Müllerék mosodája, avagy harc egy vegytisztítóüzem körül

A második világháború utáni internálás intézménye, illetve az igazoló bizottságok működése a hazai történetírásban főként a politikatörténeti kutatásoknak állt a középpontjában. A jog- és igazgatástörténeti kérdéseket boncolgató vizsgálatok azonban nem, vagy csak minimális mértékben foglalkoztak a háborút követő büntetőpolitika kapcsán működtetett intézmények társadalmi dimenzióival, illetve azoknak a mindennapokban betöltött szerepével; a központi politikai hatalom direktíváiból eredeztetett, egyoldalú viszonyrendszert feltételező szemléletben az egyes internálási, igazoló bizottsági határozatok mögött meghúzódó egyedi esetek legtöbbször figyelmen kívül maradtak.

Müllerék vegytisztító üzemét 1945 márciusában a Kommunista Párt IV. kerületi (mai V.) szervezetének megbízottja lefoglalta az alábbi, utólagosan született magyarázat mellett: „… közérdekből nyomozást folytatott Müller Ede és Müller Edéné viselt dolgainak felderítése miatt…. Az irodában lévő könyveket átnézve ott találta Göbbels, Mussolini, Hitler: Mein Kampf c. műveit. Már az első látásra kitűnt, hogy egy tökéletes jobboldali fasiszta birodalomba lépett, ahol mindent talált, ami a fasiszta uralommal összefügg, de semmi olyat, ami az emberiesség legparányibb érzését is igazolta volna. A munkások kihallgatása során … [Müllerék – T. E.] a legembertelenebb munkásnyúzó, kizsákmányoló barbárságnak adták képét.” A lefoglalás, majd a cég visszaszerzéséért folytatott kísérlet feljelentések, beadványok és jelentések lavináját indította el minden oldalról.

A kialakult helyzet következtében a szereplők (a tulajdonos Müllerné, a korábban ügyvezető tisztséget betöltő férj, az alkalmazottak, a vevők, valamint a kommunista párt helyi képviselője stb.) az akkori, illetve múltbéli cselekedeteikről és szerepükről – a vélt vagy valós társadalmi és politikai nyomásnak engedve és megfelelve – kénytelenek voltak folyamatosan számot adni. A konfliktushelyzet okán kapcsolódott be a politikai rendőrség az ügybe, internálásra ítélve előbb a férjet, majd a tulajdonost, de nyomozást folytattak a pártmegbízott és az alkalmazottak ellen is. Az internálás ténye a későbbiekben is fontos szerepet játszott Müllerék életében, mégpedig a piacokért folyó konkurenciaharc során.

Az esettanulmányban megpróbálom felrajzolni, hogy az egyes szereplők cselekvési stratégiája miként kapcsolódott össze a háború utáni (és alatti) politikai szempontokkal.

Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr