A Történelmi Kávéház 2019. februári rendezvényén Erdős Kristóf, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos kutatója tartott előadást.
Az előadás címe:
„100 cigiért vonaton egész Ausztriát át lehet utazni”
Magyar menekültélet Salzburgban a II. világháború utáni első években
1944–1945 fordulóján a háború utolsó hónapjaiban menekültek tízezrei hagyták el Magyarországot Ausztria irányába. A háború után jelentős számú menekült tartózkodott Ausztriában: tíz osztrákra közel három külföldi jutott.
A magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány képviselői és a szövetséges hatalmak megbízottjai 1945. augusztus közepén Salzburgban tárgyaltak az Ausztriában, Németországban és Olaszországban tartózkodó magyarok hazahozataláról. A tárgyalási jegyzőkönyv szerint Ausztria amerikai zónájában volt a legmagasabb a magyar polgári és katonai személyek létszáma. (A francia zónában 3.700, az angol zónában 30.000, az amerikai zónában 89.000 fő.) Az amerikai megszállási zónának Salzburg volt a központja.
A háború végeztével a magyar menekültek gondozására, szociális ügyeik intézésére magukat „vöröskeresztesnek” nevező irodák jöttek létre, amelyek vezetői helyben tartózkodó magyarokból verbuválódtak. A korabeli osztrák újságok és egyéb források - szórólapok, hirdetmények - szerint, kezdetben a Kontra László irányította Magyar Bizottság, valamint a vele együttműködési szerződést kötő, Kovács Zoltán vezette Salzburgi Magyar Vöröskereszt tevékenységéről van információ. Mellettük aztán megkezdte működését egy lényegesen fajsúlyosabb szervezet is, az a magyar bizottság is, amelynek tevékenységét négy személy - Szegedy-Maszák Aladár, Gellért Andor, Friedmann-Merszei Zoltán és Zerkowitz Oszkár neve fémjelzett.
Erdős Kristóf előadásában jelentős részben azzal foglalkozott, hogy a Himler Márton (amerikai hadsereg Office of Strategic Services magyar részlegének vezetője) által felkért, és az amerikai hatóságok által elismert szervezet milyen összetűzésekbe keveredett a magyarországi hivatalos kormányzati szervekkel. Előbb az Ideiglenes Kormánnyal, majd a Tildy-kormánnyal. Nem meglepő módon nem a polgári-kisgazda részről érték őket támadások, hanem a kommunista párt oldaláról. A salzburgi bizottság ugyanis nem csupán a menekültek hazatérésének elősegítésével, hanem a nyilasok és a németek által Nyugatra hurcolt magyar vagyon visszaszerzésének ügyében is intézkedett.
Erdős Kristóf előadásában igen széleskörű forrásanyagra támaszkodott: levéltárunk iratai mellett a Magyar Nemzeti Levéltár forrásaira, korabeli és későbbi sajtótermékekre, emigráns folyóiratokra, családi visszaemlékezésekre, oral history forrásokra is. A legérdekesebb rész a bizottságot vezető négy személy egymáshoz fűződő kapcsolatainak, valamint a nyugati titkosszolgálatokhoz fűződő kapcsolataiknak bemutatása volt.
A négy személy közül később három emigrációba kényszerült, míg a negyedik a szovjet gulágon halt meg. Befejezésül álljon itt e négy szereplő rövid életrajza:
Szegedy-Maszák Aladár (1903-1988) diplomata, politikus
1928-1937 között a Külügyminisztériumban teljesített szolgálatot; 1937-42-ben a berlini magyar követség titkára, 1943-1944-ben a Külügyminisztérium politikai osztályának helyettes vezetője, majd vezetője. 1943-ban jelentős szerepet játszott a Kállay-kormány különbéke megkötésére irányuló titkos tárgyalásában. Magyarország német megszállása (1944. március 19.) után a Gestapo letartóztatta és Dachauba deportálták, ahonnan 1945-ben tért vissza. 1945-1947-ben magyar követ volt Washingtonban. 1947-ben követi tisztéről lemondott és Washingtonban telepedett le. Az amerikai magyar emigráció egyik vezetője lett. 1950-1969 között az Amerika Hangja rádió munkatársa volt.
Gellért Andor (1907-1990) újságíró, politikus, diplomata
Tanulmányait a budapesti Műegyetem közgazdasági karán, Párizsban és Berlinben végezte. Nyolc évig Teleki Pál asszisztense volt az Államtudományi Intézetben. Azután hírlapíró lett. 1941-ben az MTI berlini tudósítója. 1942-ben a kormány tudtával mint a Revíziós Liga megbízottja Svédországba került, azzal a titkos megbízással, hogy lépjen kapcsolatba a szövetséges hatalmakkal és egyengesse egy fegyverszüneti megállapodás útját. A háború befejezése után Amerikában telepedett le. A Szabad Európa Rádió munkatársa lett, majd a New York-i szerkesztőség főnöke, 1954 és 1957 között Münchenben a magyar osztály vezetője. Utána - ismét New Yorkban - nyugdíjazásáig belső munkatárs.
Friedmann, majd Merszei Zoltán 1922-ben született, vegyész, Svájcban tanult. Az amerikai hatóságok a német hadiipari, hadikutatási információk feldolgozásához vették igénybe a segítségét. Emigrációja után előbb Kanadában, az USA-ban, majd ismét Európában volt különböző vegyipari konszernek igaugatója.
Zerkowitz Oszkár (1908-1948)
Róla tudunk a legkevesebbet. 1945 előtt külügyi kapcsolatai voltak, részt vett a Magyarországra menekült lengyelek segélyezésében és a baloldali katonai ellenállásban. 1944 novemberében a Nemzeti Számonkérő Szék csendőrkülönítményének tagjai kényszervallatták a Margit körúti fogházban. Hűtlenség bűntette miatt 15 év szabadságvesztésre ítélték. Sopronkőhídáról a "vándorló-fegyház" rabjaként vitték Németországba, onnan tért haza Magyarországra. Az ÁVO szerint CIC-ügynök volt, ezért 1947. június 7-én letartóztatták és átadták a szovjet hatóságoknak. Irkutszk mellett, egy fogolytáborban hunyt el 1948-ban.
Levéltárunk soron következő rendezvényei:
2019. március 6. 17 óra - DOKUFILMKLUB
A szabdság bolond körei - Goldschmidt Dénes
Dér Andás és Muhi Klára filmje
2019. március 13. 17 óra TÖRTÉNELMI KÁVÉHÁZ
Stefano Bottoni: A vidám barakk és a morgós különc
Magyarország és Románia az államszocializmusban