítási adattár (KKA), Katonai elhárítási speciális adattár (KESPA), K. ellenőrzési adattár, Útlevélrendészeti adattár, Idegenrendészeti operatív adattár, Magyarországon élő külföldi állampolgárok adattára, Tartalékosok adattára. A gépi adatközpont kiépítésével több mint 1 millió személy adatai kerültek be az adatbázisba.

Ebben az időszakban kezdték alkalmazni a mikrofilmtechnikát is. Az iratoknak mikrofilmre vételét egyrészt a nagy mennyiségű iratanyag tárolási nehézségeivel indokolták, másrészt egy esetleges vészhelyzetben annak mikrofilmen történő menekítését egyszerűbbnek és gyorsabbnak ítélték meg. Az eredeti elképzelések szerint a kartotékrendszernek, a B-dossziéknak és a tárgy- és témakör szerinti nyilvántartási kartonoknak a mikrofilmre vételével szándékozták kezdeni a munkát. Ismereteink szerint azonban a V-dossziék egy részének (vagy egészének?) mikrofilmre vétele történt meg, majd 1978 után a különböző szintű állambiztonsági szervektől, rendkívül nagy mennyiségben érkező napi operatív információs jelentések felvételezése is megtörtént. Sajnos a mikrofilmen tárolt iratok papíralapú eredetijének nagy részét– az 1995-ben felállított Iratfeltáró Bizottság szerint a mikrofilmek egy részét is - megsemmisítették.

Az állambiztonsági (államvédelmi) szervek 40 éves működése alatt öt alkalommal: 1954-ben, 1957-ben, 1967-ben, 1974-ben és 1984-ben adott ki a belügyminiszter az operatív nyilvántartásokra vonatkozóan átfogó szabályzatot.

Ezeknek a szabályzatoknak a tagolása, tartalma az egész korszakban lényegesen nem változott, alkalmanként bizonyos kérdések kaptak nagyobb hangsúlyt, más feladatok viszont veszítettek jelentőségükből. (pl.: a Horthy-korszak vezető tisztségviselőinek a megfigyelése, (alap)nyilvántartásba vétele a ’70-es évek végéig szerepelt a szabályzatokban). Az 1967-es szabályozástól érzékelhető, hogy az egész operatív munka rendszerszerűvé vált, már megtalálhatók az egyes munkafázisoknak a kapcsolódási pontjai, az információ-áramlás csatornái. Ezen túlmenően mennyiségben is növekedett a szabályzatok terjedelme, míg 1957-ben kiadott szabályzat 9 fejezetre és 27 §-ra tagolódott, addig az 1974-es már 14 fejezetet és 87 §-t tartalmazott.

A szabályzatok mindegyike foglalkozott az operatív nyilvántartás szerepével, feladataival, amelynek nélkülözhetetlen szerepet szánt a korabeli hatalom a külső és belső reakció felderítésében, ezért a nyilvántartásnak alapvető feladataként az állambiztonsági szervek munkájának segítését jelölték meg.

Az operatív nyilvántartás gyűjtötte, tárolta és rendszerezte az állambiztonsági szervek operatív munkája során keletkezett, szerzett adatokat, információkat. Az összegyűjtött adatok tették lehetővé bizonyos joghátrányok érvényesítését, másrészt a nyilvántartás segítségével olyan tényeket, körülményeket tudtak megállapítani, amelyek felderítése egyébként hosszas nyomozást igényelt volna. Az operatív nyilvántartások általában tartalmazták az állam elleni bűncselekményt elkövetők, a társadalmi, gazdasági és politikai renddel szembehelyezkedők, a politikai előélet alapján kompromittáltak, valamint a fontos események, objektumok és vonalak adatait.

A nyilvántartásba vétel az operatív munkát végző szerveknél történt, ahol megállapították és ellenőrizték a nyilvántartásba veendő személy adatait, kiállították a megfelelő kartonokat, határozatot hoztak a nyilvántartásba vételről, azt az illetékes vezető jóváhagyta, majd megnyitották a megfelelő dossziét és végül a karton(oka)t megküldték a központi operatív nyilvántartónak.

Az operatív nyilvántartás formáiként a kartotékrendszert és a különböző dossziékat határozták meg, továbbá tágabb értelmezésben ide sorolhatók a dossziék nyilvántartására szolgáló naplók is. A szervezetben az erre a célra létrehozott szervezeti egység feladata volt a központosított nyilvántartás (i rendszer) kezelése, karbantartása, míg a központi szervek más szervezeti egységei, valamint a fővárosi és megyei állambiztonsági szervek is vezették a nyilvántartások bizonyos fajtáit, hogy melyeket, azt a szabályzat rögzítette. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy egy meghatározott ügyhöz kiállítandó kartont az ügyben eljáró szerv két-három példányban töltött ki, amelyből egyet a központi nyilvántartóhoz megküldött, egyet saját nyilvántartásában őrzött, egyet pedig esetleg a dossziéhoz csatolt.

Az operatív nyilvántartás szervezetéhez 1954-től a BM Központi Operatív Nyilvántartó Osztálya, a központi operatív főosztályok és önálló osztályok, a megyei (fővárosi) állambiztonsági főosztályok, a járási állambiztonsági osztályok, a BM Katonai Elhárító Osztálya, valamint a Határőrség Felderítő Osztálya tartozott.

A Központi Operatív Nyilvántartó Osztálynak a jogutódja 1956 után a II/11. Operatív Nyilvántartó Osztály lett, amely 1962-ben a csoportfőnökségek szervezésével a III/2. számozást kapta, Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztály elnevezéssel. 1974-től a nyilvántartót leválasztották a III. főcsoportfőnökségről és beolvasztották Nyilvántartó Központba (a Központ 1. osztályaként működött). 1977-ben Adatfeldolgozó Csoportfőnökség néven a Nyilvántartó Központot összevonták az Információfeldolgozó Csoportfőnökséggel.

Valamennyi szabályzat foglalkozott– 1967-től már külön fejezetben - a nyilvántartási rendszerekkel. 1957-ben még külön parancsban kiadott nyilvántartási kategóriákat 1967-ben már beépítették a szabályzatba, ahol részletesen felsorolják azokat a cselekményeket, eseményeket, melyek szerint a rendszerrel szembenálló személyeket vagy csoportokat mikor kell alap-, és mikor kell kutató-nyilvántartásba venni.

Az operatív nyilvántartásba vétel háromféle módon történt:

Alapnyilvántartásba a terhelő, kompromittáló adatok alapján, amelyek priuszt képeztek, ezért a személyekkel szemben meghatározott korlátozó intézkedéseket lehetett foganatosítani.

Kutatónyilvántartásba; az itt szereplő személyek nyilvántartott adatait nem használhatták fel priuszként, csak operatív adattárként funkcionált.

„Bizalmas nyomozás alá vonva”: bűncselekményre utaló tevékenység bizonyítására vagy cáfolására; az itt nyilvántartott személyekkel szemben sem lehetett operatív korlátozó intézkedéseket alkalmazni. A nyomozás befejezése után döntöttek a személy alap- vagy kutatónyilvántartsába vételéről.

Ebben a fejezetben foglalkoztak az MSZMP-tagok nyilvántartásba vételével is, minden esetben úgy rendelkeztek, hogy párthatáskörbe tartozó személyeket csak akkor lehet nyilvántartásba venni, ha az illetékes pártszervezet kizárta soraiból. A nyilvántartásba vétel minden esetben határozattal történt, amelyet a szabályzatban előírt szerv vagy szervezeti egység vezetője hagyott jóvá.

Az operatív nyilvántartással kapcsolatos ügymenet a dossziék kezelésének, átminősítésének, átadásának és lezárásának rendjét foglalta magába.

Az operatív szervek az egyes dossziék tartalmi előírásainak megfelelően gyűjtötték a dokumentumokat. Egy dossziéba 300-350, a későbbiekben 250-300 oldalnyi iratot lehetett elhelyezni, ettől nagyobb terjedelmű anyag esetén ugyanazon a sorszámon újabb dossziét kellett nyitni. Minden dossziéhoz tartalomjegyzéket és névmutatót kellett csatolni, lapjait meg kellett számozni és „tartós cérnával be kellett varrni”.

Az eljárás alatt a dossziékat határozattal átminősíthették az operatív célnak legmegfelelőbb fajtára, az illetékes szervezeti egység vezetőjének jóváhagyásával.(Pl.: a Figyelő dossziéban gyűjtött dokumentációt a továbbiakban az Objektum dosszié részeként kezelhették.)

Az eredményes felderítő munka vagy egyéb okok (pl. a megfigyelt személy lakóhelyet változtatott) szükségessé tehették a dossziék (az ügy) átadását másik operatív szervnek. Az átadás határozattal történt osztályon belül vagy osztályok között egyaránt. Az átadó szerv összefoglaló jelentést készített, amelyben feltűntette a dosszié átadásának okát. Az átadásról a központi nyilvántartót is értesítették. A dossziék lezárása szintén határozattal történt, amelyben intézkedtek arról, hogy a dossziéban szereplő személyek közül kiket kell alap-, és kiket kutatónyilvántartsába venni, valamint kiket kell a nyilvántartásból törölni; majd az operatív tiszt elhelyezte a zárólapot, amelyre feljegyezte, hogy a dosszié hány lapot tartalmaz.

A nyilvántartási rendszer adatállományát főként az állambiztonsági szervek látókörébe került személyek priorálására használták. Ezzel a szabályzatok külön fejezetben foglalkoztak, ahol részletes felsorolták a priorálás engedélyezésére jogosultak körét és menetét. A priorálást kérdőjegyen lehetett kérni megjelölve azon az ellenőrzés okát.

Az operatív dossziékat– a Figyelő dosszié kivételével– lezárás után a központi nyilvántartónak küldték meg irattározásra, ennek a szervezeti egységnek volt a feladata az operatív és vizsgálati dossziék, a népbírósági iratok, és a Horthy-korszakból származó eredeti dokumentumok őrzése és kezelése is. Az irattározásra leadott dossziékat bevezették a Naplóba, és ellátták a soronkövetkező irattári számmal. Az irattárba került Személyi, Csoport, Körözési, Objektum és Rendkívüli események dossziéi egységesen „O” számot kaptak, míg a vizsgálati dossziékat „V” számmal látták el.

Az irattározott dossziékat a következő irattári rendszerekben tárolták:

  • Hálózati dossziék irattára,
  • Operatív dossziék irattára,
  • Vizsgálati dossziék irattára,
  • Titkosított anyagok irattára,
  • Zárt anyag irattára
  • P-, és L-dossziék irattára
  • Holt anyag irattára, amely a „levéltár” szerepét töltötte be.

A Beszervezési- és Munka dossziékat akkor irattározhatták, ha az ügynököt (informátort, rezidenst, konspirált lakás bérlőjét, tulajdonosát) a hálózatból kizárták, ideiglenesen megszakították vele a kapcsolatot vagy az illető meghalt.

Csoport dosszié irattározására akkor kerülhetett sor, ha az ügynöki bizalmas nyomozást valamilyen okból megszűntették.

Személyi dosszié irattározására a személy letartóztatása, halála vagy az ügynöki bizalmas nyomozás beszűntetését követően került sor.

Körözési dosszié esetében, ha a személyt megtalálták, meghalt vagy a körözést megszűntették.

Rendkívüli események dossziéját akkor irattározták, ha a nyomozás eredménytelen volt.

Tájékoztató dosszié irattározását akkor rendelték el, ha a tanulmányozott személy meghalt, vagy ha kiderült, hogy operatív szempontból nincs jelentősége.

Vizsgálati dossziét a bírósági ítélet meghozatala után irattározták.

Az 1967-ben kiadott szabályzatban jelenik meg először a dossziék tárgy- és témakör szerinti nyilvántartása. Ez a nyilvántartás az irattározott anyagban lévő adatoknak az operatív munkában történő felhasználását segítette a következő módon:

  • Ha a személy nem ismert;
  • A cselekmény tárgya, helye, ideje és jellege szerint;
  • Azonos jellegű bűncselekmények szerint;
  • Azonos helyen történt, de különböző jellegű ellenséges tevékenységek szerint;
  • Bizonyos időszakokra vonatkozó bűncselekmények szerint;
  • A szocialista országok állambiztonsági szerveivel való együttműködés szerint.

A tárgykör-karton tulajdonképpen a dossziékban lévő politikai, operatív és történelmi szempontból értékes adatok kimutatózását jelentette. 1974-től a tárgy- és témakör szerinti nyilvántartást már hagyományos és gépi úton egyaránt vezették. A tárgykör kartonokon kimutatott adatokat a következő főbb témakörök szerint csoportosították:

  • Háborús és népellenes bűncselekmények;
  • Az MNK állami, társadalmi és gazdasági rendjének megdöntésére, gyengítésére irányuló tevékenységek;
  • Ellenforradalmi események, ellenforradalmi szervek, fegyveres csoportok és azok vezetőinek, tagjainak szerepe, tevékenysége;
  • A Horthysta és Szálasi államapparátus, erőszakszervek, intézmények szervezeti felépítése, működésük, hatáskörük, vezetőinek és egyes beosztottjainak tevékenysége;
  • A felszabadulás előtti és utáni jobboldali pártok, egyesületek, szervezetek működése, programja, helye és szerepe a politikai életben, ellenséges tevékenysége;
  • Egyházak, egyházi szervezetek, szekták működése;
  • Kapitalista országok hírszerző, propaganda szervei részéről az MNK ellen irányuló ellenséges tevékenységei, ezen szervek működése, vezetőinek, beosztottjainak és ügynökeinek ellenséges tevékenysége, módszerei;
  • A fenti szervek által használt objektumok, ügynökök kiképző helyei, találkahelyei, postaládái és felderített ellenséges (gyanús) bel-, külföldi címek;
  • Jelentős politikai, történelmi eseményre vonatkozó, a munkásmozgalommal és az ellenállási mozgalommal kapcsolatos eredeti dokumentumok;
  • Módszerek, amelyeket az állambiztonsági szervek bizalmas nyomozás, feldolgozó munka során alkalmaztak.

Az irattárba került dossziékkal kapcsolatban a központi nyilvántartónak további iratkezelési feladatai a dossziékba történő betekintés biztosítása, újbóli felhasználásra vagy informálásra kikért dossziék megküldése, kölcsönzése, valamint az operatív szempontból érdektelen, történeti értéket nem képviselő dossziék selejtezése volt.

A dossziékba történő betekintést szolgálati jegyen kérhette az ügyet megismerni kívánó operatív munkatárs, aki az anyagot a központi nyilvántartó helyiségében ismerhette meg, és a betekintés után a dosszié végén elhelyezett nyomtatványra fel kellett jegyeznie a betekintés célját, idejét és a saját nevét. A kért iratokról a megyei állambiztonsági szervek részére kivonatot, összefoglalót vagy fotómásolatot is készíthettek.

Bár a szabályzatokban nem jelent meg, azonban érdemes megemlíteni, hogy 1973-ban született először olyan döntés, hogy az irattári anyagot ún. külső szervek: tudományos, kulturális intézmények megbízottjai is kutathassák. A kutatás feltételei igen szigorúak voltak, hiszen a parancs rögzítette azt, hogy a kutatás milyen témákban engedélyezhető (Tanácsköztársaság, munkásmozgalom, ellenállási mozgalom, II. világháború és az ország felszabadítása stb.), és csak is azokban az anyagokban, amelyek nem titkosszolgálati úton keletkeztek. Felsorolta azokat az intézményeket, amelyek kérelemmel folyamodhattak a BM Titkárság vezetőjéhez.

A dossziékat még akkor emelték ki irattári helyükről, ha ideiglenesen, kölcsönzés címén megküldték valamelyik állambiztonsági szervnek, ritkábban pedig akkor, ha véglegesen, egy folyamatban lévő ügyhöz szerelték. A dossziék kiadását szintén szolgálati jegyen lehetett kérni, általában a kölcsönzési határidőt 3 hétben, a megyei szervek esetében 4 hétben állapították meg. A Zárt anyagban akár a betekintés, akár az iratok kölcsönzése csak a politikai nyomozó főosztály vezetőjének (később a III. főcsoportfőnöknek) az engedélyével lehetett. A titkosított iratokat pedig a minősítést elrendelő szervezeti egység vezetőjének hozzájárulásával lehetett megismerni vagy megküldeni. Eredetiben nem küldhették meg a Horthy-korszaknak az irattárban őrzött dokumentumait, ezekről fotómásolatot kellet készíteni. Az 1974-es szabályozás már kitért a vizsgálati anyagoknak - a titkos operatív eszközökkel és módszerekkel szerzett adatok kivételével - az igazságügyi szervek részére történő iratkölcsönzés rendjére is, amelyek a kegyelmi és a perújítási kérelmek elbírálásához szükségesek voltak, a kölcsönzési határidőt 2 hónapban határozták meg.

A szabályzatok szerint a dossziék selejtezésére akkor kerülhetett sor, ha a dossziéban szereplő valamennyi személyt törölték a nyilvántartásból, továbbá a dosszié operatív érdekből és történeti szempontból egyaránt érdektelen volt. Az 1974-ben kiadott szabályzat foglakozik először részletesebben az iratselejtezéssel, rendelkezve arról, hogy a selejtezéshez selejtezési tervet kell készíteni, majd a szabályok szerint kiselejtezhető dossziékról selejtezési jegyzőkönyvet kell készíteni. Nem selejtezhetőnek minősítette a tárgy- és témakör szerint feldolgozott operatív, politikai és történelmi szempontból értékes adatokat tartalmazó dossziékat.

Az operatív nyilvántartási szabályzatok rövid ismertetése után a dolgozat második részében a nyilvántartási rendszer két összetevőjének, a kartonoknak és a dossziéknak a vázlatos leírását közöljük.

Nyilvántartási kartonok

1-es számú karton

1-es karton

1954-től vezették.

Az operatív szervek által nyitott (élő) operatív dossziék szám és jelleg szerinti nyilvántartásához kellett kitölteni, amely lehetővé tette a dossziék szám, szervenként és jelleg szerinti csoportosítását, értékelését. A kartonrendszer alapján megállapító volt, hogy az egyes operatív dossziék mely szervnél találhatók.

Adatai:

  • A-oldal: dosszié száma, dosszié irattári száma, a nyilvántartás formája, név (fedőnév), a napló sorszáma, ki és mikor nyitotta a dossziét, a dosszié mozgásának megjelölése (átadás kelte, fő-,al- osztály, tartó operatív tiszt neve)
  • B-oldal: a dosszié mozgásának megjelölése (folytatás)

2-es számú karton

1954-1967 között vezették

Az operatív dossziék alapján ügynöki bizalmas nyomozás, valamint körözés alatt álló személyekről állították ki.

Adatai:

  • A-oldal: név, születési adatok, anyja neve, lakcíme, foglalkozása (eredeti és előző foglalkozása is), munkahelye (felszabadulás előtt és után), katonai viszonya (felszabadulás előtt és után), iskolai végzettsége, nemzetisége, állampolgársága,
  • B-oldal: szociális helyzete, szociális származása, melyik ellenséges kategóriába tartozik, az ellenséges tevékenységre vonatkozó anyagok rövid kivonata (pontosan meg kellett jelölni az ellenséges tevékenység célját), a nyilvántartás formája, a dosszié száma, a dosszié irattári száma.

2/a. számú karton

Valószínű 1954-1967 között vezették, pontos adataink nincsenek.

A „piros” kartont körözés alatt álló személyekről, a „zöld” kartont olyan személyekről, akikre

→ személyi dossziét nyitottak, a „kék” kartont pedig azokról, akik a → csoport dossziéban, mint csoporttagok szerepeltek. A kartonok statisztikai célú felhasználásra készültek.

Adataik:

  • A-oldal: név, születési adatok, anyja neve, (kategória) szociális származása, pártállás, állampolgárság, a dosszié nyitásának ideje, az ellenséges tevékenység megnevezése, a → körözési és csoport dossziéknál a csoport fedőneve, a dosszié száma.

2/b. számú karton

Valószínű 1954-1967 között vezették, pontos adataink nincsenek.

A → csoport dossziék fedőnév szerinti nyilvántartására szolgált.

  • A-oldal: a csoport neve, fedőneve, a dosszié nyitásának ideje, az ellenséges tevékenység megnevezése, a dosszié száma,
  • B-C-oldal: a csoportban szereplő személyek neve, születési éve,
  • D-oldal: irattárba helyezés ideje, az irattárba helyezés oka, irattári száma.

3-as számú karton

Az 1954-1967 között vezették.

Azokról a kompromittált vagy kutatónyilvántartásban szereplő személyekről töltötték ki, akikről az operatív dossziékban ellenőrzött terhelő információk vannak.

Adatai:

  • A-oldal: név, anyja neve, születési adatok, lakcím, foglalkozás, munkahely, szociális származás, szociális helyzet, katonai viszony (felszabadulás előtt és után), pártállás (a múltban és a karton kiállításakor), iskolai végzettség, nemzetiség, állampolgárság,
  • B-oldal: dosszié (élő) száma, nyilvántartás formája, az anyag rövid leírása, irattárba helyezés időpontja, irattári száma, a dosszié átadásának megjelölése (dátum, szerv).

4-es számú karton

Valószínűleg 1954-1967 között vezették, pontos adataink nincsenek.

Vizsgálati eljárás alá vont és elítélt személyek kartoték-nyilvántartása volt, szoros fonetikába besorolva.

Adatai:

  • A-oldal: név, születési adatok, lakcím, foglalkozás (eredeti foglalkozás), munkahely, szociális származás, szociális helyzet, katonai viszonya (felszabadulás előtt és után), pártállása (a múltban és a karton kiállításakor), iskolai végzettsége, nemzetisége, állampolgársága,
  • B-oldal: dosszié száma, irattári száma, fénykép száma, ujjlenyomat képlet, letartóztató szerv, a letartóztatás időpontja, további hatósági intézkedések, a bűncselekmény jellege, az ítélet kelte, melyik bíróság ítélte el, a büntetés kitöltésének kezdete, a büntetés kitöltésének helye.

6-os számú karton

1954-től vezették.

Szoros fonetikába rendezve a beszervezett személyekről, illetve azokról állították ki, akiknek a beszervezése meghiúsult.

Adatai:

  • A-oldal: név, születési adatok, anyja neve, foglalkozása, munkahelye, lakcíme, iskolai végzettsége, pártállása (felszabadulás előtt és után), katonai viszonya (felszabadulás előtt és után), állampolgársága, nemzetisége, (1967-ig szociális származása, milyen kategóriába tartozik)
  • B-oldal: a beszervezés ideje, a beszervezést végezte (név, rendfokozat), minősítése (1967-ig osztályozása), a beszervezés alapja, a foglalkoztatás vonala, fedőneve, naplószám, dossziészám, irattári szám, a dosszié átadásának megjelölése (dátum, szerv, operatív tiszt neve)

6/a számú karton

1954-től vezették.

Fonetikába rendezve a hálózati személy operatív szempontból jelentős, Magyarországon és külföldön élő kapcsolatairól állították ki.

Adatai:

  • A-oldal: név, születési adatok, anyja neve, foglalkozása, munkahelye, lakcíme, iskolai végzettsége, pártállása (felszabadulás előtt és után), katonai viszonya (felszabadulás előtt és után), állampolgársága, nemzetisége, (1967-ig szociális származása),
  • B-oldal: melyik hálózati személy kapcsolata (név, születési adatok, anyja neve, → B-dosszié száma, fedőneve), milyen kapcsolata a hálózati személynek

6/b számú karton

1958-tól vezették.

A „K” és a „T”- lakások cím szerinti nyilvántartásához töltötték ki.

Adatai:

  • A-oldal: város (község) kerület, utca, házszám, emelet, ajtószám, fedőnév, név, születési adatok, anyja neve, dossziészám, osztály.

6/c számú karton

1958-tól vezették.

Szoros fonetikába rendezve a hálózati személyek speciális statisztikai nyilvántartásához és a kutatásához töltötték ki. A T-lakásokról, az ügynökökről, a rezidensekről és az informátorokról 1968-ig más-más színű kartont vezettek.

Adatai:

  • A-oldal: azonossági száma, H-száma, minősítés, fedőnév, név, születési adatok, anyja neve, iskolai végzettség, állampolgárság, pártállás, foglalkozás, munkahely, lakcím (állandó, ideiglenes), nyelvismeret, speciális ismeret (hobby), járt-e külföldön (hol, mikor), járt-e illegálisan külföldön (hol, mikor, hazatérés ideje, módja), van-e operatív szempontból jelentős külföldi kapcsolata,
  • B-oldal: beszervezés ideje, a beszervezés alapja (felhasznált terhelő, kompromittáló adatok rövid leírása), a beszervezés célja, jelenlegi foglalkoztatási vonala, foglalkoztató szerv megnevezése, pihentetés ideje, kizárás ideje, kizárás oka, kizárás indoka, irattári számok, kapcsolat felújítás ideje.

6/d számú karton

Valószínűleg 1957-től vezették, pontos adataink nincsenek.

A(z élő) hálózati személyek lakcím szerinti nyilvántartására állították ki, 1957-1963 között csak a Budapesten élő hálózati személyekről

Adatai:

  • A-oldal: kerület, utca, házszám, emelet, ajtószám, fedőnév, név, születési adatok, anyja neve

Figyelő-karton

1972-től vezették.

A fokozatosság elve alapján történő beszervezés esetén a kiválasztott személyről akkor állították ki, ha a beszervezés valamilyen ok miatt elhúzódott vagy fontos operatív érdek ezt kívánta.

Adatai:

  • A-oldal: név, születési adatok, anyja neve foglalkozása, lakcíme, „visszaküldve” dátuma, hová küldték vissza, miért küldték vissza, határidő

Kategória (kód)karton

1972-től vezették.

A hálózati személyek adatainak gépi adatfeldolgozásához állították ki.

Adatai:

  • A-oldal: → B-dosszié száma, neme, születési éve, iskolai végzettsége, állampolgársága, lakhelye, 1945. előtti foglalkozása, jelenlegi foglalkozása, munkahelye, szokása, érdeklődési köre, nyelvismerete, járt-e külföldön és hol, milyen céllal, hol van külföldön kapcsolata,
  • B-oldal: minősítése, beszervezés alapja, foglalkoztatás vonala, foglalkoztató szerv, beszervezés időpontja, kizárás időpontja, kizárás oka, a meghiúsulás oka

7-es számú karton

1954-től vezették.

Fonetikába sorolva– szükség esetén a területi elv szerint is - az ellenséges, (hírszerző) gyanús bel- és külföldi címekről állították ki, amely magába foglalta az ellenséges személyek találkozási helyeit, a postafiókokat, kémközpontokat, a hírszerző szervek és személyek címeit.

Adatai:

  • A-oldal: Épület, helyiség címe: ország, város, község, megye, tartomány, kerület, utca házszám, emelet, ajtószám; az épület, helység telefonszáma, az épület, helység bérlője, az épület, helység elnevezése; melyik ellenséges szerv használja, az épület, helység felhasználásának módja, az épület, helység külseje, őrizetének módja, környezetének forgalma,
  • B-oldal: megközelítésének részletes leírása, dosszié száma, a nyilvántartás formája, a dosszié átadásának megjelölése, irattári száma

8-as számú karton

1954-1974 között vezették.

Előzetes ellenőrzés alatt álló személyekről és csoportok tagjairól állították ki.

Adatai:

  • A-oldal: név, anyja neve, születési adatai, lakcím, foglalkozás, munkahely, szociális származás, szociális helyzet, katonai viszonya (felszabadulás előtt és után), pártállás (a múltban és a karton kiállításakor), iskolai végzettség, nemzetiség, állampolgárság,
  • B-oldal:az objektum dosszié száma, amelyhez az anyag tartozik, a nyilvántartás formája, az anyag rövid tartalma, az üggyel való foglalkozás végleges formájának eldöntési határideje, az irattárba helyezés időpontja, irattári száma, a dosszié átadásának megjelölése (dátum, szerv).

8/a. számú karton

Hiteles adataink nincsenek, valószínűleg 1958-1974 között vezették.

Az → előzetes ellenőrző személyi dosszié, és az → előzetes ellenőrző csoport dosszié statisztikai célú nyilvántartására szolgált.

Adatai:

  • A-oldal: név, születési adatok, anyja neve, (kategória) szociális származása, foglalkozása (eredeti és a karton kiállítása idején), pártállás, állampolgárság, a dosszié nyitásának ideje, az ellenséges tevékenység megnevezése, (csoport-dosszié esetén) a csoport fedőneve, a dosszié száma, a napló száma.

8/b. számú karton

Hiteles adataink nincsenek, valószínűleg 1958-1974 között vezették.

Az → előzetes ellenőrző csoport dosszié fedőnév szerinti, statisztikai célú nyilvántartására szolgált.

Adatai:

  • A-oldal: a csoport neve, fedőneve, a dosszié nyitásának ideje, az ellenséges tevékenység megnevezése, a dosszié száma, a napló száma,
  • B-C oldalak: a csoport tagjainak neve, születési éve,
  • D-oldal: irattárba helyezés ideje, oka, irattári száma.

9-es számú karton

1958-tól vezették.

A → rendkívüli eseményekre nyitott dossziék nyilvántartására szolgált, amely segítséget nyújtott a korábban elkövetett rendkívüli események anyagának a tanulmányozására, az összefüggések megállapítására.

Adatai:

  • A-oldal: az ügy megnevezése, a dosszié nyitásának ideje, az ellenséges tevékenység megnevezése, dosszié szám, átminősítve, az új dosszié száma, irattározás ideje, irattári száma, B-oldal: irattárba helyezés oka

10-es számú karton

1960-tól vezették.

A veszélyes ellenség központi nyilvántartására szolgált, a → Figyelő-dosszié alapján ellenőrzés alá vont személyek külön nyilvántartására.

Adatai:

  • A-oldal: név, születési adatok, anyja neve, iskolai végzettsége, foglalkozása (eredeti, a karon kitöltésekor), katonai viszony ( a felszabadulás előtt és után), apja eredeti foglalkozása, lakhely, kompromittáló adat,
  • B-oldal:munkahely(ek): a munkahely változás(ok) dátuma, vállalat, üzem neve címe, beosztás, Figyelő dosszié száma, egyéb dosszié számok, nyitás ideje, nyitó szerv, figyelő szerv megnevezése

10/b számú karton

1960-tól vezették.

Bizalmas nyomozás és → Figyelő dosszié alapján ellenőrzés alá vontak „M” nyilvántartására szolgált.

Adatai:

  • A-oldal: körzetszám, fénykép, név, születési adatok, anyja neve, foglalkozása, munkahelye,
  • B-oldal: dátum, állandó vagy ideiglenes lakhelye, megszűnés időpontja

XI-es számú karton

1960-tól vezették.

A → Figyelő dosszié alapján ellenőrzés alá vontaknak a Lakcím- és Közlekedési Nyilvántartó Osztályon történő „figyelőztetésére” szolgált.

Adatai:

  • A-oldal: a figyelőzött személy neve, születési adatai, családi állapota, anyja neve, apja neve, igazolvány sorozata, lakcíme, munkahelye, lakcímváltozások
  • B-oldal: lakcímváltozások (folytatás)

0 számú karton

1954-1958 között vezették.

Szervezetek, csoportok kartoték-nyilvántartására szolgált, akik a Magyar Népköztársasággal és a béketábor országaival szemben ellenséges tevékenységet fejtettek ki. A kartotékrendszer szoros fonetikába vannak besorolva. Szerepét 1958-tól átvette az → 1-es számú karton.

Adatai:

  • Jelenleg ismeretlenek.

Nyilvántartási (statisztikai) karton

1967-től vezették.

Operatív és előzetes ügyekben feldolgozás alatt álló, nyomozás során terheltté nyilvánított, valamint politikai bűncselekmények miatt elítélt személyek adatainak szervenkénti kimutatására szolgált.

Adatai:

  • A-oldal: dosszié száma, megnyitásának (átminősítésének) ideje, név, születési adatok, anyja neve, iskolai végzettsége, állampolgársága, lakhelye, eredeti foglalkozása, jelenlegi foglalkozása, munkahelye, a feldolgozás alá vonás indoka, volt-e már büntetve, a bűncselekmény jellege, a büntetés mértéke,
  • B-oldal: a szabadulás ideje és módja, járt-e külföldön (hol, mikor, miért), a hazatérés ideje és módja, hol van külföldön kapcsolata, a feldolgozás eredménye, vizsgálati eljárás alá vonásának kelte és eredménye, II. fokon eljáró bíróság, ítélet száma és kelte, a bűncselekmény minősítése, a büntetés neme, mértéke, a szabadulás ideje és módja

Operatív nyilvántartási karton

1967-től vezették.

A személyek adatainak alap- és kutató-nyilvántartásba, illetve bizalmas nyomozás, büntetőeljárás alá vontak nyilvántartásba vételét szolgálta. Azokról a személyekről állították ki, akikről az állambiztonsági szervek terhelő, kompromittáló adatokkal rendelkeztek, vagy akiket bizalmas nyomozás alá vontak.

Adatai:

  • A-oldal: dossziészám(ok), terhelő adatok felsorolás, (1977-től személyi szám), név, születési adatok, anyja neve, foglalkozása, iskolai végzettsége, párttagsága, lakhelye, munkahelye, állampolgársága
  • B-oldal: adatellenőrzés időpontjai, dossziészámok, terhelő adatok felsorolása (folytatás)

SZT-karton

1969-től vannak adataink.

A szigorúan titkos állományú beosztottak nyilvántartására szolgált.

Adatai:

  • A-oldal: csoportfőnökség, osztály megnevezése, az SZT-beosztott fedőszáma, a → biztonsági dosszié száma, a → levelező dosszié száma, kötet sorszáma
  • B-oldal: SZT állományba vétel ideje, SZT beosztás megszűnésének ideje, biztonsági és levelező dossziék irattári száma, megjegyzés

„T”-karton

1969-től vannak adataink.

A szigorúan titkos („SZT”) állományú beosztottak munkájához kapcsolódó → Biztonsági és → Levelező dossziék megnyitásával egyidejűleg állították ki.

Adatai:

  • A-oldal: fedőszám, személyi szám, név, anyja neve, születési adatok, iskolai végzettség, pártállás, foglalkozás, munkahely, lakhely, nyelvismeret, speciális ismeret (hobby), járt-e külföldön (hol, mikor), járt-e illegálisan külföldön (hol, mikor, hazatérés ideje), van-e operatív szempontból jelentős külföldi kapcsolata, hol
  • B-oldal: megbízás ideje, feladata, megbízó szerv, pihentetés ideje, pihentetés indoka, megbízás megszűnésének ideje és indoka, Irattári szám (T- és J-), megbízás felújításának ideje

Tárgykör kartonok

1967-től vezették

A tárgykör-kartonok a dossziékban lévő politikai, operatív és történelmi szempontból értékes adatok kimutatózására szolgált. A szabályzatban felsorolt minden tárgykörnek külön nyomtatványa volt (pl.: 1. számú tárgykör: Háborús-népellenes tevékenység; 8.számú tárgykör: Események és eredeti történelmi dokumentumok)

Adatai:

  • A-oldal: a tárgykör megnevezése, a tárgykörbe sorolás jellege, a tárgykörbe sorolás témája, a bűncselekmény elkövetésének ideje és helye, kategória, dosszié számok, a dosszié oldalszáma, az anyag rövid tartalma,
  • B-oldal: az ellenséges tevékenység módszere, a BM operatív elhárító szervek ellenséggel szemben alkalmazott módszere, a feldolgozó szerv neve, a feldolgozás időpontja, a vizsgálatot végző szerv neve, a vizsgálat időpontja

Daktiloszkópiai kartoték-nyilvántartás

1954-től vezették.

Az ujjlenyomatok, fényképek nyilvántartására szolgált.

A fentieken túlmenően:

  • A KEOKH nyilvántartotta a Magyarország területén élő vagy átutazó külföldieket, valamint azokat a magyar állampolgárokat, akik szolgálati vagy személyi ügyben külföldre utaztak.
  • A Levélellenőrzési osztály nyilvántartotta a külföldre menő és onnan érkező postai küldeményeket
  • A környezettanulmány és megfigyelési osztály (II/9.) nyilvántartotta a környezettanulmányokat és a figyelési jelentéseket.

Az operatív dossziék formái

Beszervezési dosszié

Beszervezési dosszié

1954-től vezették.

Az ügynök személyi dossziéja volt, amelyet az államvédelmi szervek ügynökeire, rezidenseire, informátoraira, konspiratív és találkozási lakások tulajdonosaira, bérlőire nyitottak, amelyben összegyűjtötték a hálózati személyek tanulmányozására, beszervezésére és az állambiztonsági szervekkel való együttműködésre vonatkozó adatokat.

Az ügynök, rezidens, informátor és a konspiratív találkozási lakás tulajdonosai (bérlői) nyilvántartásba vételéhez → 6-os számú, ezen kívül 1958-tól → 6/b és → 6/c kartont, 1972-től a felsoroltakon túl → 6/d, → “Figyelő” és → Kódkartont töltöttek ki.

A dosszié tartalma:

  • a hálózati személy beszervezésére vonatkozó javaslat, terv,
  • a beszervezett személy nyilatkozata az állambiztonsági szervekkel való titkos együttműködésről,
  • önéletrajz, fényképpel ellátott kérdőív,
  • kapcsolatainak névsora,
  • környezettanulmány (1961-től),
  • a beszervezést biztosító kompromittáló anyagok
  • jelentés a beszervezés végrehajtásáról
  • jelentés(ek) az ügynökkel való kapcsolattartás módjáról,
  • az ellenőrző találkozókról készült feljegyzéseket (1961-től)
  • az ügynök számára kidolgozott feladatokról és az általa elmondandó legendákról
  • az ügynöknek adott pénzbeli és egyéb jutalmak jegyzéke
  • azoknak a beosztottaknak a névsora és beosztása, akiknek tudomása van a dossziéban elhelyezett anyagokról

A konspiratív (K) és titkos (T) lakások B-dossziéinak tartalma a fentieken túl tartalmazza:

  • a lakás alaprajzát,
  • a lakás megszerzésével, tanulmányozásával kapcsolatos dokumentumokat,
  • a BM tulajdonát képező bútorok, berendezési és használati tárgyak leltárát,
  • a lakással kapcsolatos kiadásokat,
  • fedőnév szerint a lakásban fogadott hálózati személyek névsorát.

A dossziéba az iratokat időrendben, sorszámmal ellátva kell elhelyezni.

A B-dossziét akkor irattározták, ha az ügynököt (rezidenst) kizárták a hálózatból, meghalt vagy ideiglenes megszakították vele a kapcsolatot. Az ügynök letartóztatása esetén a B-dossziéját nem lehetett a vizsgálati anyagához csatolni.

Biztonsági dosszié

1969-től vannak adataink a dossziéról.

A „szigorúan titkos” beosztottak operatív biztonsági helyzetére vonatkozó iratokat tartalmazza.

A dossziékat a III/2. (operatív nyilvántartó) Osztálytól kellett kérni, az e célra rendszeresített „SZT” jelzésű karton egyidejű kiállításával, amelyre rá kellett vezetni a IV/II. csoportfőnökség által adott fedőszámot.

A dosszié tartalma:

  • az „SZT” beosztott beállítását, működését, operatív feladatait ismerők névsora, titoktartási nyilatkozataik,
  • az „SZT” beosztott ellenőrzésére tett intézkedések,
  • operatív, konspirációs és biztonsági helyzetéről készített jelentések,
  • munkahelyén kapott jutalmazásokról, fenyítésekről készült feljegyzések,
  • az „SZT” beosztott irányítása alatt dolgozók fedő- és azonossági száma,
  • az „SZT” beosztott által tartott hálózati személy(ek) fedőnév és dossziészám szerinti kimutatása,
  • Kimutatás azokról a „K” és „T” lakásokról, amelyeket a beosztott használt.

A dossziét az SZT-állományú megbízatás megszűnte után irattározták.

Csoport-dosszié

1950-től vezették.

Azokról a bizalmas nyomozás alatt álló személyekről nyitottak, akik ellenséges tevékenységgel voltak gyanúsíthatók, és akiket a tevékenységükben szervezeti egység kötött össze.

A dosszié megnyitásakor → 1-es, a csoport tagjairól → 2-es kartont (1967-ig), ezen kívül 1967-től → statisztikai, → 10/b és → operatív nyilvántartási kartont állítottak ki.

A dosszié tartalma:

  • a dosszié nyitásáról szóló határozat,
  • a csoportról készített részletes összefoglalót,
  • a csoport tagjairól személyi igazolvány törzslap fotómásolatot,
  • a nyilvántartásokban történt ellenőrzések eredményeit,
  • az ügynöki operatív feldolgozó munka során keletkezett hálózati jelentések másolatait,
  • összefoglalót az ügy befejezéséről,
  • határozat a dosszié lezárásáról.

Abban az esetben, ha a csoport egy részét letartóztatták, a bizalmas nyomozást a Csoport dosszié felhasználásával folytathatták, vagy egyes személyekre → Személyi dossziét nyitottak.

A dossziét akkor irattározták, ha a figyelt csoport tagjait letartóztatták vagy az ügynöki bizalmas nyomozást megszűntették, az irattárban - irattári (archív) - „O”-számot kapott.

Ellenőrzési dosszié

1954-től vezették.

Elnevezését 1958-tól Ellenőrző figyelő dossziéra, 1963-tól Ellenőrző dossziéra változtatták, azonban tartalma lényegében változatlan maradt.

Olyan iratok rendezésére nyitották, amelyek alapján a vidéki szervek különösen fontos ügynöki bizalmas nyomozásainak ellenőrzése és segítése történt.

A dosszié megnyitásakor → 1-es számú kartont kellett kitölteni.

A dosszié tartalma:

  • a dosszié megnyitásáról szóló határozat,
  • a bizalmas nyomozásra vonatkozó vezetői utasítások,
  • az alárendelt operatív szervek jelentései a nyomozás menetéről,
  • a nyomozás menetéről a minisztériumnak készített jelentések másolatai,
  • a dosszié lezárásáról és irattárba helyezéséről szóló határozat.

Az Ellenőrző dossziéban szereplő személyeket nem lehetett a központi nyilvántartásba felvenni.

Az Ellenőrző dossziét az ügydossziéval egyidőben zárták le, irattározáskor pedig csatolták az alapdossziéhoz.

Előzetes ellenőrző dosszié

1954-1974 között vezették.

Elnevezése:
1958-tól Előzetes ellenőrző személyi és csoport dosszié

1967-től Előzetes csoport dosszié és Előzetes személyi dosszié,

A dossziét azokra a személyekre nyitották, akiket az államvédelmi szervek még nem ellenőriztek, de velük kapcsolatban figyelmet érdemlő, ellenséges tevékenységre utaló információk érkeztek.

A dosszié megnyitásakor → 1-es és → 8-as nyilvántartó kartont, ezeken kívül 1967-től → operatív nyilvántartási karton, → statisztikai kartont és → 10/b kartont töltöttek ki.

Az Előzetes ellenőrző dossziéban szereplő fontosabb személyeket, függetlenül attól, hogy a dosszié hol van nyilvántartásba véve, felvették a Központi Operatív Nyilvántartó Osztály kartoték-nyilvántartásába is.

A dosszié tartalma:

  • a dosszié megnyitásáról szóló határozat,
  • a személy(ek)nek a BM nyilvántartásaiban történt ellenőrzésük eredményei,
  • az előzetes értesülések ellenőrzésével kapcsolatos iratok,
  • az ellenőrzésről szóló összefoglaló jelentés
  • a dosszié megszüntetéséről vagy más operatív dossziévá való átminősítéséről szóló határozat.

Ha az elsődleges információk az ellenőrzés során nem igazolódtak be, a dosszié megsemmisítéséről határozatban intézkedtek. A megsemmisítésről készített jegyzőkönyv egy példányát a Központi Operatív Nyilvántartó Osztálynak megküldték.

Figyelő dosszié

1960-tól vezették.

A korábbi kompromittáltság, majd a későbbi ellenséges magatartás alapján, a társadalomra veszélyes elemek ellenőrzésére nyitották, amely lehetővé tette a kiválasztott személy tevékenységének, magatartásának állandó ellenőrzését, kapcsolatainak felderítését.

A dosszié nyitásakor → 10-es, → 10/b és → XI-es figyelőkartont állítottak ki.

A dosszié tartalma:

  • a külön nyilvántartásba vételről szóló határozat,
  • más szervektől beszerzett információk, környezettanulmány,
  • a nyilvántartásokban történt ellenőrzések eredményei,
  • a személyigazolvány törzslap fotómásolata,
  • hálózati jelentések, és egyéb operatív eszközzel készült iratok,
  • értékelő, elemző jelentések.

A Figyelő dossziét nem irattározták. Ha a társadalomra veszélyes személyt törölték a külön nyilvántartásból, anyagát az alap- vagy kutatónyilvántartásba helyezték, a rá vonatkozó iratokat pedig az → Objektum dosszié részeként kezelték, vagy a dossziét határozattal megsemmisítették. Amennyiben a dosszié megőrzését az operatív érdek megkívánta, azt a „holt anyag” nyilvántartási rendszerébe helyezték el.

Fogda dosszié

1954-es szabályzatban szerepel.

Fogda dossziét nyitottak minden letartóztatott személyre.

A dosszié tartalma:

  • a személy letartóztatásával kapcsolatos dokumentumok,
  • a fogdába való befogadására, egyéb fontos körülményekre vonatkozó okmányok.

Szabadulás vagy elhalálozás esetén a dossziét irattározták.

Körözési dosszié

Kőrözési dosszié

1950-től vezették.

A kapitalista hírszerzőszervek ügynökei és más államellenes bűnözők körözésére nyitottak, akik letartóztatási intézetből megszöktek vagy kivonták magukat az államvédelmi szervek bizalmas nyomozása alól.

A dosszié nyitásakor → 1-es, → 2-es kartont (az utóbbit 1967-ig), ezen kívül 1967-től → operatív nyilvántartási karton és → statisztikai kartont állítottak ki.

A dosszié tartalma:

  • dosszié megnyitásáról szóló határozat,
  • részletes összefoglaló a körözött személyről,
  • feljegyzés a körözött személy bűnös tevékenységéről,
  • részletes összefoglaló a közözött személy rokoni és egyéb kapcsolatairól,
  • a körözéssel kapcsolatos hálózati operatív intézkedési terv,
  • a körözéssel kapcsolatos operatív anyag,
  • a körözés eredményéről szóló összefoglaló,
  • a körözés megszűntetéséről szóló határozat.

A körözött személy letartóztatása esetén a dossziét átadták a vizsgálati szervnek. Ha az összegyűjtött információ nem volt elegendő, a dossziét megszűntették, az iratokat pedig a személyre nyitott → Személyi dossziéhoz csatolták.

A Körözési dossziét akkor irattározták, ha a körözött személyt letartóztatták vagy meghalt vagy körözését megszűntették.

L-dosszié

1958-tól szerepel a szabályzatokban.

A dossziéban különböző szervek és személyek által az 1945 előtti politikai rendőrségnek készített jelentéseit, és a szomszédos államoknak elkövetett kémkedés miatt elítélt személyekre vonatkozó politikai és történelmi vonatkozásban értékes eredeti dokumentumokat helyezték el.

Levelező (rezidentura) dosszié

Levelező dosszié

1969-től vannak adataink a dossziéról.

A III. főcsoportfőnökség operatív szervei a „szigorúan titkos” (SZT) állományú személyek védelme és a munkájuk során keletkezett dokumentumok elhelyezésére nyitották.

Megnyitásának szabályai megegyeznek a → Biztonsági dossziénál leírtakkal.

A dosszié tartalma:

  • munkatervek, írásos utasítások,
  • az „SZT” beosztott operatív munkájával összefüggő beszámolók,
  • szóbeli beszámoltatásokról készített feljegyzések,
  • konkrét megkeresések alapján készített írásos anyag másolata,
  • az „SZT”-tiszt jelentése alapján készített koordinációs vagy szignalizációs jelentések másodpéldányai.

A dossziét akkor zárták le, ha az „SZT” beosztottat nyílt állományba helyezték, vagy valamilyen okból megvált a szervezettől.

A lezárt dossziét vagy irattározták vagy megsemmisítették. Amennyiben megsemmisítették az erről szóló jegyzőkönyv egy példányát a Biztonsági dossziéban elhelyezték.

Munka-dosszié

Munka dosszié

1954-től vezették.

Az ügynökök, rezidensek és informátorok jelentéseinek gyűjtésére, munkájának ellenőrzésére nyitották.

A megnyitáskor kiállított nyilvántartó kartonok fajtái megegyeznek a → Beszervezési dossziénál leírtakkal.

A dosszié tartalma:

  • időrendi sorrendben a hálózati személy eredeti jelentései, amelyeket fedőnéven írt alá,
  • szóban közölt operatív értékű információkról készült feljegyzések,
  • a hálózati személynek adott fontosabb feladatokról készült feljegyzések.

A dossziét az az operatív beosztott őrizte, aki az üggyel foglalkozott. A jelentéseket a következőkkel kellett kiegészítenie az operatív tisztnek: az ügynök fedőnevével, a jelentés átvételének időpontjával, az ügynöknek adott feladatok leírásával, az elvégzett feladat értékelésével, az ellenőrzés érdekében foganatosított intézkedésekkel.

A dossziékat megnyitásuk után „H” élő irattári számon kezelték, majd irattározásukkal egyidejűleg kapták az archív „M” számot.

Objektum (vonal)-dosszié

1950-től vezették.

Olyan objektumokról nyitották, amelyek hálózati operatív ellenőrzést igényeltek (pl. különlegesen bizalmasan kezelt üzemek, hivatalok, külképviseletek, szerzetesrendek). Vonal-dossziét pedig az osztályellenség fő kategóriáira (pl.: csendőrökre) nyitottak, az ellenséges tevékenységükkel kapcsolatos dokumentumok gyűjtésére. Az 1954-es szabályzat szerint a városokban dossziét kellett nyitni minden ipari vállalatról, hivatalról, intézetről (az egynemű intézményeket összevonva, pl. iskolák); a járásokban minden helységről, állami gazdaságról, mezőgazdasági szövetkezetről, gép- és traktorállomásról; a hadseregben az egyes katonai alakulatokról, katonai iskolákról, katonai parancsnokságokról, hadi objektumokról; közlekedésben az egyes üzletvezetőségekről, közlekedéssel kapcsolatos ipari objektumokról, a vasút meghatározott szakaszairól.

Az Objektum dosszié szerepe eltért a többi operatív dossziétól, ebben a dossziéban ugyanis operatív feldolgozó munka nem folyt, csupán az objektum (vonal) elhárításával kapcsolatos dokumentáció gyűjtésére szolgált.

A dosszié nyitásakor → 1-es, a dossziéban szereplő kompromittált személyekről → 3-as kartont (az utóbbit 1967-ig), ezen kívül 1967-től → operatív nyilvántartási kartont állítottak ki.

A dosszié tartalma

A dosszié két részből állt.

1. rész:

  • a dosszié megnyitásáról szóló határozat,
  • az objektumról szóló összefoglalók, az objektum jellemzése
  • az objektumban történt rendkívüli eseményekről, ellenséges tevékenységről készült jelentések,
  • az objektum ellenőrzésével kapcsolatban keletkezett összefoglalók
  • az elhárító munkához készített operatív tervek.

2. rész:

  • az objektumban dolgozó azon személyek névsora, akik bizalmas nyomozás alatt álltak,
  • az objektumban dolgozó azon személyek névsora, akik körözés, vizsgálati eljárás alatt álltak vagy bűncselekményért elítéltek,
  • a kompromittált személyek névsora,
  • a kompromittált személyek mozgásával kapcsolatos levelezés;
  • a dossziéban szereplő személyekre vonatkozó dossziék számát,
  • a dossziét lezáró határozat.

A dossziékat archív „O” számon akkor irattározták, ha az objektum megszűnt vagy az iratanyagra operatív szempontból már nincs szükség.

P-dosszié

A szabályzatokban 1958-tól szerepel.

Az 1919-es ellenforradalmi különítményekre, azok vezetőire és tagjaira, a horthysta erőszakszervek vezetőire és tagjaira, volt jobboldali pártok vezetőire és tagjai vonatkozó dokumentumok gyűjtésére szolgált.

Rendkívüli események dossziéja

1958-tól vezették.

Megtörtént ellenséges tevékenységre utaló eseményekre (pl.: terror, röpcédulázás, falra firkálás, titkos okmányok eltűnése) nyitották, ha a bizalmas nyomozás megindításakor az elkövető(k) még ismeretlenek voltak. A dossziénak fedőnevet adtak.

A dosszié nyitásakor → 9-es kartont, ezen kívül 1967-től → 1-es kartont állítottak ki.

A dosszié tartalma:

  • a dosszié megnyitásáról szóló határozat,
  • az eseménnyel kapcsolatos jelentések,
  • a helyszínen talált bizonyítékok vagy ezek jegyzéke,
  • szakértői vélemények,
  • a nyomozással kapcsolatban keletkezett okmányok,
  • operatív intézkedési tervek,
  • az ügy összefoglalója.
  • a dosszié átminősítéséről vagy lezárásáról szóló határozat

Ha a nyomozás eredményeként az elkövetők személye ismertté vált, és a bizalmas nyomozást folytatták → Csoport, → Személyi vagy más dossziékká minősítették át, amennyiben a nyomozás eredménytelen volt a dossziét „O” archív számon irattározták.

A fel nem derített ügyek egy részét 1985-től I-dossziéba (ismeretlen tettes) helyezték

Személyi-dosszié

Személyi dosszié

1950-től vezették.

Azokra a személyekre nyitották, akik bizalmas nyomozás alatt álltak, mert kém, kártevő demokrácia-ellenes bűncselekménnyel; valamint azokra, akik diverziós és terrorista szándékkal voltak gyanúsíthatók. A konspiráció érdekében a különösen veszélyes személyeknek a dossziéban fedőnevet adtak.

1967-ig minden esetben dossziét nyitottak a kapitalista államok külképviseleti szerveinek vezetőire, beosztottjaira, valamint a kinti sajtó munkatársaira.

A dosszié megnyitásakor → 1-es, → 2-es (1967-ig), ezen kívül 1967-től → operatív nyilvántartási, → statisztikai és → 10/b kartont állítottak ki.

A dosszié tartalma:

  • a dosszié megnyitásáról szóló határozat,
  • az ügynöki bizalmas nyomozás alatt álló személy operatív szempontból jelentős kapcsolatainak névsora,
  • a nyilvántartásokban történt ellenőrzések eredményei,
  • operatív hálózati intézkedési tervek a személlyel kapcsolatban,
  • a személyre vonatkozó hálózati és egyéb információk,
  • a dosszié lezárását elrendelő határozat.
  • az üggyel kapcsolatos hálózati operatív intézkedések terve

Amennyiben a Személyi dossziéban nyilvántartott személyt letartóztatták, a dossziéban lévő anyagot átadták az illetékes vizsgálati osztálynak. A vizsgálat befejezésekor a dossziéhoz csatolták a kihallgatásról készült fontosabb jegyzőkönyvek, a fontosabb tanúvallomások és a vádirat egy-egy példányát.

Ha a terhelő adatok nem igazolódtak be, vagy a személy külföldre távozott, letartóztatták és elítélték, meghalt, a dossziét lezárták és archív „O” számon irattározták.

Tájékoztató (Tájékoztatási) dosszié

1954-1974 között vezették.

A kapitalista országokban élő, operatív szempontból érdekes személyekkel kapcsolatos hálózati és sajtóanyag rendezésére nyitották.

A dosszié megnyitásakor → 1-es és → 3-as számú kartont (az utóbbit 1967-ig), ezen kívül 1967-től → operatív nyilvántartó kartont állítottak ki.

A dosszié tartalma:

  • a dosszié megnyitásáról szóló határozat,
  • a tanulmányozott személlyel kapcsolatos hálózati-, tájékoztatási- és sajtóanyag,
  • a tanulmányozott személlyel kapcsolatos összefoglalók,
  • a dosszié lezárásáról szóló határozat.

A dosszié alapján csak a tanulmányozott személyt lehetett nyilvántartásba venni.

A dossziét akkor zárták le és irattározták, ha arra operatív szempontból már nem volt szükség, vagy a tanulmányozott személy meghalt.

Vegyes operatív levelezés dossziéja

1954-1957 között vezették.

Olyan, különféle operatív anyag gyűjtésére nyitották, amelyeket tartalmuknál fogva a többi operatív dossziéhoz nem csatolhattak.

A dosszié megnyitásakor → 1-es kartont állítottak ki.

A dosszié tartalma:

  • a dosszié megnyitásáról szóló határozat,
  • az operatív levelezés,
  • a dossziéban szereplő személyek névsora,
  • határozat a dosszié lezárásáról.

A dossziéban szereplő személyeket nem vették fel a központi operatív nyilvántartásba.

A dossziéban elhelyezett iratokat tárgyuk szerint rendezték, csoportosították (pl.: szervezeti ügyek, káderképzés).

Vizsgálati dosszié

Vizsgálati dosszié

1950-től vezették.

Az előzetes letartóztatással és vizsgálattal kapcsolatos okmányok és anyagok gyűjtésére nyitották.

A dosszié megnyitásakor → 1-es, → 4-es kartont, ezen kívül 1958-tól → 3-as, 1967-től → operatív nyilvántartási, 1974-től → statisztikai kartont állítottak ki.

A dosszié tartalma:

  • a nyomozás elrendelése előtt keletkezett anyag (pl.: bejelentések, feljelentések),
  • a nyomozás elrendelésével, őrizetbe vétellel, előzetes letartóztatással kapcsolatban hozott döntések,
  • vizsgálati (intézkedési) terv,
  • Személyi bizonyítékok:
  • a terheltek, a tanúk vallomásai,
  • szembesítési, felismerési jegyzőkönyvek,
  • a nyilvántartásokban történt ellenőrzés eredményei,
  • Tárgyi bizonyítékok:
    • házkutatást, munkahely-kutatást elrendelő határozatok, jegyzőkönyvek,
    • fényképek a terheltekről,
    • szakértői vélemény(ek),
    • a helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyv,
    • a tárgyi bizonyítékok, vagy azok fotómásolatai,
    • bűnjel-jegyzéket az ügyészségnek átadott tárgyi bizonyítékokról,
  • A nyomozás befejezése után:
    • iratismertetési jegyzőkönyv,
    • a nyomozás befejezéséről szóló határozat,
    • fogdaügynöki jelentések,
    • összefoglaló jelentés az ügyről,
    • vádirat,
    • I. és II. fokú ítéletek,
    • nyilvántartásba vételről szóló határozat.

A Vizsgálati dossziéhoz nem csatolhattak olyan iratokat, amelyek más szervek előtt felfedhették az államvédelmi munka titkos módszereit. Ilyen anyag számára külön dossziét nyitottak és azt a vizsgálat befejezésével leadták a központi nyilvántartónak.

A vizsgálati dossziét két példányban készítették el, melyekből az egyik példányt a vizsgálat befejezése után az igazságügyi szerveknek megküldtek.

A bírósági ítélet jogerőssé válása után vagy a terhelt szabadlábra helyezése, illetve halála esetén a dossziét irattározták.

Naplók

Hálózati dossziék nyilvántartó naplója

1954-től vezették.

A naplóba be kellett vezetni minden ügynököt, rezidenst, informátort, konspirált és találkozási lakás bérlőjét.

Adatai:

  • Sorszám, dosszié száma,
  • hálózati személy neve,
  • fedőneve,
  • személyi adatai,
  • kontingens megjelölése,
  • beszervezés körülményei,
  • a dosszié mozgásának rögzítése.

Operatív dossziék nyilvántartó naplója

Erről a naplóról nincsenek adataink, mivel valamennyit a ’80-as évek végén megsemmisítették

Vizsgálati dossziék nyilvántartó naplója

1950-től vezették.

Adatai:

  • Sorszám,
  • a dosszié kiállításának kelte,
  • a dosszié nyitó száma,
  • a letartóztatott neve,
  • a letartóztatás kelte,
  • a letartóztatás oka;
  • Ki által lett letartóztatva (osztály, operatív beosztott );
  • a letartóztatott kihez van kiosztva (operatív beosztott neve);
  • más szervekhez való átadás megjelölése;
  • bírósági szervekhez való átadás megjelölése;
  • mikor, milyen bíróság által, milyen törvény alapján, mennyi időre lett elítélve;
  • mikor és hová lett átadva büntetése kitöltése végett, vagy a halálos ítélet mikor lett végrehajtva;
  • a belső vizsgálati dosszié irattárba való helyezésének megjelölése;
  • megjegyzés.

Irattárba helyezett dossziék naplója

Létezéséről 1966-tól vannak adataink.

Külön naplóba vezették az → operatív dossziék, és külön a → vizsgálati dossziék irattározását.

Adatai:

  • Sorszám,
  • az átvétel dátuma,
  • a dosszié neve (tárgya),
  • a dosszié nyitó (élő) száma,
  • a dosszié irattári száma,
  • a kötetek száma,
  • a dossziéból nyilvántartásban maradt személyek száma,
  • az átvevő aláírása.

Tisztelt Érdeklődők!

Örömmel értesítjük, hogy a járványügyi veszélyhelyzet megszüntetését követően, 2020. június 29-étől ismét kinyitjuk Levéltárunk ügyfélszolgálatát és kutatótermét, amelyek idén augusztusban sem zárnak be. A zárás alatt érkezett állampolgári megkeresések feldolgozását folyamatosan végezzük, ezzel kapcsolatban türelmüket kérjük.

Kutatótermünkben az egészségügyi biztonsági szempontok megtartása érdekében csökkentett létszámban tudunk egyidőben kutatókat fogadni, ezért – további rendelkezésig – előzetes időpontfoglalást vezetünk be. Az időpontok foglalása 2020. június 24-étől válik lehetővé, a Levéltár honlapján található kutatoterem.abtl.hu linken keresztül, amellyel kapcsolatban kutatóink a számukra kiküldött hírlevélben találnak több információt. Az elkészült másolatok átvételéhez nem kell időpontot foglalni.
A veszélyhelyzet feloldását követően is több egészségügyi óvintézkedést fenntartunk, ezért kérjük ügyfeleinket és kutatóinkat, hogy használják a Levéltár által biztosított érintésmentes kézfertőtlenítő adagolót és viseljenek maszkot.

Megértésüket és együttműködésüket köszönjük!

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára