Beszámoló Cseh Gergő Bendegúz Történelmi Kávéházban tartott előadásáról

Megszállás és/vagy fegyverszünet - Szövetséges ellenőrzés Közép-Európában a 2. világháború végén címmel Cseh Gergő Bendegúz tartott előadást a Történelmi KávéháZ októberi rendezvényén.

Az előadás kulcskérdése az volt, hogy mennyiben teremtett precedenst az 1943 szeptemberében az első vesztes tengelyhatalommal, Olaszországgal kötött fegyverszüneti egyezmény, illetve az annak alapján kialakított ellenőrzési rendszer, Közép-Európa vonatkozásában?

Az előadó először a győztes szövetséges nagyhatalmak háború alatti béketerveit és stratégiai érdekeltségeit vázolta.
A Szovjetunió szándékai tekintetében a történészek véleménye különböző iskolákba sorolhatóan megoszlik. A tradicionalista vagy ortodox iskola képviselői szerint a térség országaival szemben tanúsított szovjet külpolitikában tapasztalható különbségek alapvetően csak taktikai jellegűek voltak, s a szovjet megszállásnak a rendszer lényegéből, ideológiai és stratégiai céljaiból adódóan előbb utóbb az egész térség szovjetizálásához kellett vezetnie. A revizionista iskola képviselői szerint a szovjetizálás nem feltétlenül az eredeti szándékokból következett, hanem sok tekintetben védelmi reakció volt az USA globális terjeszkedésével szemben. És vannak történészek (posztrevizionista iskola), akik a két elmélet valamifajta szintézisét képviselik.
A történészek elméletei mellett érdemes a folyamatosan változó szovjet külpolitika konkrét megnyilvánulásait is figyelembe venni.
A szovjetek 1940-ben, a német szövetség időszakában Európában - figyelembe véve a náci Németország kelet-európai igényeit -, a kelet-finnországi területekre, a balti államokra, Kelet-Lengyelországra és Besszarábiára tartottak igényt, ezen túl elsősorban brit érdekeltségek – a tengerszorosok, a Perzsa-öböl, az Arab-tenger – iránt mutattak érdeklődést.
A német támadás megindulása után fél évvel Eden angol külügyminiszterrel Moszkvában természetesen már egészen más elképzeléseket ismertetve tárgyaltak, és fokozatosan alakult ki az a terv, amely aztán a 2. világháború lezártát követően realizálódott. Hogy volt ilyen terv, stratégiai elképzelés, azt a korábbi londoni nagykövet, Ivan Mihajlovics Majszkij 1944 elején megjelent, A jövendő világ kívánatos alapelveiről című írása is bizonyítja. E terv érvényességét az bizonyítja, hogy lényegében az itt megfogalmazott elképzelések szerint alakultak ki a háború végére Közép-Európa hatalmi viszonyai.

A szovjet külpolitika a tárgyalt időszakban lényegében egy több övezetből álló biztonsági zóna megteremtésére törekedett a térségben. A legbelső övezetben kizárólagos szovjet katonai és politikai befolyás érvényesítése volt a cél, és ennek megfelelően ezek a területeket a háborút követően a Szovjetunió magához is csatolta. Ezek voltak: a finnországi Petsamo-vidék, a Curzon-vonal mögötti lengyel területek, a balti államok és Besszarábia. Az ebben az övezetben elszenvedett területi veszteségekért Lengyelország és Románia a köztes szférából kapott aztán kárpótlást: előbbi az Odera-Neisse határig terjeszkedhetett Németország rovására, utóbbi pedig visszaállíthatta fennhatóságát Erdély teljes területe felett.
A következő övezetben, Lengyelország, Románia és Bulgária területén, Moszkva a helyi kommunista erőkön keresztül érvényesített dominanciára törekedett. Ezekben az országokban a németek kiűzését követően igen gyorsan sikerült is szovjet-barát kormányokat hatalomra juttatni. Mindezt a megszálló szovjet katonai haderő, a fegyverszüneti egyezményekben meghatározott követelések, valamint a szovjet irányítású helyi szövetséges ellenőrző bizottságok révén. Ezekkel szemben sem a helyi politikai erők, sem pedig a nyugati szövetségesek nem tudtak érdemben ellenállni.
A harmadik, úgynevezett köztes zónába Ausztria, Finnország, Csehszlovákia, Magyarország, Albánia, Jugoszlávia és Németország tartoztak. Ezekben az országokban a szovjet politika váltakozó sikerrel törekedett a dominanciára, mivel itt figyelembe kellett vennie a helyi erőket, valamint a nyugati szövetségesek elképzeléseit is.

Amint az eddigiekből látható, a Szovjetunió előzetes tervei - azokban az országokban, ahol a szovjet hadsereg jelen volt - szinte teljességében megvalósultak. Ennek megfelelően a nyugati - amerikai és brit - koncepciók csak ehhez alkalmazkodva érvényesülhettek. Vagyis Cseh Gergő Bendegúz előadásának hallgatói már e ponton megválaszolhatták a kiinduló kérdést: az olasz fegyverszüneti egyezmény, valamint az ennek nyomán kialakult ellenőrzési rendszer nem precedens volt, csupán egy lehetőség, amellyel a nyugati szövetségesek éltek - a szovjet fél olaszországi érdektelensége, illetve ottani erőtlensége mellett.

Noha a kiinduló kérdésre már itt megkaptuk a választ, az előadás további része, mintegy háromnegyede is rendkívül érdekes volt. Az előadó részletesen ismertette az amerikai és a brit előzetes stratégiai elképzeléseket, majd pedig ezek fokozatos változását a szovjetekkel folytatott tárgyalások nyomán, illetve az olaszországi háborút lezáró, háborút követő eseményeket - a szövetséges ellenőrző bizottságok vonatkozásában. (Csak zárójelben egyetlen adat: az olaszországi 1500 fős szövetséges ellenőrző bizottsági katonai kontingensből négy fő lehetett szovjet.)
Ez után nagy vonalakban ismertette a romániai és bulgáriai fegyverszünet és szovjetizálás kulcsmomentumait is, kitérve például olyan érdekes részletre is, mint egy bolgár ellenzéki politikus kalandos szökése a házi őrizetből, majd az azt követő szovjet-bolgár-amerikai katonai konfliktus, még 1945 tavaszán.

Előadásának befejező részében hosszabban foglalkozott azzal is, hogy Finnország hogyan tudott ellenállni a szovjet nyomásnak, milyen katonai, nemzetközi diplomáciai és belpolitikai okai voltak annak, hogy Finnország meg tudta őrizni a területének nagy részét, és hogyan tudta elkerülni a szovjetizálást.
Ezekre a kérdésekre a válasz, valamint az egész téma részletesen kifejtve - benne a szövetséges ellenőrző bizottság magyarországi működésének ismertetése is - elérhető-olvasható az interneten, Cseh Gergő Bendegúz doktori disszertációjában:
http://doktori.btk.elte.hu/hist/csehgergobendeguz/diss.pdf
Az előadásról az MTI hírét átvéve a múlt-kor történeti portál is tudósított:
http://mult-kor.hu/miert-igazta-le-a-szovjetunio-kozep-europat-20151009

Az előadást követően a hallgatóság kérdései Lengyelország, Csehszlovákia és Jugoszlávia háború utáni helyzetére vonatkoztak. Az új témák felvetése jelezte, hogy az amerikai, brit és szovjet stratégiák, valamint az olasz, a román, a bolgár és a finn események ismertetése minden igényt kielégítő volt.

A Történelmi KávéháZ következő, novemberi rendezvényén Varga Krisztián a két világháború közötti magyar állambiztonsági szervekről fog előadást tartani.