Beszámoló Czene-Polgár Viktória előadásáról

Beszámoló Czene-Polgár Viktória előadásáról

A Történelmi Kávéház 2019. júniusi rendezvényén Czene-Polgár Viktória, a Nemzeti Közszolgálai Egyetem oktatója tartott előadást

Az előadás címe: Pénzügyi jellegű bűncselekmények megítélése a Rákosi-korszakban

A hatalmat 1945 után fokozatosan megszerző kommunisták ideológiai, politikai és gazdasági síkon is harcot vívtak – saját társadalmukkal szemben. A diktatúra pedig – jellemző módon – a politikai és a gazdasági bűncselekményeket egyforma elszántsággal szankcionálta. A rendszernek ugyanis jól kivehető szándéka volt, hogy a határokat összemosva, a politikai elítéltekre is a köztörvényesség bélyegét nyomja, és fordítva; megnehezítve az ügytípusok elhatárolását. A politikai jellegű bűncselekmények szabályozásának „hangvétele” és módja a nem politikai célú tettekre, így az olyan pénzügyi jellegű bűncselekményekre is kiterjedt, mint például a devizabűntettek, az árdrágítás, az adócsalás, a jövedéki visszaélés, a csempészet, a vámorgazdaság, a pénzügyi szabotázs, illetve a beszolgáltatási kötelezettség megsértése. Az ezekben az ügyekben lefolytatott eljárásokra rányomta a bélyegét a politika, ami az ítéletekben is tetten érhető volt: a korábbi gyakorlatnál jóval szigorúbb szankciókat alkalmaztak.

Czene-Polgár Viktória előadásában először egy konkrét 1948-as peres eljárást ismertetett (Honor Imre egyetemi hallgató és 59 vádlottársa ügye), majd ezt követően a korszak gazdasági-pénzügyi és politikai viszonyairól beszélt.

A háború okozta pusztítás, a jóvátételi kötelezettség, a közellátási zavarok és az infláció együttes hatása az állam számára az államháztartási bevételek gyors növelését tették kívánatossá. 1945 végén a koalíciós kormány meghirdette a gazdaság konszolidációjának szükségességét, s ennek keretében az új, stabil, értékálló hazai valuta megteremtését. A kérdés természetesen a törvényhozásban is folyamatosan napirenden volt. Az vitán felül állt, hogy állami beavatkozásra van szükség, úgy a termelésben, mint a hitelellátásban. A beavatkozás módjának és mértékének tekintetében tértek el az álláspontok. A kiélezett hangú parlamenti viták elfedték a valóságot, hiszen a döntések igazából nem itt és elsődlegesen nem a magyar érdekek szem előtt tartásával születtek; Magyarország számára a politikai, gazdasági kereteket a szovjetek jelölték ki. A szovjetek magyarországi elképzeléseiket a Magyar Kommunista Párton (MKP) keresztül valósították meg. Az 1945 novemberi választásokat követően megalakuló koalíciós kormányban pedig nemcsak olyan stratégiailag fontos tárcákat szereztek meg, mint a bel- és a közlekedésügy, de a Gazdasági Főtanácson keresztül – amelynek főtitkári posztját a kommunista Vas Zoltán foglalta el – a gazdaságirányítást is a kezükben tartották, elképzeléseiket az általuk kiadott rendeletek támasztották alá.

Az 1946. augusztus 1-jén, a forint bevezetésével egyidejűleg hatályba lépették a gazdasági rend büntetőjogi védelméről szóló 8800/1946. M. E. sz. rendeletet, amely egységes jogi szerkezetbe foglalta a gazdasági jellegű bűncselekményeket, az árdrágító visszaéléseket, a közellátás érdekeit veszélyeztető cselekményeket és a forint értékállóságát biztosító rendelkezéseket. A rendelet a benne foglalt büntető tényállások szerkezetét illetően a háború előtti kodifikáció technikáját vette át – a közellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről szóló 1941. évi X. tv. terminológiáját alkalmazta –, de a büntetési tételek tekintetében a meghatározó politikai akaratnak megfelelően a maximumot tartalmazta, hiszen a stabilizáció megvalósításával és a forint bevezetésével egyidejűleg a kormány a gazdasági rend védelmére a halálbüntetésig és a vagyonelkobzásig terjedő büntetőjogi szankciókat írt elő.

A háborús és népellenes bűncselekményekről szóló jogszabályok kiegészítése tárgyában kiadott 1947. évi XXXIV. tv. 6. §-a az újjáépítés vagy a jóvátételi kötelezettség teljesítésének szabotálásával szemben kívánt büntetőjogi védelmet nyújtani, amikor népellenes bűnösnek minősítette az újjáépítés vagy jóvátételi kötelezettség szempontjából jelentősnek nyilvánított üzemek felelős vezetőit, ha azok az üzem zavartalan működését szándékosan sértették vagy veszélyeztették, vagyis a munkafolyamatot korlátozták, esetleg szüneteltették.

A kommunista vezetés mindezek mellett a jogalkalmazóknak (bíróknak) is előírták, hogy telítsék meg új tartalommal a régi jogszabályokat, alkalmazzák azokat az „új idők szellemében korszerű módon”. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy minden bűncselekményt politikailag kellett értékelni: a jogalkalmazás folyamatában – már a tényállás megállapításakor is, de még inkább a döntéshozatalkor – egyre nagyobb szerepet kapott a jogértelmezés politikai jellege, az aktuális ideológiai szempontok megfelelő figyelembevétele.

Összességében a Rákosi-korszakot a gazdasági/pénzügyi bűncselekmények terén a jogalkotás mellett, a jogalkalmazás gyakorlata tette igazán riasztóvá. Ugyanis a bíró, a bírságtól kezdve a börtönön át a halálbüntetésig bármit kiszabhatott, vagyis ugyanarra a cselekményre a rendbírságtól a halálbüntetésig minden szankció törvényes volt. Ezt egy újabb példa részletes ismertetésével mutatta be, amikor Solymosi József siklósi gazda ügyét ismertte, akit közellátás veszélyeztetése vádjával több éven keresztül, több eljárásban, egyre súlyosabb ítéletekkel sújtottak.

A Rákosi-rendszerben a büntetőjog szovjet mintát követve „osztályjellegűvé” vált, vagyis nemcsak olyan garanciális büntetőjogi alapelveket rúgott fel, mint a "nincs bűncselekmény törvény nélkül" és a "nincs büntetés törvény nélkül" elvei, de újraértelmezte a bűnösség kérdését is. Szovjet mintára bevezette és az 1949-es alkotmányban rögzítette a „társadalomra veszélyes” fogalmát, kimondva, hogy társadalomra veszélyes cselekmény minden olyan tevékenység, vagy mulasztás, amely a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. A büntetőjogban tehát a fő kérdés már nem az volt, hogy valaki elkövetett-e egy bűncselekményt vagy sem, a büntetőjog már nem a tettet, hanem az elkövetőt kívánta megítélni – figyelembe véve személyiségét, politikai gondolkodását és társadalmi hátterét, stb… Mindezek alapján tehát a büntetőjog fegyverré vált a diktatúra kezében.

Ezt követően Czene-Polgár Viktória részletesen ismertette a pénzügyi jellegű bűncselekmények egyes kategóriáit, és az azokra kiszabható - egyre szigorodó mértékű - büntetési tételeket, a birságoktól, a vagyonelkobzáson és az elzárásokon keresztül egészen a halál büntetésig.

Ezekben az ügyekben a nyomozást kezdetben az 1945. július 20-án a Budapesti Főkapitányság keretein belül a Politikai Rendészeti Osztályon (PRO) egy elkülönülő egység, a IV. számmal ellátott, Gazdaságpolitikai Alosztály végezte, amelynek vezetője Villányi András volt. Az alosztály feladata elsősorban a „gazdasági vonatkozású háborús és népellenes bűncselekmények felderítése”, a gazdasági élet politikai ellenőrzése, az újjáépítés biztonságát, a termelés folytonosságát veszélyeztető személyek elleni nyomozások lefolytatása, a háború előtti hatalmi elit „gazdasági vagyontárgyainak felkutatása” volt. 1945 szeptemberében az alosztály átkerült a BRFK-ra, ahol már önálló Gazdasági Rendészeti Osztályként működött. Villányi befolyásos helyzetét mutatta, mint hogy az elvégzett munkáról mindig személyesen a belügyminiszternek kellett beszámolnia. A GRO eredményességéről beszámolva Villányi a Magyar Rendőr számára 1947 elején adott interjúban elmondta: „az osztály fennállása óta közel 20.000 büntetőügyet bonyolított le". Minthogy a GRO nyomozói sikerrel derítették fel a különböző típusú gazdasági bűnügyeket, illetve vezetőjük rendkívül jó viszonyt ápolt Rajk László belügyminiszterrel, azt eredményezte, hogy egyre jelentősebb szerephez jutottak a rendőrségi szervezeten belül. Mindez természetesen kiváltotta az időközben Államvédelmi Osztály néven egyesült politikai rendészeti osztályok vezetőjének, Péter Gábornak a nem tetszését, aki egyre erősödő riválist látott a GRO-ban. Így amikor Rajkot 1948 augusztusában menesztették a Belügyminisztérium éléről, nem kellett sokat várni arra, hogy a gazdasági rendészet eddig élvezett önállósága is megszűnjön. A GRÜ-t 1948. december 15-én megszüntették, nyomozóinak egyik részét a belügyi ranglétrán újabb fokot lépő, immár BM Államvédelmi Hatóság néven működő, Péter Gábor vezette politikai rendőrségbe, a másik részét a BRFK Bűnügyi Osztályába olvasztották be. Villányi a Pénzügyminisztériumba került, de a Rajk László és társai néven elhíresült koncepciós ügyben őt is letartóztatták, 1950-ben halálra ítélték és május 26-án kivégezték. A GRÜ feladatait részben az ÁVH, részben a BRFK vette át.

Befejezésül Czene-Polgár Viktória összefoglalóként elmondta: az ország gazdaság- és társadalomszerkezetének gyors, erőltetett és radikális átalakítására irányuló törekvés, az ezt támogató, mindenre kiterjedő büntetőjogi intézkedések együttesen a tömeges méretű gazdasági tárgyú eljárásokban öltöttek testet: egyes források 600, de az óvatosabbak is 400 ezerre teszik a 1945-től az 1961-es Btk hatálybalépéséig (1962. július 1.) eltelt időben lefolytatott gazdasági (és ezen belül a pénzügyi) bűncselekmények számát, amelyek tehát évi több tízezres számmal szerepeltek a bűnügyi statisztikákban.

A Történelmi Kávéház következő rendezvénye 2019. szeptember 12-én 17 órakor lesz.
Előadó: Bandi István
Az előadás címe: Az 1989-es román forradalomba történő magyar beavatkozás kérdése

Levéltárunk Dokufilmklubja legközelebb 2019. szeptember 4-én tartja a következő vetítést. 
A bemutatott film címe: Volt egyszer egy misszió I.
Készült: 2016-2017.
Időtartam: 52 perc.
A film bemutatása után Mayer Béla rendezővel beszélget Nagy Tamás nyugállományú ezredes, hadtörténész és Kemény János történész. A film II. része 2019. október 2-án kerül levetítésre.

Témakörök: 
HírTörténelmi KávéháZ

Tisztelt Érdeklődők!

Örömmel értesítjük, hogy a járványügyi veszélyhelyzet megszüntetését követően, 2020. június 29-étől ismét kinyitjuk Levéltárunk ügyfélszolgálatát és kutatótermét, amelyek idén augusztusban sem zárnak be. A zárás alatt érkezett állampolgári megkeresések feldolgozását folyamatosan végezzük, ezzel kapcsolatban türelmüket kérjük.

Kutatótermünkben az egészségügyi biztonsági szempontok megtartása érdekében csökkentett létszámban tudunk egyidőben kutatókat fogadni, ezért – további rendelkezésig – előzetes időpontfoglalást vezetünk be. Az időpontok foglalása 2020. június 24-étől válik lehetővé, a Levéltár honlapján található kutatoterem.abtl.hu linken keresztül, amellyel kapcsolatban kutatóink a számukra kiküldött hírlevélben találnak több információt. Az elkészült másolatok átvételéhez nem kell időpontot foglalni.
A veszélyhelyzet feloldását követően is több egészségügyi óvintézkedést fenntartunk, ezért kérjük ügyfeleinket és kutatóinkat, hogy használják a Levéltár által biztosított érintésmentes kézfertőtlenítő adagolót és viseljenek maszkot.

Megértésüket és együttműködésüket köszönjük!

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára