Napi Operatív Információs Jelentések
Durva vita egy SZETA-előadáson.
NAPI OPERATÍV INFORMÁCIÓS JELENTÉS
1984. május 21.
BELSŐ ELLENSÉGES ELEMEK TEVÉKENYSÉGE
Szalai Júlia, Szabó barnabás felvétele
Az előadó Szalai Júlia szociológus szerint a szocializmus reformálható, a központi hatalom alsóbb szintekre, a társadalom kezébe fogja leadni a jogosítványait, így fognak majd megoldódni a szegénység problémái is. Ezzel a hallgatóság nem értett egyet.
NAPI OPERATÍV INFORMÁCIÓS JELENTÉS
1984. május 21.
BELSŐ ELLENSÉGES ELEMEK TEVÉKENYSÉGE
A Belső Elhárítás /III/III/ ügynökének jelentése:
12./ Az un. SZETA-szeminárium" harmadik összejövetele a korábbihoz képest megnövekedett létszámú hallgatóság /45-5O fő/ részvételével zajlott le. SZALAI JÚLIA szociológus előadásának tárgya az a távlati szociálpolitikai elgondolás volt, amely hivatalos megbízásra készült a MTA Szociológiai Kutató Intézetben, Szalai részvételével.
A hírforrás szerint az előadó az eredeti anyagot kiegészítette különféle radikálisabb, ellenzéki színezetű megjegyzésekkel. Kijelentette, hogy a koncepció megvalósulása idején "már valószínűleg más lesz a hatalomnak az állam és a társadalom közötti megoszlása", a "központi”, "állami” szinten gyakorolt hatalmi funkciók alacsonyabb szintre kerülnek. Utalt a "Szolidaritás"-ra is abban az értelemben, hogy az sem jöhetett volna létre, ha előtte kis létszámú csoportokban 10-20 évig nem folytattak volna olyan kérdésekről vitákat, amelyeknek látszólag kevés közük volt a gyakorlathoz.
Az előadást igen heves, több órás, esetenként durvaságig fajuló vita követte, ami annak volt a következménye, hogy Szalai Júliát kívülállónak, hivatalos személynek kezelték, aki az "állam kezére játszik", munkájával a jelenlegi "hatalomgyakorlókat" segíti vezető szerepük megőrzésében", ahelyett, hogy ellenük fordulna".
Az információ megbízható, ellenőrzött.
Intázkedés: folytatják a bizalmas nyomozást.
/III/III/
ÁBTL - 2.7.1. NOIJ Összefoglaló jelentések 98/12. 1984. május 21.
Szalai Júlia (1948-2022) szociológus, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Kutatási területe a szociálpolitika története, a posztszocialista jóléti és elosztási rendszerek, a szegénység történeti formái, valamint a romák és a nők helyzete a társadalomban.
Szelényi Iván írta nekrológjában Szalai Júliáról:
"...Juli a hatvanas években újrainduló magyar szociológia legfiatalabb s legtehetségesebb tagjai közé tartozott. 1966-ban iratkozott be a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tervmatematikai szakára, ahol Ferge Zsuzsa tanítványa lett. Ferge Zsuzsának akkor már jelentős tudományos munkássága volt, ő kezdeményezte és irányította a KSH-ban az időmérleg-kutatást, és a társadalmi struktúra nemzetközileg is egyedülálló felmérését hajtotta végre. Zsuzsa egyébként Juli édesapjának, Szalai Sándornak volt nagy híve, bár szorosabb értelemben nem lehetett tanítványának nevezni. Szalai Sándor 1946-ban lett a szociológia professzora az akkor még Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1945-ben osztrák mintára a professzori állásokat a pártok között osztották el. Szalai Sándor a Szociáldemokrata Párt jeles tagja volt, s bár szociológiai képzettsége nem volt (akkoriban nem is lehetett), ezt a tanszéket neki osztották ki. Rendkívüli tehetségére jellemző, hogy hamarosan két szociológiatörténeti könyvet írt, híres volt remek előadásairól, s elindított empirikus kutatásokat is. Szalai rendkívül okos, nagy műveltségű, igazi „reneszánsz” ember volt, akit az MTA levelező tagjának is megválasztottak. 1950-ben azonban, a koncepciós perek idején koholt vádak alapján letartóztatták, és 1956-ig börtönben tartották, így nem lehetett Ferge Zsuzsa professzora. 1956 után azonban Zsuzsa hozzám hasonlóan eljárt Szalaihoz, s mindketten csodáltuk fantasztikus irodalmi műveltségét.
Julival közelebbi szakmai kapcsolatba 1968-ban kerültem. Ferge Zsuzsát ugyanis akkoriban meghívták az angliai Essexi Egyetemre tanítani, s engem kért meg, hogy foglalkozzam két legjelesebb tanítványával, Szalai Julival és barátjával, későbbi első férjével, Vági Gáborral, aki az induló szociológusgeneráció talán legtehetségesebb tagja volt, s aki tragikusan korán, 1990-ben szívtrombózisban meghalt.
Nekem sok hatásom Julira nem volt, ő akkor egyértelműen Ferge-tanítvány volt. Szakdolgozatát az angol társadalompolitika kialakulásáról írta, majd 1979-ben első könyve is megjelent Társadalompolitika, jövedelempolitika és társadalmi struktúra címmel. Vági Gábor viszont közelebb állt hozzám szakmailag. Amikor a nyolcvanas években ismét rendszeresen hazalátogathattam, hetente találkoztunk, Vági Gáborral s az akkor még szociológusnak induló Závada Pállal (akiből időközben szociológus helyett kiváló regényíró lett). A rendszerváltás idején Vági Gábor az új önkormányzati rendszer egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb teoretikusa lett – s ebben követte az én Bibó István és Erdei Ferenc nyomán kialakult önkormányzati elkötelezettségemet. (Lehet, hogy Budapest esetében túlzásba is vitte.)
A nyolcvanas évektől Juli munkássága, tudományos érdeklődése egyre szélesebbre tágult. Fontos és sajnos több szempontból a mai napig érvényes könyvet írt az egészségügyről (Az egészségügy betegségei, 1986). Munkája nyomán Soros-ösztöndíjat is elnyert, hogy egy évre Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemre (UCLA) jöhessen. Már útban volt Los Angeles felé, amikor 1990-ben New Yorkban átszállás előtt megtudta korábbi férje tragikus halálát, s inkább hazautazott volt férje temetésére, és lemondott az éves UCLA-ösztöndíjról..."
https://mta.hu/.../szubjektiv-bucsu-szalai-juliatol-112591