Az előadások közös fókusza az 1975-ös Helsinki Záróokmány és annak sokrétű hatása. A kutatások rámutatnak, hogy míg a szovjet blokk elsősorban a határok sérthetetlenségének elismertetését várta, a nyugati államok az emberi jogi és együttműködési dimenziók érvényesítését hangsúlyozták. Magyarországon a helsinki folyamat egyszerre jelentett külpolitikai lehetőséget és belpolitikai kihívást: Kádár János beszédében tabutémaként szóba hozta a határon túli magyarság ügyét, miközben titkos közvélemény-kutatások is jelezték, hogy ez a kérdés a társadalom jelentős részét foglalkoztatta.

A záróokmány emberi jogi „kosara” nemcsak a nemzetközi normarendszert formálta, hanem legitimációt adott a demokratikus ellenzéknek és a szamizdat irodalomnak. A tudományos és kulturális transzferek, ösztöndíjak és utazások révén fokozódott a nyugati eszmék beáramlása, ami hosszabb távon gyengítette a kulturális elszigeteltséget. A helsinki folyamat így egyszerre szolgálta a rendszerek stabilitását, de teret nyitott azok belső eróziójának is, előkészítve a későbbi változásokat Közép- és Kelet-Európában.

Galéria

Beszámoló a Helsinki konferenciáról

Beszámoló a Helsinki konferenciáról

Beszámoló a Helsinki konferenciáról

Beszámoló a Helsinki konferenciáról

Beszámoló a Helsinki konferenciáról

Beszámoló a Helsinki konferenciáról