„… a tetőzetről mindig figyelték” - Mindszenty József megfigyelése 1945–1975.

Vörös Géza előadása

A címről

"A bíborosnak természetesen szüksége volt mozgásra, testgyakorlásra. A lakosztály melletti hosszú folyosón sétálgatott, s ha az idő megengedte, lement a követség udvarára. Gyors léptekkel, karjait hátán összetéve sétált, ahogyan a börtönben megszokta. Nyolcszor, tízszer is körbejárta az udvart. Ezt az udvart négy oldalról épületek fogták közre, három oldal a követséghez tartozott. Itt sétálgatott, s mindenkor igyekeztünk egy követségi tisztviselőt is melléje adni, mert a negyedik oldal nem a mienk volt, tudtuk, hogy onnan a tetőzetről mindig figyelték. Nem akartuk tehát, hogyha arról az oldalról bármi történik, a bíboros kíséret nélkül legyen.” - Martin J. Hillenbrand, aki 1967 és 1969 között volt Budapesten amerikai nagykövet, írta ezt Mindszenty Józsefről az emlékirataiban, innen való tehát Vörös Géza előadásának címe.

Források

Levéltárunk történésze Mindszenty József állambiztonsági megfigyeléséről tartott előadását a források ismertetésével kezdte. A nyomtatásban megjelent fontosabb szakirodalom felsorolása után az ÁBTL iratai közül kiemelte Mindszenty 1945 szeptemberében megkezdett és 1948 végéig tartó, egy 18 kötetes dossziésorozatban rögzített - mikrofilmen fennmaradt - megfigyelési dokumentumait. Az 1956 és 1971 közötti időszakra vonatkozóan - ekkor élt Mindszenty az amerikai követségen - beszámolt arról, hogy volt egy négy kötetes operatív dossziésorozat, azt azonban még 1973-ban megsemmisítették. Emiatt erre az időszakra vonatkozóan csak közvetett forrásokból, leginkább az amerikai követség diplomatáira nyitott dossziékból lehet tájékozódni. Az 1971 és 1975 közötti bécsi időszakról viszont fennmaradt az a dossziésorozat, amely Mindszenty megfigyelésének dokumentumait őrzi.

Mindszenty élete

Mindszenty József életének főbb eseményeit ismertetve az előadó kiemelte, hogy minden diktatórikus rendszerrel szemben állt, ezért tartóztatták le először 1919-ben a kommunisták, 1944-ben a nyilasok, majd 1948-ban újra a kommunisták, ezért kellett 1956-tól 1971-ig kvázi fogságban élnie az amerikai követségben, és majd ezt követően emigrációban, egészen haláláig.

Történelmi háttér

Az 1945 és 1948 közötti időszak történelmi eseményei közül Vörös Géza vázlatosan ismertette a fokozatosan erősödő diktatúra lépéseit a katolikus egyház erejének és befolyásának megtörésére, s ez elé a háttér elé illesztette be az egyház magyarországi fejének megfigyelését.

1945 és 1949 között

Az ÁVO majd az ÁVH belső elhárítással foglakozó szervezeti egységei 1945-től folyamatosan alkalmazták a különböző operatív eszközöket: az operatív figyelést, a postai küldemények ellenőrzését, az operatív technikai ellenőrzéseket, szoba- és telefonlehallgatást, illetve a hálózati ellenőrzést, azaz ügynököket is bevetettek Mindszenty megfigyelésére.

Ennek intenzitása mindig a kommunista párt aktuális célkitűzéseitől függött. Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt (MKP) főtitkára több beszédében, felszólalásában tette egyértelművé az 1945 és 1948 közötti időszak folyamán, hogy ő és az általa vezetett párt milyen álláspontot képvisel az egyházakkal kapcsolatban.

A Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának III. alosztálya 1946 tavaszán térképezte fel a bejutás lehetőségeit Mindszenty esztergomi környezetébe. Mészáros László hadnagy március 5-ére keltezett jelentésében leírta, hogy szigorúan bizalmas utasítás alapján a „lehető legdiszkrétebb puhatolózás után, minden feltűnőséget kerülve” megpróbált a prímáshoz vezető információforrásokat keresni. Két évvel később viszont az ÁVH már szoros ellenőrzés alá vette az esztergomi prímási palotát, Badalik Bertalan domonkos rendi házfőnök szerint: „Esztergomban a prímás palotájába csak előzetes igazoltatás után lehet bejutni”. Az épület megfigyelése november folyamán még nem volt folyamatos, időnként megjelentek, majd eltűntek a rendőrség emberei. 1948 decemberétől az érsekség épülete körüli rendőri gyűrű állandósult. Egy december 10-ei ügynöki jelentésben az olvasható, hogy „az esztergomi palotát állandóan őrzik és figyelik a rendőrség emberei, nyolc férfi és egy nő tart szolgálatot.” Egy másik, szintén december 10-ére dátumozott jelentésből kiderül, hogy a hideg miatt december elején egy melegedő fabódét is felállítottak a primácia előtt posztoló rendőrök számára. Ez az épület nemcsak az időjárás viszontagságaival szemben nyújtott védelmet az államvédelmis beosztottaknak, hanem azt is jelezte, hogy Mindszenty megfigyelése állandósult.

A prímás megfigyelése olyan részletekre is kiterjedt, mint hogy mikor kapcsolta fel reggel a villanyt a szobájában, a reggelijét a szobájában fogyasztotta el, vagy hogy mikor kik léptek be illetve hagyták el a prímási palotát. A bent lakók megpróbálták megnehezíteni a rendőrség dolgát, ezért „a tegnapi nap folyamán befedték papírral a palotában azokat a lépcsőházi ablakokat, melyek a Duna felé néznek azért, hogy a lépcsőn történő közlekedést ne lehessen megfigyelni.” - írta egy jelentés.

Az esztergomi prímási palota telefonját is lehallgatták, és ezt - a korabeli kezdetleges technikai feltételek miatt - a bentiek is észlelték, mivel rendszeresen megszakadt a telefonvonal. A személyi követésre két nagy teljesítményű Tatra gépkocsit állítottak be, az épületbe bejáró személyeket - például az orvost - presszióval, azaz fenyegetéssel ügynöknek szervezték be, majd a megfigyelést végző államvédelmi alkalmazottak géppisztolyt is kaptak, látványosan demonstrálva a fokozódó feszültséget.

Végül Mindszenty Józsefet az Államvédelmi Hatóság emberei Décsi Gyula rendőr alezredes vezetésével, Rákosi döntése alapján, 1948. december 26-án este hat órakor tartóztatták le, és a Budapesti Népbíróság 1949. február 8-án koholt vádak alapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Bár letartóztatásával a bíboros megfigyelése megszűnt, de a hozzátartozóié, munkatársaié nem. A primácia telefon vonalát ezt követően is lehallgatták. Az érseki palotában élők tevékenységéről továbbra is ügynöki jelentések tájékoztatták az államvédelem tisztjeit. Mindszenty közvetlen munkatársairól, az Esztergomi Főegyházmegye papjairól, valamint más, a bíborossal kapcsolatban álló egyházi és világi személyekről gyűjtöttek információkat a politikai rendőrség emberei, hogy hogyan vélekednek az érsek letartóztatásáról, elítéléséről, tartják-e vele a kapcsolatot stb.

A politikai rendőrség irataiból Mindszenty életére vonatkozó információk a börtönévei alatt, valamint a püspökszentlászlói és a felsőpetényi fogvatartásának idejéről hiányoznak. Az 1956-os forradalom alatt a bíborosnak csak öt nap szabadság jutott. Mindszenty József 1956. november 4-én a bevonuló szovjet csapatok elől az Amerikai Egyesült Államok követségére menekült, amivel bár kivonta magát a felelősségre vonás lehetősége alól, de elnyerte az újból feléledő politikai rendőrség figyelmét.

1956 és 1971 között

"Egyébként megint óvnom kell Buzás elvtársat, hogy az amikat hülyének tartsa. Nem azok! Sőt az sem ártana, ha ügynökeinket is erre tanítanánk” -ezt írta Galambos ezredes Búzás főhadnagy egy jelentésére, amely arról számolt be, hogy 1961 novemberében egy Amerikából érkezett biztonsági tiszt az USA budapesti követsége biztonsági ellenőrzésének keretében az elektromos hálózatot és a telefonkábeleket ellenőrizte.

A magyar kémelhárítás a kommunista rendszer legerősebb politikai-katonai-ideológiai ellensége budapesti kirendeltségének ellenőrzését folyamatosan a feladatának tartotta, és ezért minden rendelkezésére álló eszközt bevetett. Több-kevesebb sikerrel. A követségi épületet feltérképezték, Mindszenty tartózkodási helyét is kiderítették, még a szobalehallgatást is meg tudták oldani, például rögzítették a követség vezetőjének és Mindszentynek a beszélgetését is, de a legfontosabb információk mégis rejtve maradtak előttük. A Vatikánból Casaroli államtitkár és Bécsből König bíboros rendszeresen tárgyalt Mindszentyvel a követségen, de ezekről a megbeszélésekről nem sikerült információkat szerezni. Pedig a magyar-amerikai és a magyar-vatikáni tárgyalások egyik fontos témája volt az 1960-as években Mindszenty budapesti tartózkodása, és ehhez jól jöttek volna a titkos háttérinformációk.

Az 1956 és 1971 közötti időszakban az amerikai követségi tisztviselőkről és az ott tartózkodó Mindszentyről több mint harminc ügynök jelentett az állambiztonságnak. Néhány jelentésben maguk az állambiztonsági tisztek sorolták fel az általuk foglalkoztatott hálózati személyek fedőneveit. Az ügynökök és informátorok között megtalálható volt borbély, felszolgáló, festő, fordító, nyelvtanár, portás, sofőr, szakácsnő, villanyszerelő, akik az állambiztonsági tisztek számára nélkülözhetetlen és más módon meg nem szerezhető információk forrásai voltak. Azonban ezeknek a forrásoknak is megvoltak a maguk korlátai:
„Dezső” fedőnevű ügynök Casarolinak Mindszentynél 1963. május 8-án tett látogatásáról szóló jelentése szerint: „az elmúlt napokban bent járt a követségen a pápa közvetlen megbízottja, hogy újabb megbeszéléseket folytasson Mindszenty ügyében. A megbeszélésről semmilyen hír nem szivárgott ki”.

Mindszenty valószínűleg haláláig a nagykövetségen maradt volna, ha ő maga el nem indítja azt a lavinát, ami az amerikai külképviselet elhagyásához vezetett. Mindszenty az emlékiratai kiadásának ügyében akart érdeklődni bizalmasánál, Szabó János plébánosnál. A hivatalos levelezési utat megkerülve, König bíboroson keresztül próbálta levelét kijuttatni a követségről, megszegve ezzel a vendéglátói által felállított diplomáciai szabályokat. Mivel 1970-ben az amerikaiak előtt fény derült ezen akciójára, így most már ők is szorgalmazták a Szentszéknél a kérdés megoldását. A vatikáni diplomatáknak 1971 nyarán – Mindszentyvel valamint a magyar politikai vezetéssel folytatott hosszas tárgyalássorozatukat követően – sikerült elérniük, hogy a bíboros 1971. szeptember 28-án elhagyja az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének épületét.

1971 és 1975 között

Mindszenty először Rómába utazott, majd visszatért Bécsbe, a Pázmaneumba. Ettől kezdve a megfigyelését a hírszerzés bécsi főrezidentúrája vette át - ennek dokumentumait a „Vecchio” fedőnéven nyitott rendkívüli események dossziésorozatban helyezték el.

A hírszerzés már 1967 végén elrendelte a Pázmáneumba érkező és onnan küldött postai küldemények ellenőrzését, megszerezték az épület alaprajzát is, külső figyelést is alkalmaztak - ez utóbbit nehezítette, hogy a Pazmaneummal szomszédos épület az amerikai nagykövetség, amely előtt állandóan őr állt.

A hírszerzés igyekezett felhasználni a rendelkezésére álló technikai eszközöket, de mindezt csak hálózati személyek segítségével tudta végrehajtani. Mindszenty tevékenységének felderítésénél dokumentálhatóan majd harminc ügynök jelentését használták fel az operatív tisztek. Ezek között volt, akit Magyarországról utaztatott ki az állambiztonság, de számos esetben már az ország határain kívül élő magyar emigránst, vagy külföldi állampolgárt szervezett be a hírszerzés hálózati személynek. A fő szempont az volt, hogy a hálózati személy mennyire képes elnyerni Mindszenty bizalmát. A bíboros közvetlen környezetében szolgálókat igyekezett gondosan megválogatni, tartott tőle, hogy a magyar kormány belügyi szerveinek keze itt is elérheti őt. Mint mondta: „Bécs és egész Ausztria tele van kommunista ügynökökkel”. Elsősorban „Ismay Bower” és „Sampson Frank” ügynöki munkájának köszönhetően nyert képet Mindszenty tevékenységéről a hírszerzés.

Mindszenty József temetése

Bár hálózati személyekkel is készíttettek jelentéseket, sőt fényképfelvételeket is, mégis mind a hírszerzés, mind a belső elhárítás szükségesnek tartotta, hogy egy-egy operatív tisztje is jelen legyen a szertartáson. Az állambiztonság 1975. május 13-15. között négy napra kiutaztatta szolgálati gépkocsival a bíboros máriazell-i temetésére Rajos Pál rendőr alezredest a hírszerzés kiemelt főoperatív tisztjét, és Bakonyi Imre rendőr alezredest az egyházi elhárítás egyik alosztályvezetőjét, hogy megfigyeljék és dokumentálják a temetést. A két főtiszt által jegyzett négy oldalas jelentés rendkívül részletesen beszámol az 1975. május 15-én történt eseményről, a koporsónak a ravatalra helyezésétől egészen a templom Szent László kápolnájában való letételéig. Értékelésük szerint, mely nemcsak az emigráns szervezetekre terjedt ki, hanem résztvevő egyházi személyekre is „figyelemre méltó jelenség, hogy nyílt uszító politikai demonstrációhoz olyan egyházi tényezők adták nevüket, mint Döpfner érsek, König bíboros, László és Wéber püspökök, akik előre láthatták az emigrációs szervezetek törekvéseit, hogy nyílt antikommunista propaganda-akciót kívánnak kibontakoztatni.”

Vörös Géza rendkívül tartalmas előadását különösen látványossá tette a rengeteg kivetített fotó, amelyek a Történeti Levéltárban található, a tárgyra vonatkozó dossziékban találhatók.

Az előadást követően többek között Müller Rolf és Papp István, az ÁBTL történészei tettek fel kérdéseket, valamint a közelmúltban megjelent, és az előadásban többször is hivatkozott Mindszenty monográfia szerzője, Balogh Margit tett érdekes kiegészítéseket a témával kapcsolatosan. Szóba került a megfigyelési fotók funkciója, a többségében protestáns vallású amerikai diplomaták és a katolikus főpap kapcsolata, és az is, hogy milyen körből sikerülhetett ügynököt beszervezni Mindszenty megfigyelésére. Az előadásról szokás szerint videofelvétel is készült, amely hamarosan elérhető lesz.

A Történelmi KávéháZ következő előadója 2016. február 11-én Orbán Balázs lesz.
Az előadásának címe: A népgazdaság és a társadalmi tulajdon védelme az 1970-es évek második felében Magyarországon.