Az előadás címe: A Szabó Dezső-kérdés a Kádár-korszakban

1945 januárjában, 75 évvel ezelőtt hunyt el – Budapest ostroma közben – a két világháború közötti korszak alighanem legnagyobb hatású politikai gondolkodója, közírója, Szabó Dezső. Az elsők között vetett számot a nagy háborút követően szuverenitását visszanyerő Magyarország kívánatos politikai alternatíváival. A nagyhatalmak támogatásában reménykedő politikai elgondolásokkal szakítva lényegében egy saját magyar út gondolatát hirdette – a bel- és külpolitikában egyaránt.

Rajongói és olvasói igen nagy számban az 1930-as évek végének, 1940-es évek elejének radikális reformot óhajtó értelmiségi és parasztifjúságából kerültek ki. Különös módon hívei a politikai színkép minden oldalán megtalálhatók voltak. Egy korábbi előadásomban már áttekintettem az író temetése körüli politikai bonyodalmakat és vitákat, erről szóló tanulmányom Szabó Dezső temetése és a Rajk-per címmel az 1949-es évet bemutató kötetben látott napvilágot.

Ezúttal a korábban elejtett szálat szeretném felvenni és a Rákosi-korszak csendje után 1956/57-től kezdve próbálom a Szabó Dezső-kérdés rendkívül szerteágazó és bonyolult históriáját felvillantani. Az ügy bőven adott munkát a politikai rendőrség számára is, elég az Amerikai Egyesült Államokban szerveződő Szabó Dezső Emlékbizottság ténykedésére, az 1962-ben lezajlott Bodor–Püski perre, valamint az íróról 1964-ben megjelent monográfia szerzője, Nagy Péter sokoldalú tevékenységére gondolnunk. Szó esik még Budai Balogh Sándor könyvtárosról, akinek szerepe bonyolultabb volt a Szabó Dezső-kultusz történetében, mint ahogyan eddig ismertük.

Történetünk az 1980-as évek végén zárul a Szabó Dezső lassú újraértékelését hozó centenárium, de még inkább a Király István által kezdeményezett, az Alföld folyóirat hasábjain zajlott vita bemutatásával. A folyamat végállomása a Szabó Dezső Emléktársaság megalapítása volt. Egyben szeretnénk eltöprengeni azon is, hogy milyen szerepet játszottak, ha játszottak Szabó Dezső eszméi az 1989/90-es rendszerváltás során, utalva a később történtekre is.

Papp István