Az előadás két történelmi eseményhez kapcsolódik: az 1942. január 4. és 8. között lezajlott csurogi tömeggyilkosság és tetteseinek hetvenes évekbeli pere áll a középpontjában. Az általában „újvidéki razziaként” emlegetett, 3340 áldozatot követelő délvidéki tisztogató akció kevésbé ismert fejezete, hogy a magyar karhatalmi alakulatok 1942. január elején a Sajkás-vidéken kezdték meg a partizángyanúsnak tekintett szerb és zsidó lakosok begyűjtését és kivégzését. Itt mintegy kétezer embert öltek meg, közülük 887 volt csurogi lakos. Az alig 11 ezer fős – zömében szerbek lakta – településen többen haltak meg, mint a hatvanezres Újvidéken, ahol január 21. és 23. között 879 volt az áldozatok száma. A hatvanas években Cseres Tibor Hideg napok című regénye hívta fel a figyelmet a délvidéki razziákra. A háborús bűnök tematikája Magyarországon sem volt mentes a vitáktól, és nem mentes ma sem. A kérdés tárgyalását nem könnyíti meg, hogy a bűnök számontartása általában az áldozatok oldalán történik meg, ezért számított úttörőnek Cseres regénye, mely a délvidéki razzia tényével szembesítette a magyar társadalmat. A vallomások szerint a csurogi ügyben folytatott nyomozás megindulásában is szerepe volt. A kutatás a csurogi gyilkosságokban való részvétellel gyanúsított 33 személy ügyében keletkezett iratok vizsgálatán alapul. A cél elsősorban annak feltárása, hogy az 1967-től folyó nyomozás után bíróság elé állított, majd 1973-ban elítélt vádlottak miként dolgozták fel magukban a történteket, mivel magyarázták saját tetteiket, és hogyan ítélték meg társaik cselekedeteit. A megfigyelési és nyomozati tevékenység, valamint a per során mintegy négyezer oldalnyi dokumentáció keletkezett. Az állambiztonsági iratok forrásértékéről és elemzésük szempontjairól eltérőek a vélemények, de kétségtelen, hogy esetenként hasznos adalékkal szolgálnak a kutatás tárgyához. A szokványos irattípusok – kihallgatási jegyzőkönyvek, összefoglalók, intézkedési tervek, vallomások, vádirat, ítélet – mellett rendkívül fontosak a részletes környezettanulmányok, munkahelyi vélemények és a zárkaügynöki jelentések, amelyek a gyanúsítottak személyes sorsáról, hátteréről differenciáltabb kép kialakítását teszik lehetővé. Előadásomban a fenti, három évtizeddel a csurogi razzia után keletkezett iratok vizsgálata alapján teszek kísérletet az események rekonstruálására és a per környezetének felidézésére.

Pihurik Judit