Milyen változásokat hoztak az 1960-as évek a kulturális életbe? Hogy jelennek meg az 1956 utáni társadalmi változások Szilvási Lajos regényeiben? Aktuálisak lehetnek-e ma az egykor legolvasottabb magyar író regényei? Generációs konfliktusoktól a megváltás lehetőségéig: az Albérlet a Síp utcában című regényről Papp István történésszel beszélgetett Pócs Nándor.

Az adás meghallgatható a Levéltár Spotify-  Apple Podcast, Google Podcast és Youtube-csatornáján.
Az adás RSS-e itt érhető el:

Részlet az adásból:

Pócs Nándor: Amikor felvetettem neked, hogy jó lenne egy regényközpontú beszélgetést csinálni a 20. századi magyar társadalom változásairól, egyből igent mondtál, és azt javasoltad, a sorozat címe legyen az írók vizsgája. A Darvas Józseftől kölcsönzött sorozat címmel arra utaltál, mivel az írók mindig reagáltak a társadalmi változásokra, a regény nemcsak esztétikai érték, egyúttal történeti forrás is. Úgy döntöttünk, hogy az 1945 és 1999 közötti magyar társadalom állapotváltozásait Szilvási Lajos albérlet a Síp utcában Sütő András Anyám könnyű álmot ígér és Oravecz Imre Ókontri című regényein keresztül fogjuk átbeszélni. Azért őket választottuk ki, mert a magyarság szempontjából fontos helyszínekről jelentenek, Szilvási története többnyire Budapesten, Sütőé az erdélyi Mezőségben, Oraveczé pedig javarészt az Egyesült Államokban játszódik. Tehát nem csak a hazai, de a határon túli és az emigráns viszonyokról is bőven fogunk beszélni.

Kezdjük tehát Szilvási regényével, és mindenekelőtt érdemes lenne néhány szóban bemutatni a szerzőt. Azt szerintem mindenki tudja, hogy ő az egyik legsikeresebb magyar író, már annak tekintetében, hogy a regényeit több tízezres példányszámban adták ki. Bár voltak sematikus írásai, azért esetenként kifejezetten fontos társadalmi problémákra igyekezte felhívni a figyelmet, mégis amolyan lesajnált író maradt, és sokak szemében szerintem ma is az. Pista, szerinted hol lehet Szilvási Lajost elhelyezni a magyar irodalom térképén? Ki volt ő és mi az ő jelentősége?

Papp István: Általában könnyen jellemzünk rövid jelzőszerkezetekkel magyar írókat, magyar alkotókat, és Szilvásihoz is könnyen társították a Kádár-korszak egyik vezető lektűrírójának eposzi jelzőjét, azonban ennél szerintem a figura bonyolultabb és érdekesebb. Próbáltam utánanézni, hogy hány példányban jöttek ki a művei, és 10-11 milliós számokat láttam összességében. A regényeinek a száma valahol 20 és 30 között lehet. Azért mondom ezt, mert még vannak kéziratban lévő művek is és még 2020-ban is bukkant elő egy anyag a Petőfi Irodalmi Múzeum kéziratos anyagából.

Szóval a lényeg az, hogy tulajdonképpen miért is fontos ő? Azt gondolom, hogy ha egy picit ezt meg akarjuk érteni, akkor Ady Endrének egy régi publicisztikai írását idézném fel, aki azt mondta valamikor a tízes évek elején a Nyugatban, hogyha megnézzük a korabeli magyar középosztály vagy nemesi kúriák könyveinek anyagát, ez az 1880-as évek szintjén megállt. Én azt gondolom, hogy Magyarországon is valami hasonló következett be nagyon sok háztartásban: 1990-et követően nagyon sok olvasó arra kényszerült, hogy lemondjon a könyvek vásárlásáról, mert a családi költségvetés összeállításánál ezt a tételt ki kellett venni. Ez számos magyar családra igaz: végeztem egy közvéleménykutatást itt kollégák, ismerősök között, mindenkinél volt otthon Szilvási-könyv.

Ez önmagában fontossá teszi a szerzőt, az emberek meglepő módon nem a Népszabadságban megjelenő párthatározatokat olvasták el, hanem nyilván ezt a regényt, és ő valóban egy könnyeden jó tollal rendelkező szerző volt, aki részben kényes témákat, részben érdekes témákat dobott be, második világháború, ötvenes évek emlékezete, kortárs viták, egyéni és társadalommoralizálók kérdései, amelyben egyben nagyon is '60-as évekbeli szerző, tehát egy koráramlat, a magyar határokon túlmutató koráramlat szerzője, másrészt pedig egy nemzedéki szerző. Tulajdonképpen azt lehetne mondani, hogy a korszak egyik legeredetibb és legfontosabb nemzedékének, a fényes szelek generációjának meghatározó tagja.