Beszámoló Papp István előadásáról

A Történelmi KávéháZ 2016. júniusi rendezvényén Papp István, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára történésze tartott előadást:

Nagy Imre hívéből Kádár csapatkapitánya
Fehér Lajos pályája 1956 után

címmel.

Fehér Lajos (Szeghalom, 1917. december 15. – Budapest, 1981. november 1.) kommunista újságíró, politikus, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Kádár-korszak meghatározó agrárpolitikusa, miniszterelnök-helyettes volt. Papp István az előadását beharangozva a következő kérdéseket tette fel:

Volt-e és miben állt Fehér víziója a magyar parasztságról, agráriumról? Mi tette őt kiemelkedően sikeres érdekvédővé, aki manapság hihetetlennek tűnő beruházási forrásokat harcolt ki kedvenc ágazata számára? Szűkkeblű, szemellenzős parasztpolitikus volt vagy a modern agrártudomány iránt nyitott, kíváncsi értelmiségi? Hogyan tudta meggyőzni Kádár Jánost az agrárpolitikai reformok szükségességéről? Vajon folytatta, megtagadta vagy felülmúlta mesterét, Nagy Imrét? Röviden szólva: mi volt az ő legkomolyabb politikusi teljesítménye?

És a több mint másfél órás, rendkívül tartalmas előadás végén a következő összegzéshez jutottunk el a "címszereplőről":

• a Kádár-korszak legsikeresebb reformpolitikusa,
• Nagy Imre híve, örökségének megőrzője és lényegi továbbfejlesztője,
• népi kommunista, őszinte antifasiszta meggyőződéssel,
• az agrárlobbi feje, az apparátusi nyelv kitűnő ismerője és használója,
• a tudományos kutatások és a gyakorlati fejlesztések iránt nyitott értelmiségi,
• a hazai adottságok és a világgazdasági trendek jó ismerője.

Talán furcsa lehet egy ennyire pozitív összegzést olvasni a Kádár-rendszer egyik kulcsfigurájáról, akiről néhány további - természetesen Papp István előadásában is megemlített - momentumot idézünk fel:

• tagja volt az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlást irányító, Kádár János irányítása alatt álló legszűkebb politikai vezetésnek, a Katonai Bizottságnak és az Ideiglenes Intéző Bizottságnak;
• megszavazta barátjának és korábbi elvi szövetségesének, Nagy Imrének a kivégzéshez vezető felelősségre vonását;
• az erőszakos téeszesítés második hullámának egyik levezénylője volt;
• fenntartás nélkül részt és felelősséget vállalva kiállt Kádár János valamennyi döntése mellett egészen az 1970-es évek közepéig - például olyan ügyben is diszponálta magát, amelynek igazán nem volt köze az agrárpolitikához: ő jelentette be 1968. augusztus 21-én a magyar csapatok csehszlovákiai bevonulását.

Papp István hét éve foglalkozik Fehér Lajos politikai pályájának kutatásával, és ennek eredményeit - például Fehér Lajos szerepét az 1945 után szerveződő kommunista irányítású titkosrendőrség megszervezésében - már korábbi kávéházi előadásán, és különböző tudományos publikációkban bemutatta.

Ezúttal sem tekintett el Fehér Lajos életútja 1956-ot megelőző szakaszának ismertetésétől, bár az idő hiánya miatt ezúttal ez csak vázlatos lehetett:

Fehér Lajos református vallású kisparaszti családból származott, a Győrffy István Kollégium tagja volt, 1936 és 1940 között Horthy Miklós ösztöndíjasként végzett a Tisza István Tudományegyetemen latin-történelem szakon. Személyes ismeretség fűzte a népi mozgalom olyan személyiségeihez, mint Donáth Ferenc, Kállai Gyula. Újságíróként dolgozott olyan újságoknál, mint a Tiszántúl és a Kis Újság. A Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjaként részese volt az antifasiszta ellenállásnak - 1945 után vezetője is lett a Partizánszövetségének.

1945 után a politikai rendőrségen dolgozott, majd a Szabad Föld című újság főszerkesztője, később a Szabad Nép mezőgazdasági rovatának szerkesztője lett.

Egészen 1956-ig Nagy Imre közeli szövetségese és barátja volt, Nagy Imre révén került az MDP központi vezetőségébe póttagnak. Nagy Imre bukása után, 1955–56-ban a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igazgatója lett.

Agrárpolitikai nézetei a parasztság melletti kiállást tükrözték, ugyanakkor - 1956-ban - a nagypolitikában fokozatosan távolodott Nagy Imrétől és közeledett Kádár Jánoshoz. (Leginkább a lengyelországi, poznani események és a Petőfi Kör hatására - ezeket idegenkedéssel, elutasítással fogadta.)

Papp István részletesen beszélt Fehér Lajos korai agrárpolitikai nézeteiről, ismertetve a különböző tudományos és szakpolitikai publikációit, valamint azt is, hogy hogyan befolyásolták a nézeteit az állami gazdaság vezetőjeként szerzett gyakorlati tapasztalatai is.

Papp István a rendkívül alapos bevezető után tért rá előadásának tulajdonképpen témájára, Fehér Lajos 1956 és 1975 közötti politikai tevékenységére, amikor a magyar mezőgazdaság egyik legfőbb irányítója volt. Az előadás két szálon futott: egyrészt követhettük, hogy milyen kül- és belpolitikai adottságok, hatalmi viszonyok között, milyen szövetségesekkel és milyen ellenfelekkel kellett megküzdenie Fehér Lajosnak a különböző pozícióiban, hogy agrárpolitikai elképzeléseit érvényesíthesse. Erről - idő és hely hiány miatt - csupán címszavakban:

A szövetkezeti átalakítás folyamatának meghatározása - harc Dögei Imrével és Dobi Istvánnal, a szovjet nyomással, kapcsolódás a reformpolitikusokhoz: Nyers Jenőhöz, Fock Jenőhöz, harc a munkásellenzékkel, a katonai-, állambiztonsági- és szakszervezeti lobbival, váltakozó intenzitású kapcsolata Kádár Jánoshoz.

A politikai események-harcok ismertetésénél jóval részletesebben hallhattunk az előadás más vonulatában az agrárgazdálkodás szakpolitikai kérdéseiről, a mezőgazdaságban bevezetett különböző reformlépésekről, melyek közül csak megemlítünk néhányat:

• szabad termelőszövetkezeti szabályok,
• helyi munkadíjazási formák - nádudvari módszer,
• a föld szabad adás-vétele 5 kh-ig,
• kulákok is lehetnek tsz tagok, vezetők két év után, családtagokra nincs korlátozás,
• középparaszti és szegényparaszti TSZ-ek,
• a TSZ-ek szabad gépvásárlása, gépállomások megszüntetése,
• a háztáji törvényes mérete,
• szabad vetéstervek,
• adósságelengedés (1965: 11,6 milliárd forint),
• felvásárlási árak emelése (1966-1968: 25%),
• szociálpolitikai intézkedések - TSZ-nyugdíj,
• földjáradék fizetése - megmarad a földtulajdon,
• állami felvásárlási rendszer,
• egyszerűbb szövetkezeti formák.

1967-ben:

• Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium alakulása,
• Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa alakulása,
• Szövetkezeti törvény,
• Földtörvény.

1967 után:

• a háztáji stabilizálása, korlátozások megszüntetése,
• TSZ melléküzemági rendszer,
• termelési rendszerek (Bábolna, Nádudvar),
• bővülő piacszerzés,
• szociálpolitikai lépések (gyed, gyes, táppénz).

Az előadás során érdekes statisztikai adatokat is megismerhettünk, például a mezőgazdaság részesedéséről az összes beruházásból, a parasztság reáljövedelmének növekedéséről (1966-1970: 7.5%), a TSZ dolgozók átlagéletkorának csökkenése (1965: 47 év,1970: 41 év), az egy főre jutó gabonatermelés nemzetközi összehasonlításban (1975: 5. hely, 1985: 2. hely), egy főre jutó hústermelés nemzetközi összehasonlításban (1975: 3. hely, 1985: 4. hely).

Ezek a rendkívül látványos eredmények a vidéki társadalom erősödéséhez, stabilizálódásához vezettek, ugyanakkor a népgazdaság más ágazatival szemben erősödtek a feszültségek, konfliktusok. A nemzetközi környezet változásán túl ez is hozzájárult az Új Gazdasági Mechanizmust bevezető politikusok (Nyers, Fock, Fehér) politikai bukásához. Papp István egy lehetséges indokként még azt is megemlítette, hogy az 1970-es évek közepére Fehér Lajos politikai pozíciója annyira megerősödött, hogy Kádár János potenciális ellenfélként, utódjelöltként is tarthatott tőle.

Papp István előadását a közeljövőben videó felvételről is megnézhetik az érdeklődők, valamint várható egy Fehér Lajosról szóló monográfia megjelenése is.

A Történelmi KávéháZ 2016. első félévi előadássorozata ezzel lezárult, legközelebb a második félévben, szeptemberben, Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja fog előadást tartani az Állami Egyházügyi Hivatal egy titkos állományú állambiztonsági tisztjének Győr-Sopron megyei tevékenységéről.