Házon belül avagy hogyan buktatott le egy titkos lakást egy rendőr 1968-ban

2025. május 29. | Szerző: Takács Tibor

1968-ban, egy átlagos februári napon figyelemre méltó beszélgetésre került sor Nyíregyházán, a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőrfőkapitányság bejáratánál: az egyik bűnügyi beosztott megállította Trencsényi Sándor állambiztonsági tisztet, és elmondta neki, hogy a társasházban, ahol lakik, az utóbbi időben azt észlelte, hogy sok ismeretlen személy jár be, ezért igazoltatni kívánta őket. Ám az is feltűnt neki, hogy Trencsényi, valamint kollégája, Farkas Imre is sokszor feltűnik ott, ezért – nehogy akadályozza a munkájukat – rákérdezett, hogy véletlenül nincs-e „kéglijük” az épületben, és nem oda járnak-e az idegenek.

Az állambiztonsági tiszt értetlenkedve fogadta a hallottakat, próbálta elviccelni és a rendőrtiszt tévedésének betudni a dolgot. Magyarán: hazudott – és nem jól tette. A bűnügyi kolléga ugyanis szívére vette, hogy hülyének nézték, amit el is panaszolt munkatársainak, kifakadása következtében pedig gyakorlatilag dekonspirálta az épületben lévő „Zöld-lak” fedőnevű találkozási, azaz T-lakás. Erről másfél hét után a lakást használó tisztek is értesültek, ám majdnem egy újabb hétnek kellett eltelni ahhoz, hogy feletteseiket is tájékoztassák a történtekről. (ÁBTL I.3.1.1. B-93383. 50-51. Jelentés, 1968. február 23.)

A szocialista korszak állambiztonságának legfontosabb titkos operatív információszerző eszköze a hálózat volt, amelynek tagjaival a tartótiszteknek rendszeresen találkozniuk kellett, melyek során a hálózati személyek átadták a jelentésüket, emellett sort kerítettek az eligazításukra és „nevelésükre”, illetve megkapták az újabb feladatokat is. A találkozók zavartalan és biztonságos lefolytatására leginkább a konspirációs (K) vagy a találkozási (T) lakás nyújtott lehetőséget. Előbbi belügyi tulajdonában lévő, valamilyen fedés alatt álló ingatlan volt, amelyet az ügynökök fogadása mellett operatív akciókra és egyéb célokra is felhasználhattak, míg a T-lakás – egyébként ebből volt több – magánszemély vagy intézmény birtokában lévő helyiséget jelentett, amelynek a tulajdonosát (intézmény esetében annak vezetőjét), az ún. lakásgazdát beszervezte az állambiztonság. (Őket értelemszerűen más jellegű kapocs fűzte az állambiztonsághoz, mint az információszerző tevékenységet folytató „tulajdonképpeni” hálózati személyeket.)

A konspiráció megkövetelte, hogy csak a megfelelő helyiséget szervezzék be T-lakásnak; például könnyen, több irányból is megközelíthetőnek kellett lennie, az ablakokon nem láthattak be, a szomszédba nem volt szabad áthallatszani a beszélgetésnek és így tovább. A használat során is mindent meg kellett tenni, hogy a házban vagy a környéken lakóknak ne váljék gyanússá a lakásba bejáró idegenek látványa, vagy ha igen, akkor azt valamilyen „legendával” indokolni kellett. Hasonló megfontolásból a T-lakásnak helyet adó házban nem lehetett nyugati (azaz ellenséges) külképviselet intézménye, nem lakhatott benne ilyennek az alkalmazottja vagy a konspirációban, hírszerző-elhárító munkában járatos ellenséges személy. A Nyíregyházán, az Árpád utca és az Arany János utca sarkán akkoriban megépült társasházában 1966 februárjában létesített „Zöld-lak” mindenben megfelelt a követelményeknek. Két évig zavartalanul is fogadták benne a megyei III/III. (belsőreakció-elhárító) alosztály egyházi vonalon foglalkoztatott hálózati személyeit. Arra azonban a jelek szerint nem ügyeltek, hogy a házban olyan nem ellenséges személy is lakhat, aki nagyjából tisztában lehetett az állambiztonság által alkalmazott operatív módszerekkel.

Az 1968. februári kis epizód sokat elárul a főkapitányságon belüli viszonyokról, arról, hogy a bűnügyi és az állambiztonsági beosztottak egymás mellett, de nem együtt dolgoztak, köztük nem érvényesült a kollegialitás, egyik oldalról sem. Más kérdés, hogy az eset miatt kizárólag a bűnügyi tiszt bűnhődött: fecsegésért fegyelmileg megrovásban részesítették. Amúgy bebizonyosodott, hogy a dekonspiráció „házon belül” maradt, a lakóházban senki sem szerzett tudomást a T-lakásról, így használatának átmeneti felfüggesztését követően, 1968 közepétől újból igénybe vették, de már az ideológiai és ifjúsági vonalon foglalkoztatott hálózati személyek fogadására. (ÁBTL I.3.1.1. B-93383. 52-54. Jelentés, 1968. május 17.) Egészen 1972 szeptemberéig, amikor a lakás tulajdonosa bejelentette, hogy férjhez megy, ezért kizárták a hálózatból.