Bara Margit magyar színésznőt nem csak színpadi szerepeiért, hanem számos klasszikus magyar filmben nyújtott alakításáért is nagyra becsülték a korban. A filmdráma érzékletesen mutatja be, milyen hatással volt rá az akkori politika és az azzal járó intrikák, amelyek végül a pályafutása végét is okozták.

Szekér Nóra, Levéltárunk Kutatási Osztályának osztályvezetője szerint a film elég pontosan hozza a két főszereplő, Bara Margit és Gyarmati Dezső történetét, akik a filmben Kéri Anna és Péterfi Attila néven szerepelnek. A nő elleni lejáratás szorosan kötődik a Kádár és Biszku közti hatalmi játszmán kiélezett, Onódy Lajos elleni eljáráshoz - emelte ki a történész. Bár a színésznő neve nem szerepel az Onódy elleni perben, pletykákban és újságcikkek szintjén jelent meg, "de ez pont elég volt az állambiztonsági ügyhöz".

Hasonló tragikus történetet jelenít meg Vitézy korábbi, Szűcs Sándor és a Kovács Erzsi kapcsolatát feldolgozó alkotása is – hangzott el a beszélgetésen. Tóth Eszter Zsófia szerint "mindkét filmet érdemes megnézni. Mindkét esetben arról is van szó, hogy … mennyire rendszerszintű, hogy egy sikeres nőt pécéznek ki. És mind a két esetben az is volt, hogy mind a kettő elvált… Ezt így azért összekapcsolták, próbálták összekapcsolni a szocialista erkölccsel. Mondjuk, amiről nem készült film, de talán szintén érdekes, hogy Nógrádi Sándornak is volt egy szeretője, akit aztán az ötven éves koncepciós perben nem csak őt, de az egész családját végül internálták. Tehát nem csak a hölgyet, hanem a családtagokat is". Arra vonatkozóan azonban ő sem talált iratokat, hogy az állambiztonság így akart volna színésznőket behálózni. 

Szekér Nóra szerint a film hihetetlenül pontosan mutatja be az egykori állambiztonság működését, és akár "egy oktatófilmnek is elmenne. Tehát, hogy annyira precízen veszi végig azokat a lépéseket az operatív akciók végrehajtására és előkészítésére, még a nyelvezetében is". Az ekkorra kidolgozott, új állambiztonsági módszereket az 1963-ban megjelent, "A bomlasztás, leválasztás, elszigetelés, mint a realizálás módszerei" című állambiztonsági tankönyv is bemutatta, és a filmben is ezek jelennek meg.  "A lejáratás iskolapéldája volt, amit Bara Margittal történt". "Egy személy lejáratását végezhetjük politikai, gazdasági és erkölcsi alapon. A lényeg, hogy a kapcsolatai vessék meg… És akkor erre megvoltak azok a pontok, azok az irányelvek, amik a filmben is visszaköszönnek". Bara Margitot a pletykákon és suttogó propagandákon keresztül elterjesztett híresztelések miatt annyi személyes inzultus, levél, telefonhívás, stb. érte, hogy ekkorra már úgy élte meg, hogy a teljes társadalom megveti a koholt, orgiákról szóló hírek miatt. Azt viszont ő sem tudta, hogy ezen telefonálók és híresztelők legnagyobb része ügynök volt, akik a lejáratásán dolgoztak.

Tóth Eszter Zsófia elmondása szerint az 56-os megtorlásos eljárások során is kiemelt feladat volt a nők besározása. A lehallgatások és információgyűjtés után minden eszközük megvolt, hogy a meghatározott célt elérjék.

A megfelelő apparátus pedig megvolt hozzá: "1965-ben… az állambiztonság állománya, tehát az, akik a foglalkozásuk az, hogy az állambiztonságnál dolgoznak, itt kapják a fizetésüket, az körülbelül egy háromezer fő a központban, Budapesten. Ebből a III/III-as ügyosztály, tehát ami kifejezetten a magyar társadalom megfigyelését jelenti, az körülbelül 600 fő" - emelte ki Szekér. De szerinte "a filmből is érződik, hogy a hálózatépítés időszakában vannak. A legmagasabb szám az 5-6 ezer, amit egy időben alkalmaznak. De ők nincsenek benne az állambiztonság állományában, hanem csak ügynökként vannak beszervezve. Lehet, hogy csak egyetlen egy ügyre, lehet, hogy több ügyre". 

A beszélgetés végén a résztvevők arra a kérdésre próbáltak válaszolni, hogy találkoztak-e az állambiztonsági anyagokban olyan történettel, aminek nem tragédia lett a vége. Tóth Eszter Zsófia két esetet is említett: az egyik Antal József egyik tanártársa volt, aki nyilvánosan bejelentette, amikor beszervezték, és az aktájára is az "együttműködésre alkalmatlan" felirat került. A másik ilyen egy skinhead volt, aki sorkatonai szolgálata során a beszervezési kísérletre mondott nemet – amit engedtek is neki. De ellenpontnak ott van Bódi Gábor története, aki sokáig hitte, hogy kijátszhatja az állambiztonságot, ami végül nem sikerült neki, és ez vezetett az öngyilkosságához is. 

Szekér Nóra szerint nincs sok ilyen történet, hiszen "ha valakit be akartak szervezni, és nem volt alternatívája, meg tudták tenni. Tehát nincs olyan ember, akiről nincs valami, amivel meg lehetne fogni… Én egy olyan esettel találkoztam, amikor az illető túljárt az állambiztonság eszén, de ez még a 1947-48-as időszak, amikor az illetőt a börtönben szervezték be, és utána, amikor kiengedték… arra kezdte használni az állambiztonság, hogy rajta keresztül üzent az ügynök barátainak, illetve a kulturális körnek, amiben mozgott. És ez működött. De egyetlenegy ilyet találtam."