Az „Énekes” fedőnevű titkos megbízott (tmb.) 1973. november közepén számolt be a Kertészeti Egyetem Klubjában tartott rendezvényről: „A műsort a Tolcsvay együttes kezdte meg. Több számot adtak elő, köztük a Himnusz Talpra magyar megzenésített változatát, ami nagy tapsban részesült. Kihangsúlyozták a »rabok tovább nem leszünk« részt, amit terccel és erős, magas hangon adtak elő.” Később megjegyezte, hogy a rendezőként jelen lévő egyetemisták „éppúgy tapsoltak a Tolcsvayék inkriminált számára, mint a többi hallgatóság”. Fellépett még Sándor György parodista, akiről a tartótiszt ugyan megjegyezte, hogy korábban kifogás merült fel ellene, ezen az estén a jelek szerint visszafogott produkciót adott elő. Végül a Neoton együttes koncertjére került sor: „számaik a megszokottak voltak, politikai jellegű egy sem volt köztük” – írta róluk a hálózati személy. Tragikomikus, hogy a tmb. Petőfi Sándor versét a Himnusznak hitte, a tartótisztjének kellett kijavítania, de neki sem sikerült teljesen – a helyes cím: Nemzeti dal. (ÁBTL I.3.1.2. M-37759. 65-66.)

Az állambiztonság nem ekkor találkozott a versfeldolgozással: „Több alkalommal tapasztaltuk - legutóbb 1973. május 1-én a Budai Ifjúsági Park megnyitóján, kb. 4000 fiatal jelenlétében -, hogy a »Nemzeti Dal« előadásakor a hallgatóság szinte egy emberként ordította velük a refrént – nem minden tendencia nélkül -, hogy »rabok tovább nem leszünk«” – fogalmazott az 1973. június 10-i miskolci popfesztiválról szóló belügyi jelentés. Éppen ezért, annak lázító jellege miatt, az állambiztonság a fesztiválon nem engedte előadni a dalt. (ÁBTL I.3.1.9. V-159876. 9-13.) Annak esetleges előadását még a legfelső pártvezetés tagja, Biszku Béla is veszélyesnek tartotta volna: „…megszervezik a miskolci popfesztivált, hát azt kell nekünk adaptálni nyugatról az ifjúság megnyerése céljából? És közben ott a Nemzeti dalt akarták eljátszani a Tolcsvayék, ugye így hívják ezt a társaságot, és a Szózatot ugye megbeatesíteni, hát azért ennyire már ne menjünk, elvtársak, hát hol vagyunk” – kelt ki a június 18-i belügyi értekezleten. (MNL OL XIX-B-1-x-88.)

Biszku és politikai rendőrség illetékesei nyilván tisztában voltak azzal, hogy Petőfi költeménye verseskötetekben bárki számára hozzáférhető volt. Talán arról is tudtak, hogy a megzenésített változat egy hivatalos intézmény, a Hazafias Népfront Budapest V. kerületi szervezete keretében működő Petőfi-emlékbizottság felkérésére született, amelynek egy belügyi, méghozzá állambiztonsági (III/II-es) tiszt volt a vezetője. A dalt a kontextus miatt ítélték veszélyesnek: 1972 és 1973. március 15-én spontán, engedély nélküli ünnepségek zajlottak a fővárosban, a hivatalos szervek pedig ezekhez hasonló események megismétlődésétől tartottak, amennyiben többszáz, sőt többezer fiatal előtt felhangzik az 1848-as ikonikus vers. „Énekes” tmb. tartótisztje úgy fogalmazott, hogy az 1973. novemberi műsor során „egyedül a Tolcsvay együttes »Talpra magyar« c. megzenésített szövege keltett hangulatot”. A fennálló rend védelmezői nyilván tartottak az ilyesfajta hangulatkeltéstől, és ellenséges izgatásnak minőstették azt.

A Nemzeti dal dalváltozata évekig nem hangzott el koncerten, és természetesen a rádió sem adta és hanglemezen sem adták ki. Egészen 1981-ig, amikor az Illés első utolsó koncertjén Tolcsvayék eljátszották a számot, amely a koncertről készült, A Koncert címet kapó lemezre is felkerült.

Fotó: A Tolcsvayék és a Trió 1972-ben (Fortepan, 147889)

Galéria

Az „Énekes” fn. tmb. jelentése, 1973. november 13. (ÁBTL I.3.1.2. M-37759. 65.)

Az „Énekes” fn. tmb. jelentése, 1973. november 13. (ÁBTL I.3.1.2. M-37759. 66.)

Az 1972. március 15-i tüntetésről készült fénykép (ÁBTL 3.1.9. V-159241/7. 43/1.)