Beszámoló Medgyesi Konstantin előadásáról

Hogyan tegyük tönkre politikai riválisaink rendezvényeit?
(Politikai kultúra és eltérő demokrácia-felfogások a koalíciós időszakban.)

TÖRTÉNELMI KÁVÉHÁZ – BESZÉLGETÉSEK A TÖRTÉNETI LEVÉLTÁRBAN

A Történelmi Kávéház 2019. októberi rendezvényén Medgyesi Konstantin történész, szociológus, a Móra Ferenc Múzeum tudományos igazgatóhelyettese tartott előadást.

Az előadás címe:
Kommunista tömegzavarási technikák a koalíciós években – két Csanád megyei példán keresztül.

1946. július 21-én egy sok tucat főből álló, igen harsány kommunista párti tömeg nem engedte szóhoz jutni makói nagygyűlésén Pfeiffer Zoltán igazságügyi államtitkárt, a Független Kisgazdapárt egyik vezető politikusát. Az államtitkár így nem tudta elmondani beszédét. Az eset annyiban nem egyedi a koalíciós évek Magyarországán, hogy a Magyar Kommunista Párt és a Baloldali Blokk számára 1946-tól kezdve bevált harci eszközzé vált a rivális politikai csoportosulások rendezvényeinek megzavarása. Medgyesi Konstantin előadásában először az eset hátteréről beszélt.

Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára 1946. július 21-én Miskolcon beszédet tartott, ahol többek között ezt is mondta:
"Mi azt szeretnők, hogy a kommunistát mindenütt ne csak tiszteljék, de szeressék is. Ne csak azt mondják róla, hogy szigorú, kemény ember, hanem azt is, hogy melegszívű, barátságos, tréfás, vonzó."

A kommunista pártvezető szavai és a pártjának tettei között természetesen nem volt összhang. A kommunisták bevett taktikája volt, hogy politikai ellenfeleik rendezvényeit megzavarták, a szónokok beszédeit félbeszakították, a közönséget gyakran bántalmazták is. Erre a célra használták az "R-gárdát", amelynek létszáma 1947 elejére elérte a 18.000 főt. Az "R-gárda" vezetője Halas Lajos volt, aki az 1986-ban megjelent visszaemlékezésében sajátos demokrácia felfogásával indokolta az erőszakot:
"Miért volt erre szükség? Hiszen ez egyáltalán nem demokratikus módszer. Én erre azt mondom: a demokrácia ellenségei számára nincs és sohasem lehet demokrácia."
Ez a felfogás, amely a demokrácián a proletár diktatúrát érti, és amely nem tiszteli a kisebbségi jogokat, éles ellentétben áll a polgári demokrácia felfogásával.

Sulyok Dezső, a Kisgazdapárt egy másik emblematikus politikusa 1947-ben a kommunista atrocitásokkal szemben Rajk László belügyminiszterhez fordult, aki állítólag így válaszolt neki:
"Természetes, hogy megtámadtak titeket, mivel a demokrácia ellenségei vagytok! A kommunistáknak kötelességük, hogy támadjanak benneteket. Itt ülök Veled szemben mint kommunista vezető és mint magyar belügyminiszter. És mint kommunista azt mondom neked, ha rajtam múlna, már nem lennétek a világon."

Visszatérve Halas Lajos visszaemlékezésére, egy másik idézet szerint az "R-gárda" tagjai kezdetben leplezték párt hovatartozásukat:
"A rendezőgárdisták elmentek a jobboldaliak – ideértve a jobboldali szociáldemokrata szónokokat is – által tartott gyűlésekre is, egyenruha nélkül, civilben. És vitatkoztak. Közbekiabáltak! Képviselték a kommunista álláspontot, az igazi munkásérdeket."

1946 júliusában – pontosan azon a napon, amikor Rákosi Mátyás Miskolcon a barátságos kommunistákról szónokolt – valami hasonló történt Makón is:

A szervezők 1946. július 21., vasárnap délután 4 órára hirdették meg a kisgazda nagygyűlést. Szónokként Pfeiffer Zoltán államtitkárt, Parragi György és Pártay Tivadar FKGP-s nemzetgyűlési képviselőket jelölték meg. Az összejövetel helyszíne a városháza előtti tér volt. A tömeg nagyságáról egymásnak ellentmondó adatok vannak. A korszak kommunista polgármestere, Kiss Imre visszaemlékezésében "500 főnyi hallgatóságról" beszélt. A kisgazda szellemiségű Igazság című országos hetilap szerint "többezer ember gyűlt össze." A gyűlést az FKGP makói vezetője nyitotta meg, majd átadta a szót Pfeiffer Zoltánnak. Az államtitkár rövid bevezetőjét követően a Kisgazdapárt többségi jogairól beszélt. A beszámolók szerint ekkor "tört ki a vihar, s az egész gyűlés tartama alatt nem lankadó erővel tartott, egyre fokozódott."
Az államtitkár egy ideig szócsatát vívott a közbeszólásokkal, majd abbahagyta a beszédet. Kiss Imre polgármester szerint a kisgazda politikus „olyan becsmérlően nyilatkozott a kommunistákról, hogy a gyűlésen részt vevő párttagok és jobb érzésű emberek mind többen közbekiáltoztak és amikor erre Pfeiffer még dühödtebben ocsmány szavakkal válaszolt, olyan hangzavar keletkezett, ami miatt az államtitkár nem tudta folytatni mondandóját."
Pfeiffer Zoltán életrajzírói, Földesi Margit és Szerencsés Károly megítélése szerint a politikus "igen robbanékony volt, az ellentétek elsimításához nem igazán értett." Nem kizárt tehát, hogy a kommunista provokátorok közbekiabálása valóban felbosszantotta az államtitkárt, aki visszaszólt a botrányt keltő csoportosulásnak. Ráadásul, mivel ekkor érte először ilyesfajta erőteljes inzultus, bizonyára még nem ismerte a módját, miként lehet kezelni az efféle kellemetlen szituációkat.
Az MKP makói vezetőségének üléseiről készült jegyzőkönyvek alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy volt-e előzetes forgatókönyv a Pfeiffer-gyűlés megzavarására. A július 21-i kisgazda rendezvény előtt alig egy héttel, július 16-án tartott az MKP helyi szervezete vezetőségi ülést. A jegyzőkönyv tanúsága szerint nem került szóba a téma. (Ez persze nem jelenti azt, hogy jegyzőkönyvön kívül nem tettek lépéseket az ügyben.) A július 23-i összejövetelen, tehát a botrányba fullasztott tömegrendezvény után két nappal Rátky György vezetőségi tag kijelentette, "nekünk is van egy olyan tömegünk, amelyre mindenkor számíthatunk", majd hozzátette: "láthattuk, hogy az elvtársak fegyelmezettek."

A szervezett provokáció meglétét igazolhatja az is, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának budapesti központjában is foglalkoztak az esettel - de ekkor még - túlkapásként értékelve. 1946 nyarán még nem ítélték aktuálisnak a kisgazdákkal szembeni nyílt agressziót. A makói kisgazdák türelmetlenek voltak, úgy gondolták, hogy a szovjet csapatok bevonulása után gyorsan vissza lehet állítani a Tanácsköztársaságot, a proletár diktatúrát, és ez nem találkozott a központi akarattal.
A makói eseményekkel Budapesten maga Farkas Mihály, a kommunista párt pártfőtitkár-helyettese foglalkozott, majd pedig két instruktort küldtek le Makóra rendet teremteni: Apró Antalt és Piros Lászlót.

A megzavart 1946. július 21-i rendezvény után Pfeiffer Zoltán egyből jelezte; nem adják fel, néhány hét múlva visszatérnek és megtartják újra a gyűlést. A megismételt rendezvényre augusztus 11-én került sor.
Pfeiffer Zoltán államtitkárt ezúttal Bajcsy-Zsilinszky Endre özvegye kísérte el a csanádi megyeszékhelyre. Ennek azért is volt jelentősége, mert Pfeiffert korábban azzal is vádolták, hogy "fasisztamentő".
A gyűlés ezúttal rendben zajlott. (Az MKP makói vezetősége augusztus 4-ei ülésén "mindenféle provokációt" megtiltott.)
A gyűlésről ezúttal Apró Antal is jelentést készített, amelyben többek között ez is olvasható:

"Politikai befolyásunk erősen gyengült az utóbbi időben. Eddig a kisgazdapárt Makón nem tudott erős gyökereket verni, de az utóbbi három hétben ezen a téren lényeges változás észlelhető a kisgazdapárt javára.
Most 11-én tényleg megtartotta gyűlését és azon becslésem szerint több mint hatezer ember volt. A tények azt bizonyítják, a kisgazdapárt megszervezte ezt a gyűlést. Pfeiffer közel három órás beszédet tartott és igen élénken éljeneztek, helyeseltek neki a megjelent munkások és parasztok."

Medgyesi Konstantin előadásában beszélt arról is, hogy Makó paraszti társadalma, a "hagymázó" kisparaszti gazdaságok megfelelő hátteret adtak a helyi kisgazda szerveződéseknek, és ezek a hagyományok sokáig tovább éltek.
A Magyar Dolgozók Pártja 1946 nyarán igyekezett gyorsan visszavágni, 1946. augusztus 20-ra ők is nagygyűlést hirdettek, amelyre egy budapesti "nagyágyút" Révai Józsefet hívták meg szónoknak. Ez a gyűlés azonban sikertelen volt teljes érdektelenségbe fulladt.

Pfeiffer Zoltán egy évvel később, 1947. augusztusában ismét sikerrel szerepelt Makón - a gyűlését nem zavarták meg, ugyanakkor pár nappal később Csongrádon egy választási rendezvényen csaknem agyonverték. Nem sokkal később a szigorodó diktatúra elől külföldre is kellett szöknie – 1947 novemberétől emigrációban élt. 1981-ben New Yorkban hunyt el.

Medgyesi Konstantin előadásáról videofelvétel is készült, amelyből a makói esetről további érdekes részletek ismerhetők meg, valamint Mindszenty bíboros 1948. májusi makói látogatásáról is, amely Makó történetének talán legnagyobb tömeget vonzó rendezvénye volt. Ez utóbbi eseményt is folyamatos provokációk és atrocitások kísérték.

Medgyesi Konstantin előadásáról videofelvétel is készült, amely szokás szerint megtekinthető a honlapunkon.

Levéltárunk következő rendezvényei:

2019. november 6. szerda, 17 óra
DOKUFILMKLUB
Alámerülés és kibekkelés
rendezte: Dér András

2019. november 14. csütörtök, 17 óra
TÖRTÉNELMI KÁVÉHÁZ
Az ellenállás elviselhetetlen fonáksága
Zsabka Kálmán tevékenysége 1944-ben és azután
Előadó: Pócs Nándor