A Történelmi KávéháZ 2012. februári előadását Okváth Imre tartotta "A katonai elhárítás újjászervezése és tevékenysége a Kádár-korszak kezdeti periódusában" címmel.
Okváth Imre szerint a nagy létszámú, de alacsony szakmai színvonalú elhárítás a forradalmat megelőzően nem annyira a külföldi hírszerző szervek munkájával volt elfoglalva, sokkal inkább a magyar hadsereg tiszti és tiszthelyettesi állományának szentelte figyelmét.
1956 októberében a teljes vezetőség és a központi állomány (119 fő) teherautóra pakolta a titkos anyagokat és azokat féltve bevonult a honvédelmi minisztérium épületébe. Innen a Fő utcai börtönbe vitték őket és csak a szovjet hadsereg oda érkező és őket kiszabadító alakulatainak köszönhették szabadulásukat. Valószínűleg ennek a traumának köszönhető, hogy belőlük lett a később megszervezett karhatalom egyik legkegyetlenebb alakulata, melynek tagjai nem csak Budapesten, de sok helyen vidéken is követtek el atrocitásokat.
A forradalom leverése után aztán megkezdődött a katonai kémelhárítás átalakítása és újjászervezése. Az előadásban a történész bemutatta a BM II/1. (Katonai Kémelhárító) Osztály 1957-1962 közötti szervezetét és tevékenységét. Emellett szó esett a nyugati hírszerző szervezetek magyarországi munkájáról is. Ez utóbbiak elsősorban a budapesti katonai attasé hivatalok fedésében működtek, - mellesleg igen eredményesen. A magyar katonai elhárítás ezen időszaka az állambiztonsági szolgálaton belül nem minősíthető sikertörténetnek, szakmai színvonaluk alacsony maradt.