Az 1956-os forradalom menekült magyar tudósai öt világrészen, a Sarkkörtől az Egyenlítőig
Történelmi KávéháZunk januári rendezvényére Kubassek Jánost, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatóját hívtuk meg, hogy számoljon be legújabb kutatásairól.
Az 1956-os forradalom után 200 ezer ember hagyta el Magyarországot, közülük sokan építettek fel sikeres karriert új hazájukban. Előadásomban 21 tudós portréját mutatom be – képekkel gazdagon illusztrálva –, valamennyiüket személyesen is ismertem. A hazájuk hírnevét öregbítő tudósok kapcsán azt mondhatjuk, ahány személyiség, annyi élet, azonban ezen sorsok számos közös jegyet is hordoznak. Mindannyian külföldön kezdtek új életet, a legtöbbször nehéz körülmények között, de végül is beilleszkedtek, nyelvet tanultak, diplomát ismertettek el – vagy szereztek. Többségük megállta a helyét, és sikeresebb karriert futott be, mint amiről valaha is álmodott. Mindeközben élvezhették a biztos jövedelem, a kutatási szabadság, a szabad utazás előnyeit. Akik az első 8-10 év nehézségeit le tudták küzdeni, azok páratlan lehetőségek birtokába jutottak, ehhez természetesen kellett a tehetségük, kitartásuk és a szorgalmuk is. Közös jellemzőjük, hogy mindannyian megtartották magyarságukat, megőrizték anyanyelvüket. Többségük munkássága a magyar állambiztonsági szervek érdeklődését is felkeltette, róluk dossziét nyitottak.
Előadásomban bemutatom többek között Almássy Antal mérnök, Dojcsák Győző, Fehérvári Géza és Legeza László orientalista, Földváry Gábor, Parák Tibor, Saáry Éva, Smuk András és ifj. Teleki Pál geológus pályaképét.