Magyarországon a klasszikus politikai terrorizmusnak nincs igazán hagyománya. Csak nagyon ritkán követtek el merényleteket ismert politikusok ellen, s tömeges áldozatokkal járó robbantásokra is igen elvétve került sor. Alighanem ennek is köszönhető, hogy az 1931. szeptember 13-án bekövetkezett biatorbágyi események, a viadukt levegőbe röpítése, mely 22 halálos áldozattal és 17 súlyos sebesülttel járt, mindmáig figyelmet vált ki. Arról viszont kevés szó esik, hogy nem sokon múlt, hogy egy tisztántúl kisváros, Mezőtúr neve kerüljön a honi bűnügyi és politikai história fekete könyvébe.

Az 1945 utáni politikai rendőrség nem csupán a folyó ügyeket intézte, hanem számos olyan dokumentumot is megőrzött, amelyek ugyan a két világháború közötti időszakra vonatkoztak, de valamilyen szempontból operatív értéket képviseltek. Ha másként nem, olyan háttéranyagként tartották nyilván őket, amely az állomány felkészítését, oktatását szogálta. Többek között a 4.1 A-2113/8 jelzet alatt összegyűjtötték a „Matuska Szilveszter ügyében keletkezett” jelentéseket és jegyzőkönyveket. Így maradt fenn Benitky rendőtanácsos, a mezőtúri kapitányság vezetőjének 1931. október 14-én kelt jelentése.

Ebből kiderül, hogy már augusztus 12-én történt egy merényletkísérlet. A Hortobágy-Berettyó-csatornán lévő híd előtt egy három méter hosszú, 15 cm átmérőjű, 130-140 kg súlyú vasbeton gerendát fektettek a sínre. Elvileg a Párizsból induló és Mezőtúron csak átrobogó Orient Expresszt kívánták így kisiklatni, amely nagyjából 12-14 méter magasságból zuhant volna a folyóba. A terv azon bukott meg, hogy a nemzetközi járat előtt elindítottak egy helyi, ún. gépvonatot, amely lassan gördült ki az állomásról és egyszerűen csak maga előtt tolta a betongerendát, de nem siklott ki.

Az elkövetők kilétére akkor nem derült fény. Igaz egy helybeli csősz találkozott három férfival, akik egy szalmakazalban aludtak, s az állították, hogy a közeli Gyoma felé tartanak. Néhány órával később a vasúti pénztárban jegyet váltott egy férfi, "akinek öltözéke feltűnő volt és trencskót, felső kabátot, s szokatlan bőségű golfnadrágot, kockás harisnyát és sárga félcipőt viselt." Ez az öltözet olyannyira elütött a korabeli Mezőtúron megszokott viselettől, hogy amikor az újságok közölték a Biatorbágynál robbantó Matuska Szilveszterről készített képeket, a pénztárosnő felismerte az augusztusi jegyvásárlókat. A helyi rendőrnyomozók kérdései nyomán a csősz is Matuskát azonosította a mezőn éjféltájban kóborló, magukat marhahajcsárnak nevezők egyikével.

A gyanút tovább erősítette, hogy 1921-ben Matuska 120 katasztrális hold nagyságú birtokot vásárolt a mezőtúri vasúti híd szomszédságában, így jól ismerte a környéket. Két évig gazdálkodott a földön, de a szikes talaj miatt nem tartotta rentábilisnek a művelést, így 1923-ban tekintélyes összegért eladta a parcellákat. Ugyanakkor később is felbukkant Túron, 1927-ben az egyik szállodában jegyezték be nevét a vendégkönyvbe, s még arra is emlékezett a tulajdonos, hogy Matuska arról panaszkodott: teljese elvesztette vagyonát a tőzsdei műveletek során. A merénylet helyszínéről a rendőrség az alább látható rajzot készítette. Ebből kitűnik, hogy a gyorsan robogó expressz valóban a folyómederbe bukhatott volna alá. Ám a nem túlságosan messze lévő állomásról kidöcögő szerelvény megakadályozta a sikeres merényletet.

A kiemelt fotó a biatorbágyi vasúti viaduktnál az 1931. szeptember 13-i merénylet után készült.

Fotó: Fortepan / Simó György

Galéria

Az augusztus 12-i merényletkísérlet vázlata