Az előadás címe: Elítéltek szénbányákban.
Táborok Magyarországon 1953 után

Milyen típusú táborok működtek hazánkban a Rákosi-korszakban, s ezek között milyen különbségek figyelhetők meg? Hogyan hatott ezek működésére Nagy Imre 1953-as kinevezése és miért nem került sor ezt követően mindegyik megszüntetésére? Miképpen kapcsolódott össze az első ötéves terv teljesítése a politikai elítéltek egyre növekvő létszámával? Az 1956-os forradalom kitörésekor a börtönökön kívül hol voltak még politikai foglyok az országban? Megszüntette-e a forradalom a magyarországi táborokat?
Az előadásban a fenti kérdésekhez kapcsolódóan először a magyarországi táborrendszer legfontosabb jellemzőit ismerteti az előadó. Az egyes tábortípusok különbségeinek felvázolása után tér ki a Nagy Imre-kormány amnesztiarendeletének és határozatainak táborokra gyakorolt hatására. Ezt követően mutatja be az eddig kevésbé közismert, 1953 utáni táborvilágot, melyet már kifejezetten a jogerősen elítéltek számára hoztak létre. Összehasonlítja, hogy miben volt más az 1953 előtti és utáni időszak, és szó lesz arról is, hogyan lett egy szénbányából szanatórium. Ezen korszakba a Csolnokon, Oroszlányban és Tatabányán létrehozott táborok történetén keresztül nyújt betekintést Marschal Adrienn, egészen 1956-os megszüntetésükig. Működésük megismerése mellett képet kaphatunk az elítéltek és őrök mindennapjairól is.