Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy egy átlagos magyar kisváros, Cegléd példáján keresztül bemutassam, miként ellenőrizték, figyelték meg, „ötvenes évek" Magyarországán a helyi közösségekben tradicionálisan vezető szerepet betöltő középosztálybeli származású tisztviselőket, illetve értelmiségieket, s hogyan próbálták kriminalizálni cselekedeteiket.
A szervezkedéssel és kémkedéssel gyanúsított, „Susogók" fedőnévvel illetett csoport tagjai nem követtek el semmilyen törvénysértést, a megélhetés kényszere miatt alkalmazkodtak a fennálló viszonyokhoz. Mégis hosszú éveken keresztül tartották ellenőrzés alatt őket, hiszen többségük társadalmi státusza már önmagában elegendő alapot szolgáltatott erre a vizsgált időszakban. A ceglédiek csoportjából -- még a meghatározó tagok közül is -- kiemelkedtek hárman, akik közül ketten klerikus értelmiségiek voltak. Az egyikük dr. Tóth Tibor, az 1947-ben megalapított ceglédi Újplébánia első plébánosa, a másikuk Dukai Julianna, a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek ceglédi rendházának volt főnöknője. A velük szemben érvényesülő „megkülönböztetett figyelem" mögött az állam és a vallás, illetve az állam és az egyházak -- ezen belül is elsősorban a katolikus egyház mint fő ideológiai ellenfél -- problematikus viszonya állt. Az ügy harmadik főszereplője, az idős, visszavonult életet élő egykori honvédtiszt, Komáromy László lett. Az ő személye elleni fellépés a hatalomnak a Horthy-rendszer fegyveres testületeinek tiszti állományával szembeni viszonyulását szimbolizálja.
Az ügy szereplői közül senkit nem ítéltek halálra, még csak be sem börtönöztek, vagy internáltak munkatáborba, annak ellenére, hogy súlyos bűncselekményekkel igyekeztek meggyanúsítani a lehető legtöbb személyt. A minimálisan szükséges bizonyítékok híján maradt el a nyílt vizsgálat, és ezért nem került az ügy ügyészségi, illetve bírósági szakaszba. A titkos nyomozás az államvédelmi szervek szemszögéből mégsem volt teljesen hiábavaló. Többéves „munkájuk" következményeként Ceglédről távozásra kényszerült a férfiak és a nők közösségeit szervező plébános és a volt apácafőnöknő. Ugyanerre a sorsra jutott a „kémhistória" harmadik főszereplőjének megtett, de egyébként a városban semmilyen érdemi tevékenységet nem végző egykori honvéd ezredes is. Cegléd polgárai pedig -- nem utolsó sorban a hálózati személyek sokszor felismert tevékenysége következtében -- folyamatosan magukon érezhették a politikai rendőrségnek a civil közösségeket üldöző, mindent ellenőrizni és uralni akaró súlyos jelenlétét.

Soós Mihály