Mennyire felemás a szembenézés a kommuznista múlttal Lengyelországban? Milyen eszközökkel dolgozott a lengyel állambiztonság? Hiteles-e a Nem hagytak nyomokat című film?

Lengyel történelmi filmekről, Andrzej Vajda munkásságáról és aktuálpolitikai párhuzamokról beszélgetett decemberi filmklubunk után Pócs Nándor Mitrovits Miklós és Kollár János történészekkel.

Az adás meghallgatható a Levéltár Spotify-, Apple Podcast, Google Podcast és Youtube-csatornáján.

Az adás RSS-e itt érhető el

Részlet az adásból:

Napokkal azután vagyunk, hogy vádat emeltek Lech Walesa ellen, többek között azért, mert 2016-ban valószínűleg hamisan tanúzott, hamis vallomást tett az ügynöki múltjával, illetve tevékenységével kapcsolatban... Általánosságban mit tudsz elmondani arról, hogy az utóbbi években, évtizedekben hogyan zajlik Lengyelországban ennek a kritikus időszaknak a feldolgozása?

Mitrovits Miklós: Nem egyszerű válaszolni arra, amit itt most fölvetettél. Főleg, hogy idehoztad Lech Walesa ügyét is, ami azért politikai ügy... A múlttal való szembenézés Lengyelországban a rendszerváltás után nagyon nagy lendülettel és sok nagyon jó történész részvételével megtörtént... A Helsinki Bizottságnak volt egy felmérése, és 100 vagy 101 halálesetet hozott '81. december 13-a és '89. február 6. a kerekasztal tárgyalások megkezdése közötti időpontból: 101 halott, aki itt a rendőrség vagy a karhatalom funkcionálisai gyilkoltak meg. Szóval azért a nyolcvanas évek Lengyelországában nem volt életbiztosítás ellenzéki tevékenységet folytatni, de mondjuk személyi igazolvány nélkül Krakkó óvárosában sétálgatni, vagy éppen ünnepelni az érettségit sem volt egy életbiztosítás. Úgyhogy ezeket nagyon jól föltárták, rengeteg könyv született az utcai harcokról, ezekről a gyilkosságokról. Az, hogy az elkövetőket nem büntették meg, nagy hiányossága a lengyel, az elmúlt harminc év lengyel politikai elitjének, akik mindenféle törvényt elfogadtak.

Mi a helyzet a mai lengyel filmes világban, igazából kik azok a filmesek, mik azok a filmek, esetleg filmes iskolák, amiket érdemes megemlíteni itt az utóbbi 10-15 évből?

Kollár János: A közép-kelet-európai régióban valóban a román újhullám, az a múlttal való szembenézés szempontjából talán úttörő, és itt a régióban kevés olyan, kevés olyan országnak vannak annyira hiteles filmjei a '89 előtti múlttal kapcsolatban és egyébként magával a rendszerváltással, '89-es eseményekkel kapcsolatban, mint a románoknak, viszont emellé felzárkózott a lengyel filmes közeg is... Gondoljunk csak itt, mondjuk két ilyen fontosabb vagy kiemelkedő filmre: az egyik az IDA, ami azt hiszem Oscar-díjat nyert, vagy például a Hidegháború, ami Oscar-jelölést kapott, de Európa Filmdíjas... Az mindenképp fontos, hogy ezek a filmek alapvetően nem kurzusfilmek, tehát ezek javarészt egyrészt szerzői filmek, és nagy nemzetközi sikereket tudnak elérni. Vagy például a rendezőnek van nagyon jó filmje, a Varsó királya. Azt hiszem, ez a harmincas évek végén Varsóban játszódik és a varsói zsidóságnak a történetéről szól. És más ilyen volt szocialista táborba tartozó országoknak a filmművészetében eléggé nem ilyen jól tetten érhető ez a fajta szembenézés a múlttal. Most hogyha magyar példát szeretnénk keresni, hát nagyon nehéz találni, ami az elmúlt években készült, esetleg A vizsga vagy annak a folytatása, A játszma lehet ilyen.