Napi Operatív Információs Jelentések
Az ügynök hasra üt és úgy kombinál
SZIGORÚAN TITKOS!
JELENTÉS
Adta: Stimecz fn. tmb.
Idő: 1974.06.26.
Hely: "Fenyő" fn. "T" lakás
Fortepan/Bojár Sándor
Egy komplett szociológia-társadalomtörténeti elemzés Eger lakosságának struktúrájáról [Az ügynök nem végzett semmi tudományos felmérést, csak a saját anekdotikus tapasztalataira épít, de érdekes amit ír.]
Általános tapasztalatok összefoglalása
Az egri, társadalmi-politikai tapasztalatok a következőkben foglalhatók össze:
1. Egernek ezeréves klerikális tradíciója van és ez jelenleg is érződik közvetlen és közvetett formában.
2. A szőlőkultúra olyan kiterjedt kistulajdonosi társadalmat és kistulajdonosi tudatot hozott létre, mely a háború alatt, a fasizmus éveiben bizonyos konjunktúrát élvezett. Ez megnehezíti az érintett rétegeknek a szocializmussal való összesimulását.
3. A nemesi vármegye erős hagyományai következtében a megyei dzsentri - és a dzsentrihez asszimilálódott polgári - rétegek meglehetősen intaktul megtartották a felszín alatt osztálykereteiket és közöttük bizonyos összetartás van. Ezek az elemek erősen beépültek a város és a megye hagyományos gazdasági szervezeteibe és sportéletébe.
4. Mindezekből következőleg a társadalmi tudatban szívós és mély gyökerei vannak a nacionalizmusnak.
5. A városnak ezt az erősen tradicionális jellegét a környékről szívósan bevándorló parasztság támadta meg, mely felhígította a város homogén társadalmát, lekötötte a maga számára a lakásépítő kapacitás nagy részét és jelentős mértékben elfoglalta a megyei és városi hivatalokat.
6. Ennek következtében az államapparátus jellege "idegen", nem-bennszülött, e bizonyos feszültség áll fenn a kívülről jött városi és megyei apparátus, illetve a város bennszülött paraszti és kispolgári rétegei között.
Ezeknek a következtetéseknek a tényforrásait illetőleg igen jellemző egy olyan szociológiai egység, mint például az Egri Dohánygyár. Ez a városnak hagyományos vállalata, 77 éves, a monarchia ős Horthy-rendszer idején is állami üzem. Személyi állományának magva hagyományos, nemzedékeken át öröklődött, családi kapcsolatokkal át- meg átszövött. A dolgozók nagy része nő /6O%/, akik közvetlenül kapcsolódnak egri vagy környéki parasztcsaládokhoz.
A vállalat igazgatója munkásazármazású, sátoraljaújhelyi - tehát kívülről jött - fiatal, ambiciózus szakember, erősen menedzser típus /bizonyos technokratikus színezettel/.
A vállalat középvezetői törzse három rétegből tevődik össze; egyfelől a munkásokkal homogén, velük családi kapcsolatban álló vezetők, másfelől a régi dohányjövedéktől örökölt, a régi úri igazgató környezetéhez tartozó, dzsentri vagy dzsentrihez asszimilálódott vezetők /köztük egykori Horthysta fegyveres testületek tagjai/, harmadszor fiatal, munkás- vagy parasztszármazású, korszerű törekvésű és felfogású, a menedzser-igazgatóhoz közel álló műszaki vezetők.
Ennek következtében a vállalati politikában jól megkülönböztethetők a haladó és a visszahúzó erők, valamint a közöttük ingadozó csoport, melyet a két ellentétes törekvés igyekszik a maga oldalára vonni.
Figyelemreméltó jelenség, hogy a volt igazgató köréhez tartozók /Köztük volt csendőr, rendőrtiszt, horthysta nyomozó vagy katonatiszt/ támogatója a szakszervezeti vezetőség, mely ezekkel az elemekkel úgynevezett informális csoportot alkot a válla laton belül. Így az a groteszk helyzet áll elő, hogy az "üzemi négyszögben" a munkásokat lényegében az igazgató képviseli, míg a szakszervezeti titkár személyében éppen a reakciós informális csoport van jelen. Abból viszont az is következik, hogy a párt lépéseiről a volt csendőrök, rendőrök, nyomozók, katonatisztek jobban vannak informálva, mint a munkások, sőt, az egyszerű párttagok.
A városban tehát a legfőbb politikai nehézséget az okozza, hogy politikai és belbiztonsági szempontból kényszerűen a kívülről jöttekre kell támaszkodni, ez viszont eleve kisebb hatásfokú politikai támaszt jelent.
A vázolt helyzetnek az is természetes következménye, hogy az informális csoportosulásoknak általában sokkal nagyobb a jelentősége, mint a formális csoportoknak. Az olyan egyesülések, mint "Eger Vára Baráti Köre", "Gárdonyi Géza irodalmi társaság", stb. nem jelentenek túlságosan sokat. Az előbbi például úgyszólván sohasem jön össze egy-egy ritka újjáalakuló közgyűlésen kívül.
A Gárdonyi-társaság rendszeresen tart felolvasó üléseket, de voltakepen nincs befolyással a város szellemi életére. A tagok a maguk infomális csoportjaiban fejtik ki hatásukat, melyek zártak és óvatosan elkonspiráltak. Tekintettel arra, hogy ezekben a felszín-alatti csoportokban a dzsentri az uralkodó elem, nem annyira a kulturális jellegű szervezetekben bukkannak fel, mint inkább a sportegyesületekben /ahol vívó- és egyéb sportképzettségüket kamatoztathatják/, valamint a különböző vállalatok gazdasági posztjain /mintegy az állami hivatal pótlására, ahonnan a környékről betört parasztrétegek javára kiszorultak/.
A város iparosodása a kedvezőtlen tendenciák - felhígulás, jellegvesztés, átmenetileg kispolgári törekvések és merkantil szelllem erősödése - mellett, különösen távlatban, igen kedvező tendenciákat hoz magával. Kialakul egy korszerű ipari munkásság, amelynek nincsenek olyan erős nemzedéki-családi kötődései, mint amilyeneket a Dohánygyár esetében láttunk és politikailag nincsenek szociáldemokrata hagyományai sem. Sőt, tekintve, hogy a most telepített és a jövőben telepítendő ipar már eleve korszerű színvonalról indul, az új munkásságban már meglehetősen elmosódott a határ "munkás" és "értelmiség" között. A Dohánygyár fiatal műszaki gárdájának nagy része társadalmilag már nem másminőségü, mint a fiatal munkás-állomány. A Finomszerelvénygyárban már megkezdték a számitógépes irányítást, ami tovább közeliti egymáshoz a munkás és műszaki-értelmiségi kategóriát.
Ez a munkás-műszaki társadalmi kategória lesz tehát Egerben az a társadalmi alap, mely a klerikális, a dzsentri és a kistulajdonos-paraszti törzs-rétegekkel, szemben a város társadalmának új magvát alkotja majd és megfelel a szocialista társadalom "munkásosztály" fogalmának. A politikai támaszkodás súlyát tehát mindinkább fokozatosan erre az új, képzett munkás-vezetőrétegre kell a "kívülről jöttek" kategóriájáról áthelyezni.
Stimecz
Eger, 1974. június 25.
ÁBTL - 3.1.2. - M-42186 /71-72. oldal
Galéria
Az ügynök hasra üt és úgy kombinál
