A vasfüggöny története 1948–1989
Sallai János előadásában a vasfüggöny hazai történetét mutatja be.
2017-ben harminc éve, hogy Székely János, a BM Határőrség akkori parancsnoka megírta levelét a belügyminiszternek, amelyben egyik alternatívaként a „vasfüggöny”, azaz akkor már elektromos jelzőrendszer (EJR) felszedését javasolta. A levél elindított egy olyan folyamatot, amely más tényezőkkel, a világútlevél bevezetésével, a megváltozott kül- és belpolitikai helyzettel elvezetett 1989. május 2-ához, amikor is nemzetközi sajtótájékoztatóval egybekötve Hegyeshalomban nekiláttak az EJR felszedéséhez.
Szalma 1947-ben lépett a politikai rendőrség kötelékébe, 1950-től a kémelhárítás alosztályvezetője, 1953-tól a BM ÁVH Vizsgálati Főosztályának helyettes vezetője, később vezetője lett. Gyakorlatilag a forradalom leverése után is a helyén maradt, novemberben kinevezték a Vizsgálati Osztály élére, ahol egészen 1958 decemberéig teljesített szolgálatot. Ezután Debrecenben lett a megyei rendőr-főkapitányságon a politikai rendőrség helyettes vezetője, de 1967-től ismét a budapesti központban, a kémelhárításnál találjuk. Második botlása következtében – és ez már a karrierje végét is jelentette – 1975-ben fegyelmivel nyugdíjazták, a pártból is kizárták, majd vízvezeték-szerelőként helyezkedett el a Fővárosi Vízműveknél.
Az előadás során bemutatom a vasfüggöny első időszakát, amikor letarolták a nyugati határ mentén a növényzetet, akadályokat, magasfigyelőket építettek fel, és hermetikusan lezárták a nyugati határt. Később 1949-ben ezt kiegészítették az antihumánus érintő aknák telepítésével. Ezt követően beszélek a határőrizeti rendszer kiépítéséről, szervezeti változásokról, a Határőrség ÁVH alá rendeléséről. Ezt a korszakot az 1956-ban bekövetkezett aknazár felszedése és a forradalom zárta le.
A vasfüggöny második korszakát 1957-től az aknazár újbóli letelepítése, a Határőrség BM alá rendelése nyitotta meg, és az EJR-el való kiváltása zárta. Ebben az időszakban meghatározó volt a Kádár János–Bruno Kreiszky találkozó, amelyet az államhatárhoz kapcsolódó nagyon fontos változások követtek, és vasfüggöny szigorában is enyhülés következett be.
Az MSZMP Politikai Bizottságának 1965-ös határozata szerint az osztrák–magyar határon az aknamezőt felváltotta a lényegesen humánusabb EJR. Az Európában Helsinkiből kiindult enyhülési folyamat, valamint a magyar társadalomban bekövetkezett változások mellett az EJR technikai elavultsága elvezetett az 1988. január elsejével bevezetett világútlevélig, amelyet követően a vasfüggöny elvesztette jelentőségét. Mindezt nem akadályozták a gorbacsovi reformfolyamatok, amelyek Magyarország számára lehetővé tették az önálló cselekvést az EJR felszámolása terén. Így következett be a határnyitás, amelynek utórengése volt az NDK-sok kiengedéséhez és a Berlini Fal leomlásához elvezető páneurópai piknik.
Az előadás végén felteszem a kérdést, hogy vajon volt-e más alternatíva, illetve magyarázatot adok néhány fontos fegyverhasználattal, és páneurópai piknikkel kapcsolatos nyitott kérdésre.
Fotó: Fortepan / Fortepan