TÖRTÉNELMI KávéháZ
Beszélgetések a Történeti Levéltárban

MEGHÍVÓ

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2011 februárjában előadássorozatot indított, amelynek keretében az intézményben folyó tudományos kutatást és iratfeldolgozást mutatjuk be. Szívesen látjuk az érdeklődőket minden hónap második csütörtök délutánján előadásainkon, és az azt követő beszélgetéseken.
Februári rendezvényünkre a külső kutatóink közül Sallai Jánost, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát hívtuk meg, hogy számoljon be legújabb kutatásairól.

A következő előadásra 2017. május 11-én 15 órakor az ÁBTL aulájában kerül sor (Budapest, VI. ker. Eötvös utca 7.)

Előadó: Petrás Éva

Az előadás címe:
Jehova Tanúi az állambiztonság fókuszában

Jehova Tanúi a 19. század végétől vannak jelen Magyarországon, tevékenységüket mégis kévéssé érinti a történeti reflexió. Mint a kisegyházak történetével foglalkozó egyik kutató kifejti: „Mivel a felekezet legnagyobbrészt illegalitásban működött, és saját történetük emlékeit sem gyűjtötték össze, valamint a rájuk vonatkozó adataink is nagyon hiányosak, ezért nagyon nehéz még vázlataiban is összeállítani a mozgalom magyarországi történetét.”

Igaz ez Jehova Tanúi 1945 utáni történetére is. Előadásomban e hiány pótlására teszek kísérletet állambiztonsági, egyéb levéltári és a Jehova Tanúi Egyház saját archívumában található dokumentumok felhasználásával. Jehova Tanúi 1939-es betiltásukat követően 1946-tól szabadon működhettek Magyarországon, de a szabadság néhány éve után ismét elérte őket az állami represszió. Az esetenként egymást is ellentételező politikai rendszerek ellenségkép-gyártó szociálpszichológiai és politikai mechanizmusai egyaránt rátaláltak a Jehova Tanúira. Míg a Horthy-korban működésüket a kommunizmus terjesztésével hozták összefüggésbe, addig az államszocializmus négy évtizede alatt a „vallás ópiumát” terjesztő professzionális ellenség képe az imperializmus vádjával megidézett Amerika-barátság felhangjával párosult. A kommunista hatalomnak a nagy történelmi egyházak megtörésével kapcsolatos stratégiája, majd a velük való kelletlen együttműködés forgatókönyve eltért az addig hivatalosan el sem ismert kisegyházakkal szemben alkalmazott lépésektől. Ezektől is eltér és egészen egyedi azonban a hatalom viszonya a Jehova Tanúihoz. Jehova Tanúi „társadalomra való veszélyessége” a bűnbakképzés mechanizmusa szerint nyert igazolást, miközben párt- és titkosszolgálati iratok rendszeresen kitértek rá, hogy híveik körét tekintve „a dolgozó osztályhoz” tartozó emberekről van szó. A rendszer iránt lojalitást nem mutató magatartásukat ezek után csak „vallási elmaradottsággal”, a szektakérdés folyamatos ébren tartásával tudták magyarázni.

Az ötvenes években vezetőik elleni konstruált perek sorozatával egészült ki a Tanúk tömegeit a fegyveres katonai szolgálat megtagadása miatt börtönbüntetéssel sújtó bírói gyakorlat. Az esetenként 8-10 éves ítéletek az 1960-as évektől 3-5 évre változtak, de a fegyveres katonai szolgálat megtagadása, valamint az illegális működés minden későbbi, az Állami Egyházügyi Hivatallal való egyeztetés dacára fennmaradtak az egész korszakban.

Petrás Éva