Beszámoló Ötvös István előadásáról

TÖRTÉNELMI KÁVÉHÁZ – BESZÉLGETÉSEK A TÖRTÉNETI LEVÉLTÁRBAN

A Történelmi Kávéház 2020. januári rendezvényén Ötvös István, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem  tanszékvezető egyetemi docense tartott előadást.

Az előadás címe:
A karhatalomtól a munkásőrségig – egy rendszer születésének antinómiái

Előljáróban Ötvös István elmondta, hogy az 1956 november 4-ét követő időszakra vonatkozóan jelenleg három fő kutatási terület létezik: a Munkástanácsok története, a megtorló politikai perek teljes körű feltárása, és a karhatalom működésének bemutatása.
Ez utóbbihoz kapcsolódik a Nemzeti Emlékezet Bizottsága "A karhatalom vezetői, 1956–1957" elnevezésű projektje, amely a mostani előadás alapjául is szolgál.

A karhatalom előtörténetéhez tartozik, hogy 1956 nyarán már létezett egy karhatalmi terv, amely fegyveres erők rendfenntartó feladatait határozta meg rendkívüli események idejére. A forradalom napjaiban hozzá is kezdtek a terv végrehajtásához, hiszen például a piliscsabai és aszódi laktanyákból Budapestre rendeltek fel katonai egységeket. Ezek tevékenysége azonban nem volt eredményes, és szerencsére nem alakult ki véres polgárháború a katonai egységek és a civil lakosság között.
November 4-én az Ungvárról Budapestre érkező Kádár János a fegyveres erők miniszterévé nevezte ki Münnich Ferencet, aki ezzel a létező és működő honvédelmi és belügyi tárcákat egyesítette. Az ő első számú parancsa volt, hogy Uszta Gyula parancsnoksága alatt fel kell állítani karhatalmi ezredeket.
Uszta Gyula először Budapesten három karhatalmi ezredet hozott létre. Ezek személyi állománya négy csoportból állt össze:
1. honvéd tisztek - akik folytatták a korábbi karhatalmi tevékenységüket
2. pártmunkások
3. BM állománya - bár később létrehoztak külön belügyminisztériumi karhatalmi ezredet is
4. 1919-es veteránok
A személyi állomány kiválasztásánál elsősorban a politikai megbízhatóság volt a fontos. Ennek a gárdának a parancsnoksága nem a korábbi katonai és belügyi vezetés emebereiből állt össze, hiszen nem voltak benne rákosista politikusok. A feladatuk a Kádár-kormány hatalmának a megszilárdítása volt.
Kezdetben nem volt akkora erejük, hogy önállóan is bevethetőek lettek volna, ezért a szovjet csapatokkal közösen járőröztek, a fegyveres gócok felszámolásában vettek részt, igyekeztek magakadályozni a röpcédulázásokat, falfirkálásokat, valamint operatív-felderítő feladatokat végeztek. Civil ruhás nyomozóik gyűjtötték az információkat a forradalom eseményeiben érintett személyekről, az elrejtett fegyverekről, a még ellenálló, röpcédulázó csoportokról.
December első napjaira erősödtek meg annyira, hogy önállóan is felléphettek - ekkorra már minden megyében létrehoztak karhatalmi egységeket. Ekkor kerül sor a fegyverhasználatukra is, például a Nyugati pályaudvarnál, Egerben és Salgótarjánban.
Ötvös István elmondta azt is, hogy a karhatalom, mint fegyveres testület, felelős volt a kádári megtorlás első időszakának számos kegyetlenkedéséért, letartóztatásokban, forradalmárok felkutatásában, bántalmazásukban vettek részt. Ugyanakkor akadtak olyan tagjai is, akik közvetlenül nem vettek részt ezekben a cselekményekben. A karhatalom sorállományú tagjai sok esetben nem önkéntesen, hanem besorozottként kerültek ide, ugyanakkor a vezetői-tiszti állományuk biztosan önkéntes volt. 
A karhatalmi egységek személyi állománya később a honvédség, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség parancsnoki állományába került, és egészen a rendszerváltásig egy olyan bázist jelentett, amely képes lehetett volna egy újabb forradalom fegyveres elfolytására, a Kádár-rendszer diktatórikus magját alkotva.

Az előadás teljes videófelvétele hamarosan elérhető lesz levéltárunk honlapján.     

Levéltárunk következő rendezvényei:

2020. március 4. szerda 17 óra
DOKUFILMKLUB
Lélek és betű - Portréfilm Jelenits István piarista szerzetesről

2020. március 12. csütörtök
TÖRTÉNELMI KÁVÉHÁZ
Kávássy János Előd: "Magyarorsszág prokonzulja"
Mark Palmer diplomáciai és belpolitikai tevékenysége Magyarországon (1986-1990)