BESZÁMOLÓ BORVENDÉG ZSUZSANNA ELŐADÁSÁRÓL

BESZÁMOLÓ BORVENDÉG ZSUZSANNA ELŐADÁSÁRÓL

Borvendég Zsuzsanna: Az "impexek" kora
/offshore a kádári szocializmusban/

A Történelmi KávéháZ 2018. májusi rendezvényén levéltárunk történésze bevezetőjében elmondta: történeti feldolgozás még nem készült az 1956 utáni magyar titkosszolgálatok illegális „pénzkitermelésének” módszereiről, pedig ennek megismerése a rendszerváltás politikai és gazdasági folyamatainak megismeréséhez nélkülözhetetlen volna.

A kutatás legfőbb akadálya a források hiánya, hiszen olyan gazdasági tevékenységekről van szó, amelyek a korabeli törvények és pénzügyi, kereskedelmi szabályok szerint is bűncselekménynek minősültek, vagyis a legritkább esetben foglalták ezeket a gazdasági manővereket írásba. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratok egy része azonban segíthet, ugyanis az érdekelt gazdasági-politikai csoportok nem egyszer - a katonai és a belügyi hírszerzés szervei segítségével - hivatalos nyomozást is indítottak egyes vállalatok ellen, gazdasági visszaélések után kutatva, azzal a céllal, hogy ellehetetlenítsék a riválisok pénzforrásait. Az ezt tükröző iratok tanulmányozásával lehet a témát jobban megismerni.

Ezt követően az előadó ismertette a külgazdasággal kapcsolatba kerülő állambiztonsági szerveket: a kémelhárítást (BM III/II. Csoportfőnökség), a belügyi hírszerzést (BM III/I. Csoportfőnökség) és a katonai hírszerzést (MNVK-2. Csoportfőnökség).

A hírszerzés feladatai között kiemelte a műszaki-tudományos hírszerzés feladatkörét, amely a fejlett nyugati - a legtöbb esetben COCOM listás - termékek és technológiák megszerzését irányozta. Ezek a termékek és technológiák aztán Magyarországon keresztül kerültek a Szovjetunióba.

Az érzékeny termékek és technológiák beszállítása külkereskedelmi fedéssel történt. Külkereskedelmi joggal - néhány kivételtől eltekintve - a magyar iparvállalatok nem rendelkeztek, azt a monopóliummal rendelkező szakosított külkereskedelmi vállalatok, az un. "impexek" végezték (pl.: METALIMPEX, CHEMOIMPEX, stb.).

Az 1980-as évek elejére a különböző titkosszolgálatok ráépültek a külkereskedelmi vállalatokra. A haditechnikával kapcsolatos területekre a katonai hírszerzés az MNVK-2. Csoportfőnökség. A belügyi kémelhárítás (BM III/II. Csoportfőnökség) korábban felügyeletet gyakorolt a katonai hírszerzés felett, és az ezzel kapcsolatos elhúzódó vizsgálatok iratai a levéltárunkban kutathatóak.

Az MNVK-2. Csoportfőnökség hazafias alapon, többnyire csak egy-egy feladatra szervezett be hálózati személyeket, akiket nem ügynököknek, hanem megnyerteknek neveztek. Ezek külkereskedelmi vállalatvezetők, illetve külkereskedők voltak, akik aztán nem csak tiltott termékek és technológiák megszerzésében működtek közre, hanem a titkosszolgálati szervek titkos valutaforrásait is jelentették. Ugyanis a magyar ipari lobbi képtelen volt felülkerekedni a külkereskedelmi lobbin, amely úgy kereskedett az alapanyagokkal és a késztermékekkel, hogy közben a termelés költségei nem terhelték őket - ezért aztán jelentős nyereséghez jutottak. A nyereség egy másik forrása volt a korrupcióból származó kenőpénz, amelyet a nyugati vállalatok fizettek a magyar külkereskedőknek. A nyereséget nyugati számlákon parkoltatták, illetve később még hatékonyabb formát találtak ki az eltüntetésére.

Az 1970-es évektől a külkereskedelmi vállalatok vegyesvállalatokat is létrehozhattak Nyugaton. 1968-ban még csak 14 vegyesvállalat létezett, az 1980-as évek közepére viszont már több mint 200. Ezeket, elviekben a Pénzügyi Központ felügyelte, viszont ezek további leányvállalatokat alapíthattak, amelyek aztán teljesen átláthatatlan céghálót eredményezték, amely alkalmas volt a külkereskedelmi nyereség eltüntetésére. Ezekből a forrásokból aztán a titkosszolgálatok is részesedtek.

Borvendég Zsuzsanna szerint a magyar költségvetési decifit jelentős része nem a magyarországi lakossági túlfogyasztásból, hanem a hátrányos külkereskedelemből, a külkereskedelmi mérleg hiányából keletkezett. Ennek illusztrálására egy konkrét példát is bemutatott.

A MINERALIMPEX egy bécsi vállalattal közösen létrehozott egy MINERALKONTOR nevű leányvállalatot, amely iráni olajjal kereskedett. Az iráni olaj megvásárlásához a forrásokat a magyar állam biztosította - az iráni olaj akkoriban embargós termék volt, nyugati országok nem vásárolhatták -, majd ezt követően az olajat az Egyesült Államokba exportálták. Az üzlet elviekben akár nyereséges is lehetett volna, de olyan feltételek mellett kötötték meg a szerződéseket, hogy a magyar állam minden befektetett dolláron 10 centet vesztett. Aztán ebből a dolláronkénti 10 centből a leányvállalat két igazgatója titokban visszakapott két-két centet, azaz az üzlet 2-2%-át kapták meg kenőpénzként. A kenőpénz végül akkora összeget tett ki, hogy Borvendég Zsuzsanna számításai szerint elérte az 1989-es külkereskedelmi hiányunk 20 %-át. A leányvállalat magyar igazgatója közben váratlanul elhunyt, és a titkos bankszámláin őrzött pénz visszaszerzéséért rendkívül izgalmas titkosszolgálati játszma indult. A történetet még az is bonyolította, hogy egyes szereplőknek szovjet titkosszolgálati kapcsolataik is lehettek, a magyar politikai és pénzügyi vezetők közül pedig olyan személyek is érintettek lehettek, mint Marjai József miniszterelnök-helyettes vagy Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese.

Az előadás témáját Borvendég Zsuzsanna részletesen megírta Az "impexek" kora című kötetében, amely a kereskedelmi forgalomban megvásárolható, illetve egyetemi doktori (PhD) értekezésében (210 oldal), amely az interneten keresztül is elérhető.

Az előadásról videófelvétel is készült, amely hamarosan elérhető lesz a honlapunkon - a téma iránt érdeklődőknek mindenképpen tudjuk ajánlani, hiszen ez a beszámoló terjedelmi okokból csupán vázlatos ismertetésre szorítkozhatott.

A Történelmi KávéháZ következő előadása 2018. június 14-én 17 órakor lesz. Szekér Nóra előadásának címe: A Magyar Testvéri Közösség megfigyelése az 1947-es persorozatot követően.

Levéltárunk Dokufilmklubja 2018. június 6-án jelentkezik újra. A bemutatandó film: Almási Tamás: Ítéletlenül. A vetítést követő beszélgetésen ott lesz a film rendezője is.

Az érzékeny termékek és technológiák beszállítása külkereskedelmi fedéssel történt. Külkereskedelmi joggal - néhány kivételtől eltekintve - a magyar iparvállalatok nem rendelkeztek, azt a monopóliummal rendelkező szakosított külkereskedelmi vállalatok, az un. "impexek" végezték (pl.: METALIMPEX, CHEMOIMPEX, stb.).

Az 1980-as évek elejére a különböző titkosszolgálatok ráépültek a külkereskedelmi vállalatokra. A haditechnikával kapcsolatos területekre az MNVK-2. Csoportfőnökség. A belügyi kémelhárítás (BM III/II. Csoportfőnökség) korábban felügyeletet gyakorolt a katonai hírszerzés felett, és az ezzel kapcsolatos elhúzódó vizsgálatok iratai a levéltárunkban kutathatóak.

Az MNVK-2. Csoportfőnökség hazafias lapon, többnyire csak egy-egy feladatra szervezett be hálózati személyeket, akiket nem ügynököknek, hanem megnyerteknek neveztek. Ezek külkereskedelmi vállalatvezetők, illetve külkereskedők voltak, akik aztán nem csak tiltott termékek és technológiák megszerzésében működtek közre, hanem a titkosszolgálati szervek titkos valutaforrásait is jelentették. Ugyanis a magyar ipari lobbi képtelen volt felülkerekedni a külkereskedelmi lobbin, amely úgy kereskedett az alapanyagokkal és a késztermékekkel, hogy közben a termelés költségei nem terhelék őket - ezért aztán jelentős nyereséghez jutottak. A nyereség egy másik forrása volt a korrupcióból származó kenőpénz, amelyet a nyugati vállalatok fizettek a magyar külkereskedőknek. A nyereséget nyugati számlákon parkoltatták, illetve később még hatékonyabb formát talátak ki az eltüntetésére.

Az 1970-es évektől a külkereskedelmi vállalatok vegyesvállalatokat is létrehozhattak Nyugaton. 1968-ban még csak 14 vegyesvállalat létezett, az 1980-as évek közepére viszont már több mint 200. Ezeket elviekben a Pénzügyi Központ felügyelte, viszont ezek további leányvállalatokat alapíthattak, amelyek aztán teljesen átláthatatlan céghálót eredményezték, amely alkalmas volt a külkereskedelmi nyereség eltüntetésére. Ezekből a forrásokból aztán a titkosszolgálatok is részesedtek.

Borvendég Zsuzanna szerint a magyar költségvetési decifit jelentős része nem a magyarországi lakossági túlfogyasztásból, hanem a hátrányos külkereskedelemből, a külkereskedelmi mérleg hiányából keletkezett. Ennek illusztrálására egy konkrét példát is bemutatott.

A MINERALIMPEX egy bécsi vállalattal közösen létrehozott egy MINERALKONTOR nevű leányvállalatot, amely iráni olajjal kereskedett. Az iráni olaj megvásárlásához a forrásokat a magyar állam biztosította - az iráni olaj akkoriban embargós termék volt, nyugati országok nem vásárolhatták -, majd ezt követően az olajat az Egyesült Államokba exportálták. Az üzlet elviekben akár nyereséges is lehetett volna, de olyan feltételek mellett kötötték meg a szerződéseket, hogy a magyar állam minden befektetett dolláron 10 centet vesztett. Aztán ebből a dolláronkénti 10 centből a leányvállalat két igazgatója titokban visszakapott két-két centet, azaz az üzlet 2-2%-át kapták meg kenőpénzként. A kenőpénz végül akkora összeget tett ki, hogy Borvendég Zsuzsanna számításai szerint elérte az 1989-es külkereskedelmi hiányunk 20 %-át. A leányvállalat magyar igazgatója közben váratlanul elhunyt, és a titkos bankszámláin őrzött pénz visszaszerzéséért rendkívül izgalmas titkosszolgálati játszma indult. A történetet még az is bonyolította, hogy egyes szereplőknek szovjet titkosszolgálati kapcsolataik is lehettek, a magyar politikai és pénzügyi vezetők közül pedig olyan személyek is érintettek lehettek, mint Marjai József miniszterelnök-helyettes vagy Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese.

Az előadás témáját Borvendég Zsuzsanna részletesen megírta Az "impexek" kora című kötetében, amely a kereskedelmi forgalomban megvásárolható, illetve egyetemi doktori (PhD) értekezésében (210 oldal), amely az interneten keresztül is elérhető.

Az előadásról videófelvétel is készült, amely hamarosan elérhető lesz a honlapunkon - a téma iránt érdeklődőknek mindenképpen tudjuk ajánlani, hiszen ez a beszámoló terjedelmi okokból csupán vázlatos ismertetésre szorítkozhatott.

A Történelmi KávéháZ következő előadása 2018. június 14-én 17 órakor lesz. Szekér Nóra előadásának címe: A Magyar Testvéri Közösség megfigyelése az 1947-es persorozatot követően.

Levéltárunk Dokufilmklubja 2018. június 6-án jelentkezik újra. A bemutatandó film: Almási Tamás: Ítéletlenül. A vetítést követő beszélgetésen ott lesz a film rendezője is.

Témakörök: 
HírTörténelmi KávéháZ

Tisztelt Érdeklődők!

Örömmel értesítjük, hogy a járványügyi veszélyhelyzet megszüntetését követően, 2020. június 29-étől ismét kinyitjuk Levéltárunk ügyfélszolgálatát és kutatótermét, amelyek idén augusztusban sem zárnak be. A zárás alatt érkezett állampolgári megkeresések feldolgozását folyamatosan végezzük, ezzel kapcsolatban türelmüket kérjük.

Kutatótermünkben az egészségügyi biztonsági szempontok megtartása érdekében csökkentett létszámban tudunk egyidőben kutatókat fogadni, ezért – további rendelkezésig – előzetes időpontfoglalást vezetünk be. Az időpontok foglalása 2020. június 24-étől válik lehetővé, a Levéltár honlapján található kutatoterem.abtl.hu linken keresztül, amellyel kapcsolatban kutatóink a számukra kiküldött hírlevélben találnak több információt. Az elkészült másolatok átvételéhez nem kell időpontot foglalni.
A veszélyhelyzet feloldását követően is több egészségügyi óvintézkedést fenntartunk, ezért kérjük ügyfeleinket és kutatóinkat, hogy használják a Levéltár által biztosított érintésmentes kézfertőtlenítő adagolót és viseljenek maszkot.

Megértésüket és együttműködésüket köszönjük!

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára