Krahulcsán Zsolt: A belső elhárítás és célszemélyei, 1980–1990

Krahulcsán Zsolt: A belső elhárítás és célszemélyei, 1980–1990

(Megjelent: Trezor 3. 199-216)

A kulturális területen az ellenséges tevékenység elhárítását szabályozó 0022/1970. sz. Belügyminisztériumi (BM) parancs végrehajtásának tapasztalatairól szóló jelentés megállapította, hogy a 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején jelentős változások mentek végbe a világpolitikában. Erősödött a konfrontációs tendencia, a szocialista világrendszer elleni támadás, mind a gazdasági, a katonai és az ideológiai területeken egyaránt. Mindez – kiegészülve az ugyanebben az időszakban zajló gazdasági válság-periódussal – a „nemzetközi-és belső ellenséges erők nagyfokú aktivizálódását eredményezte, amelynek következtében az operatív helyzet lényegesen módosult.” Ezeknek a tendenciáknak a magyarországi lecsapódását a parancs úgy értékelte, hogy a „belső reakció” korábbi megosztottságát felváltotta az egységtörekvésre való hajlandóság, ráadásul a külső és belső ellenséges erők közötti együttműködés folyamatossá, összehangoltabbá vált.(1)

A BM III/III. (Belső Reakció Elhárító) Csoportfőnökség – a korszakra vonatkozóan érvényes ügyrend értelmében – országos hatáskörrel felderítette, ellenőrizte, korlátozta, megszakította, intézkedéseivel megelőzte a kulturális területeken, az ifjúság körében támadó „ellenséges erők”, az egyházi reakció, a volt politikai elítéltek és a különösen veszélyes elemek ellenséges tevékenységét, valamint megszervezte az ellenség érdeklődésének középpontjában álló tudományos, kulturális, felsőoktatási objektumok operatív védelmét.(2)

A „rendszeridegen elemek” meghatározása a korszakban csak többszöri nekifutás után rögzült, így átfedések, ellentmondások feszítik szét a különböző definíciókat. Kádár János pártfőtitkár személyesen vezetett be olyan fogalmakat, mint „ellenzéki elemek”,illetve „ellenségek”(3) , amely kategóriák viszonylag pontos leírását azonban csak az 1986-os Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztály (TKKO) jelentésében(4) találhatjuk meg. E jelentés szerint az „ellenzéki-ellenséges” tevékenységen belül két irányzat figyelhető meg: a polgári radikális csoportosulás, valamint a nacionalista vagy nemzeti radikális irányzat. A – később a demokratikus ellenzékkel azonosított – polgári radikális csoportosulás fél illegális és illegális tevékenységet folytat, (például: szamizdat készítés és terjesztés) a létező szocializmus valamennyi formáját elutasítja és fő feladatának a „második nyilvánosság”, valamint politikai tevékenységének a szervezeti kereteinek a megteremtését tekinti. A nemzeti radikális irányzat a vidéki irodalmi folyóiratok szerkesztőségei, valamint az egyetemek bölcsészkarai, a Magyar Írók Szövetsége (MISZ), illetve annak József Attila Köre (JAK) köré szerveződő laza írói csoportosulás, mely határozott szervezeti keretek kialakítására ugyan nem törekszik, viszont a határon túli magyarság sorsa, illetve az ún. nemzeti sorskérdések iránt nagymérvű fogékonyságot mutat – állapította meg a beszámoló. Az „ellenséges” csoportok tevékenységének pedig két fő vonását különböztette meg ez a jelentés. Egyrészt jellemzőjük a „szervezett, illegális politikai tevékenységben való rendszeres részvétel”, másrészt „az imperialista fellazítási és ellenséges propagandaközpontokkal való kapcsolattartás és együttműködés”. Az első tevékenységi forma esetén elégséges a politikai eszközök igénybevétele, míg a második esetben már a „hatósági korlátozó eszközök” igénybevétele a javasolt.

Az „alternatív gondolkodók” kifejezés a rendszer alkonyán, 1988-ban bukkant fel először, egy a Politikai Bizottság (PB) számára – a Közigazgatási és Adminisztratív Osztály (KAO) által – készített beszámolóban(5) . A „másképp gondolkodók”, akik ugyan a párt hivatalos álláspontjától többé-kevésbé eltérő nézeteket vallanak, de – vélekedett a jelentés – alapvetően a szocializmus talaján állnak, nem kívánnak konfrontációt a párttal és többféle irányzatot képviselnek. Az egyik vonulat a gazdasági viszonyok radikális átalakítását tartja elengedhetetlenül szükségesnek, míg egy másik a politikai intézményrendszer átfogó reformját sürgeti. Aktív politikai szerepet játszik a „népi írók szellemi örökösének képviseletét hirdető” irányzat is, és végül a „független környezetvédők” mozgalmát emelte ki a jelentés. Tehát a „másképp gondolkodók” nem a „rendszer ellenségei”, inkább a megújítói, reformátorai, akik csupán a párt meghirdetett politikájával, vagy annak egy elemével, konkrét politikai, vagy gazdasági döntésekkel elégedetlenek és ezekkel szemben javasolnak alternatív megoldásokat. Ugyanakkor a jelentés szerint a „belpolitikai életben továbbra is jelen vannak és működnek a szocializmussal, a párttal szemben ellenséges, szervezett csoportok”, melyek tevékenységének egy igen jelentős része már törvényekbe is ütközik.

Az állambiztonsági szervek – a párthatározatok értelmében – tettek különbséget a másként gondolkodók kategóriája és a politikai ellenzék fogalmába tartozónak vélt egyének, csoportok között, és megpróbálták meghatározni a politikai ellenzék fogalmát is. „Az ellenzék fogalma alatt olyan politikai csoportosulást kell érteni, amelynek meghatározott ideológiai arculata, szervezeti hierarchiája, politikai programja van, ez alapján tevékenykedik és a társadalomban alternatív szerepre készül” – olvasható a korabeli meghatározás egy 1988-as csoportfőnöki ülés emlékeztetőjében. Ebben a dokumentumban az is szerepelt, hogy Magyarországon klasszikus értelemben vett politikai ellenzék nincs, viszont vannak olyan bizonyos belső hierarchiával is rendelkező ellenséges csoportok, amelyek helyenként a „fél-legalitás” arculatát is felöltötték, s akiket az egységes értelmezés miatt “ellenzéki ellenség” meghatározással kell jelölni. A másként gondolkodók kategóriájával – állambiztonsági szempontból – eddig sem kellett foglalkozni és ezután sem ajánlatos – állapította meg ugyanakkor a jelentés.(6)

Ez tehát azt jelentené, hogy az állambiztonsági szervek munkájuk során e definíciók alapján válogattak és differenciáltak a lehallgatottak, megfigyeltek körében. A fennmaradt dokumentumok viszont sokkal inkább arról tanúskodnak, hogy a legcsekélyebb „másként gondolkodás” esetén a hivatali apparátus, önnön fontosságát is hangsúlyozva, megfigyelt, jelentett és – ha felhatalmazást kapott – beavatkozott.

 

Forrástípusok

Az Állambiztonsági Miniszterhelyettesi Titkárság iratai (ÁBMHT)

Az Állambiztonsági Miniszterhelyettesi Titkárság anyagai közül a leginkább figyelemre méltó a felsőbb szintű vezetői értekezletek, tehát a miniszteri értekezletek, a kollégiumi ülések anyaga (a korszakra vonatkozóan 0,84 iratfolyóméter terjedelemben), valamint a miniszterhelyettesi (csoportfőnöki) értekezletek iratai (1,68 iratfolyóméter). Ezek a dokumentumok képezik a Történeti Levéltár levéltári rendszerében az első szekció (Állambiztonsági/védelmi szervek szervezetével, működésével kapcsolatos iratok), tizenegyedik fond (Belügyminisztérium állambiztonsági szerveinek iratai), első állagát.

A felsőbb szintű vezetői értekezletek, valamint a miniszterhelyettesi értekezletek anyaga szerkezetileg hasonló módon épül fel. Ezt a forráscsoportot az értekezleten készült emlékeztetők, valamint a különböző jelentések, előterjesztések alkotják. Az előterjesztés vagy a jelentés mellett – ehhez kapcsolódóan – található egy emlékeztető a miniszter-helyettesi/miniszteri/kollégiumi értekezletről, ülésről, ahol a vitaanyagot megtárgyalták. Az emlékeztető elsősorban is tartalmaz egy „Elosztó-Gyűjtőív” fejléccel ellátott adatlapot, ahol az iktatószám, a megtárgyalandó napirendi pont (tárgy), az elkészült példányszám, az elosztó (kik kapják meg), valamint a válaszirat kelte, lapszáma, iktatószáma és a megjegyzés rovatok vannak feltüntetve. Az emlékeztetőt a – miniszterhelyettesi értekezlet esetében – a BM Állambiztonsági Miniszterhelyettesi Titkársága, miniszteri értekezlet, valamint a BM Kollégiumi ülés esetében a BM Titkársága keletkeztette és a miniszterhelyettes/miniszter hagyta jóvá. A minősített (Szigorúan titkos! vagy Különösen fontos!) irat tartalmazza az ülésen jelen lévők, valamint az esetleges meghívottak névsorát, a napirendet, az egyes napirendi pontok előadóit, a kérdést, a kiegészítést, hozzászólást, valamint a vitát összefoglaló miniszterhelyettesi/miniszteri referátumot. A dokumentum záradékában a határozat található, amelynek keretében a miniszterhelyettes/miniszter az előterjesztést – általában – elfogadta, illetve itt rögzítették az esetleges utasításokat is, a határidőt és a felelős személyét megnevezve. Ezeken kívül a határozat formai követelménye a dátum, a titkárságvezető/a BM Kollégium titkára aláírása, valamint a technikai információk is (hány példányban készült, hány példányt másoltak, illetve kik kapták meg az elosztó szerint). A dokumentum másik része maga a vitaanyag, amely – a korszakra és a másként gondolkodókra vonatkozóan – általában az állambiztonsági munka hatékonyságának, fejlesztésének tárgyában készült.(7) Tartalmilag tehát nem közvetlenül a másképp gondolkodókra vonatkozó anyagok alkotják ennek a forráscsoportnak a gerincét, inkább a szervezet működését, belső mechanizmusát ábrázolják. Az iratok szálas anyagként – az értekezletek, ülések időpontja szerint egy – palliumba vannak elhelyezve.

Napi Operatív Információs jelentések (NOIJ)

A levéltári rendszerben a szervezeti egységekhez nem kapcsolódó állambiztonsági iratok (kettes szekció), a belügyi információs jelentések (hetes fond) első állaga az 1979. január 2. és 1990. január 12. közötti események – állambiztonsági szervek által keletkeztetett – dokumentációjaként az ún. Napi Operatív Információs Jelentések iratanyaga.(8) Ezt a belső, belügyi tájékoztató rendszert a naprakész tájékozódás, illetve tájékoztatás igénye hívta életre, hogy az információk dömpingszerűen növekvő mennyiségét egy viszonylag gyorsan feldolgozó, értékelő-elemző csatornán átáramoltatva, a külső és belső reakció elleni harcot még hatékonyabbá, eredményesebbé tegyék. Különböző tárgykörökben kellett adatokat, információkat szolgáltatni. Többek között a belső reakciós elemeknek a köznyugalmat és közrendet zavaró politikai megmozdulásokra, tömegtüntetésekre, munkamegtagadásokra vagy munkabeszüntetésekre vonatkozó ellenséges akciói, valamint állam elleni szervezkedésre, összeesküvésre irányuló szándékaik, elképzeléseik, terveik tárgyában. Ezeken kívül a jelentősebb területre kiterjedő, ellenséges szöveget tartalmazó röpcédulaszórásra, falfelirat, falragasz készítésére és terjesztésére, ellenséges tartalmú írásművek külföldre juttatására, belső terjesztésére irányuló szándékok, akciók, tervek, illetve ezek előkészületének alapos gyanúja esetén. Az ellenséges, nacionalista, „ellenzéki”, illetve reakciós egyházi személyek káros politikai akciói, összejövetelei, illetve ezek előkészületei, valamint a népgazdaság vagy annak egyes ágazatai ellen irányuló kártevő, romboló tevékenység, valamint terv és előkészület megelőzése érdekében.(9) A mechanizmus működéséből adódóan(10) ezek a jelentések az adott napon történt – az állambiztonság körébe tartozónak vélt – eseményeket írták le. Jellemzőjük a tömörség, a tényszerűségre való törekvés. A jelentések adatokat, neveket, helyszíneket, dátumokat tartalmaznak, tartalmi kivonatot, összegzést próbáltak adni az adott esemény, rendezvény jellegéről, valamint a megfigyeltek beszélgetéseiről. Az adott eseményen túlmutató, általánosító elemzéseket, következtetéseket, azonban nem egy, de több – azonos témában készült – beszámoló sem képes nyújtani. Önmagukban csupán egy-egy – a jelentést összeállító egység által megrajzolt – szeletét jelentik az adott történésnek, mélyebb összefüggések feltárására ezek alapján nem vállalkozhatunk. A megyei, budapesti rendőr főkapitányságok állambiztonsági osztályai, a III/III-as Főcsoportfőnökség által keletkeztetett alap- és összefoglaló jelentések – az állambiztonsági szempontból fontosnak minősített eseményen túl – tájékoztatnak az információ forrásáról, az információ megbízhatóságáról, ellenőrzöttségéről, az intézkedésekről, valamint a tájékoztatásért felelős tiszt (megyéknél: értékelő), titkárságvezető, miniszterhelyettes (összefoglaló jelentéseknél) jóváhagyásáról is. A rendszer „lefedte” az ország területét, de megállapítható, hogy a legtöbb jelentést a központi szervek adták le. Egyes megyei kapitányságok évi jelentésszáma eltörpül a központi, vagy a BRFK „illetékes szerveinek” információözöne mellett.

Az 1990 januárjában a NOIJ tizenegy éves működéséről készített jelentés megállapítása szerint igen nagy számú információ a hálózati személyektől, valamint operatív tevékenységekből (telefon/lakás lehallgatás, postai küldemények ellenőrzése, bejelentések) származott. Az információk döntő hányada a belső ellenséges elemek tevékenységére vonatkozott.(11) Ez utóbbi megállapítás mögött azon egyszerű ok húzódik meg, hogy a „belső ellenséges elemek” – ekkorra már – tevékenységük során gyakorlatilag kimerítették az állambiztonsági munka csaknem teljes területét. Akár egy ellenséges hírszerző szerv, vagy pedig egy külföldi szervezet magyarországi politikai befolyásolásáról készült is a jelentés, egy-egy magyarországi ellenzéki személy, vagy szervezet megemlítése nélkül nem nagyon készülhetett el. Ennek megfelelően a jelentésekből összeállított adatbázis – névre szóló, fedőneves, tárgyszavas katalógusrendszere – a téma kutatói számára elsődleges forráscsoportnak minősül, annál is inkább mert egyéb, a Történeti Levéltárban őrzött, a belső ellenzéknek a Kádár-rendszer utolsó évtizedbeli történetét bemutató forrásai igen esetlegesek, hiányosak.

BM Tájékoztató jelentések

Az állambiztonsági szervek alapvető feladatai közé tartozott az is, hogy – nemcsak a belügyi, hanem rajtuk keresztül – a legfelsőbb állami-és pártvezetést is információkkal lássák el. A beérkezett és a legjelentősebbnek ítélt állambiztonsági információkból naponta állították össze a BM Tájékoztató jelentéseket (1964 és 1990 között), valamint a havi, negyedévi, félévi – különböző szempontok szerint megszerkesztett – beszámolókat. Ezek az iratok a Történeti Levéltár levéltári rendszerében – a fent bemutatott operatív információs jelentésekhez hasonlóan – a második szekció (Szervezeti egységekhez nem kapcsolódó állambiztonsági iratok) hetes fondját (Belügyi információs jelentések), illetve azon belül a második állagot (BM Tájékoztató Jelentések) alkotják. A belső reakciós elemekre vonatkozó információk elsősorban a napi és a negyedéves jelentésekben lelhetők fel. A napi jelentések tartalmazták az állami, társadalmi és gazdasági irányításban hasznosítható – elsősorban operatív módszerekkel, bizalmas forrásokból szerzett – politikai információkat, amelyek az „ellenséges erők” terveinek, tevékenységének időbeni megismerését szolgálták. Így például a március 15-i, vagy az ’56-os forradalom megünneplésére tett ellenzéki kísérletekről, az MSZMP aktuális kongresszusával kapcsolatos ellenzéki véleményekről, röpcédula-terjesztésekről, a nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett izgatásokról, egyesülési joggal való visszaélés miatt foganatosított intézkedésekről, sajtórendészeti vétségekről, különböző emigrációs szervezeteknek a hazai ellenzék helyzetével, egyes akcióival kapcsolatos értékeléséről is beszámoltak. Továbbá megtalálhatók itt az ellenzékkel kapcsolatos intézkedések nyugati visszhangjáról, Magyarország nyugati megítéléséről szóló jelentések is. A belső ellenséges elemekre vonatkozó információk a napi jelentésekben csupán elszórtan találhatók, többségük alapvetően a nemzetközi viszonyokban történt változásokról tájékoztatta a legfelső vezetést. A jelentések másik része „Események” cím alatt a havi tűzkárokról, tűzesetekről, az egyes nyomozások befejezéséről, ítéletekről, esetlegesen a katonaság, a határőrség keretei között történt eseményekről (öngyilkosság, fegyveres szökés) tájékoztatott. A napi jelentések A/4-es méretben, az első oldalon tartalomjegyzékkel, dátummal, minősítéssel, (Szigorúan titkos! vagy Különösen fontos!) iktatószámmal ellátva készültek. A további (számozott) oldalakon következtek a jelentések – sok esetben kézírással a jelentést adó csoportfőnökség, a jelentés száma, dátuma feltüntetésével – az információ(forrás) minősítésével (például: az információ hiteles, fokozott védelmet igényel). A dokumentum végén a belügyminiszteri aláírás, valamint a példányszám és az hogy kik kapják a jelentést (elosztó szerint) szerepelt. Egyes jelentéseket, „külön anyagokat” közvetlenül a pártfőtitkárnak, Kádár Jánosnak küldött a belügyminiszter. Ezekről – a jelentés tárgya, száma, dátuma, valamint a visszaérkezés dátuma – itt csak az átirat tájékoztat, az anyag nagy valószínűséggel a Szakelosztónál található meg. A negyedéves jelentések az ellenséges fellazító-és propaganda tevékenység alakulásáról, az ellenséges tartalmú röpcédulaszórásokról, falfelirat, falragasz, zászlótépés, zászlórongálás és- égetés jellegéről, elkövetési, észlelési helyéről, időpontjáról adtak tájékoztatást.(12) Részletesen beszámoltak, hogy hány darab, milyen tartalmú, milyen területi megoszlású (Budapest/vidék) röpcédulázás, falfirkálás, névtelen, ellenséges szövegű levél, iromány került az osztály látókörébe, valamint hány személy ellen indítottak nyomozást, illetve milyen intézkedéseket tettek. Statisztikai kimutatást vezettek – negyedévenként – a külföldről beküldött, valamint a budapesti külképviseleti szervek által belföldön, postai úton terjesztett propagandaanyagok számának alakulásáról is. Ezeket a negyedéves jelentéseket minden esetben a III/III-as Csoportfőnökség állította össze és az aznapi napi jelentéssel együtt küldték az elosztóban meghatározott személyeknek. A 80-as évek első feléből a másképp gondolkodókra (is) vonatkozó napi tájékoztató jelentések mellett, az 1985-ös évtől kezdődően a Történeti Levéltár kezelésében megtalálhatók, többek közt, a III/III-as csoportfőnöki – elsősorban a fent említett negyedéves – jelentések is. Ezek tartalmilag a napi jelentésbe beszerkesztett változattal teljes mértékben megegyeznek, csupán alaki eltéréseket fedezhetünk fel. Értelemszerűen más a fejléc (BM III/III. Csoportfőnökség), más az aláíró személye (csoportfőnök), de tartalmazza a nyilvántartási számot, a példányszámot, a felterjesztett példány és a lerakandó példányok számát is. A negyedéves jelentéseken túl találhatunk itt különböző témában – röpcédula-szórásokról, a március 15-i ünnepségekkel kapcsolatos eseményekről, a Duna Kör demonstrációjára való felhívás megakadályozásáról, az 1985. évi országgyűlési-és tanácsválasztások belügyi tapasztalatairól, a Nagy Imre kivégzésének évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésről és így tovább – írt jelentéseket, feljegyzéseket is. Ezek a jelentések leíró jelleggel beszámoltak az eseményekről, felsorolták – név szerint – a résztvevő prominens ellenzéki személyeket, a végrehajtott intézkedéseket és az esetleges további intézkedésekről is tudósítottak. Formai, alaki szempontból alapvetően megegyeznek a napi jelentésekkel. Összevetve a csoportfőnöki jelentések információit a napi jelentésekbe beszerkesztett jelentésekkel, csupán azt a következtetést vonhatjuk le, hogy mely információkat – ezáltal mely eseményeket, személyeket, csoportokat – minősített a BM Adatfeldolgozó Csoportfőnökség Értékelő és Tájékoztató Osztálya (ÁFTCS) kevésbé fontosnak, vagy éppen veszélyesnek, vagyis, hogy bekerült-e a csoportfőnöki jelentés a napi jelentésbe, avagy nem. Forrásértékük hasonló, mint a NOIJ-nek, hisz ugyanazokon az ügynöki jelentéseken, operatív technikai eszközökkel és módszerekkel szerzett információkon alapult.

Az információáramlást és felhasználást jól mutatja az „ellenforradalom” 30. évfordulójával kapcsolatban kialakított tájékoztató rendszer működése.(13) A fent már ismertetett napi tájékoztató jelentésen belül ebből az alkalomból külön, „tematikus” összeállítást is készített az állambiztonsági szerv a napi operatív információs jelentésekből (NOIJ), melyek a külföldi és NATO országok külképviseleteivel kapcsolatos információkat, az ideológiai diverziós központok, valamint az ellenőrzés alatt tartott ún. ellenséges személyek, csoportok tervezett akcióit, konkrét eseményeket és egyéb, az évfordulóval kapcsolatba hozható értesüléseket tartalmaztak. Ezeket négy alkalommal terjesztették fel. Első alkalommal húsz, majd huszonhat, kilenc és ismét kilenc jelentést fűztek össze, külön sorszám alatt, a jelentést adó egység, valamint az intézkedés és az információ forrásának együttes feltüntetésével. Az egyes jelentéseknek nincs külön jelzetük, a húsz, stb. jelentés egy (iktató)szám alatt futott. Az összefoglaló jelentéseken az iratot összeállító BM ÁFTCS, valamint a BM ÁBMHT fejléc, valamint a minősítés (Szigorúan titkos! és Különösen fontos!) szerepel. Az összeállítás végén a csoportfőnök, valamint a titkárságvezető aláírása, továbbá a technikai adatok, a példányszám, az elosztó, a felterjesztés (miniszter, államtitkár) találhatók.

 

Szakelosztó jelentések

A BM Adatfeldolgozó és Tájékoztató Csoportfőnökségének ún. „Szakelosztó” jelentés-rendszerében 1983 és 1990 között keletkezett iratait azok kapták, akik egyébként a BM Tájékoztató jelentéseit automatikusan nem kapták, vagy kapták ugyan, de a Tájékoztató jelentésbe az adott információ nem került bele, viszont egy speciális területet vezettek és az adott információ számukra különösen fontos lehetett. A napi operatív információs jelentésekhez, valamint a tájékoztató jelentésekhez hasonlóan ez a forráscsoport is a kettes szekció (Szervezeti egységekhez nem kapcsolódó állambiztonsági iratok) hetes fondjában (Belügyi Információs Jelentések) található meg, ahol a harmadik állagot (Szakelosztó) alkotja a Történeti Levéltár levéltári rendszerében. Tartalmilag a jelentések túlnyomó többsége a nemzetközi viszonyok változásairól, a külpolitikai kapcsolatok alakulásáról tájékoztatott, s csak egy kisebb hányada informálta a felső vezetést a magyarországi belső ellenzékkel, a másképp gondolkodókkal kapcsolatos eseményekről.(14) Többek közt a nyugati emigráns szervezetek magyarországi kapcsolatairól, a SZETA különböző akcióiról, szamizdat anyagokról, ellenségesnek minősített kiadványokról, a „repülő egyetemi” előadásokról, a Mozgó Világ-ügyről, különböző prominens ellenzéki személyek tevékenységéről, a szerveződő pártokról, az ellenzék rendezvényeiről, demonstrációiról számoltak be a jelentések.

Ezek kettős szerkezetben készültek. A jelentés egyrészt állt egy átiratból (ún. információs lapból), amely arról tájékoztatott, hogy a belügyminiszter az adott napon külön anyagot küldött a lent felsorolt „elvtársak” részére. Ez az adatlap feltüntette a küldendő anyag tárgyát, számát, felsorolta a neveket, akiknek az iratot küldte, a címzettől való visszaérkezés időpontját, valamint a továbbítás (a III. Főcsoportfőnökséghez) tényét. Egyes esetekben még további rovatok is szerepeltek, ahol egyéb belügyi vezetők nevei voltak felsorolva, akik szintén megkapták az anyagokat. A technikai adatok (példányszám, dátum) mellett szerepelt az is, hogy milyen számú – a miniszter által aláírt fehér példány – jelentéshez csatolták az iratot. A második rész, a tulajdonképpeni jelentés belügyminisztériumi fejléccel, minősítéssel (Szigorúan titkos! vagy Különösen fontos!), a nyilvántartási számmal, a jelentést kézhez kapók neveinek felsorolásával – ami csak többé-kevésbé egyezik az adatlapon feltüntetett nevekkel –, valamint egyes esetekben a felterjesztve, megküldve rovatokkal kiegészítve jelent meg. A jelentés végén – de nem minden esetben – fel szokták tüntetni az információ jellegére, a forrásra vonatkozó megállapításokat is. (például: az információ hiteles, fokozott védelmet igénylő forrásból származik.) A dokumentumhoz tartozik egy ún. Iratjegyzék, egy kivonat, mely az iratok minősítéséről tájékoztat.Ez és a visszaminősítésről tájékoztató pecsét, illetve záradék már a Történeti Levéltár keretei között történt iratkezelés eredményeként került az iratokra.

Rendkívüli események dossziéja, Személyi-, Figyelő-, Csoport- és Objektum-dossziék(15)

A Történeti Levéltár levéltári rendszerében a hármas szekcióban (Hálózati, operatív és vizsgálati dossziék), az egyes fond ötös állagát alkotják az operatív dossziék (O-dosszié). Az alcímben felsorolt dossziétípusok közös jellemzője, hogy egységesen operatív dossziéként irattározták ezeket. A rendszerellenesnek minősített személyekről, csoportokról – értelemszerűen – vezettek csoport, figyelő, személyi és rendkívüli esemény dossziékat is. Ellenséges tevékenységre utaló események elkövetésekor – ha a bizalmas nyomozás megindításakor az elkövetők még ismeretlenek voltak – Rendkívüli események címmel, fedőnévvel dossziét nyitottak. Rendkívüli eseménynek számított a falra firkálás, a zászlóégetés, a röpcédulázás, titkos okmányok eltűnése és így tovább. A dosszié tartalmazta az eseménnyel kapcsolatos jelentéseket, a helyszínen talált bizonyítékokat, vagy ezek jegyzékét, szakértői véleményeket, operatív intézkedési terveket.(16) Rendkívüli esemény dossziét nyitott – „Aláírók” fedőnévvel, 1982. december 16-án – a BM III/III-3/b osztálya(17) , ellenséges, nacionalista tartalmú röpcédula terjesztés felderítése céljából(18) . A fedőlap tájékoztat a legfontosabb adatokról: a dosszié típusáról (Rendkívüli események dossziéja), a dossziét készítő egység (BM), osztály (III/III-3/b), a szám (11-R-1252), fedőnév („Aláírók”), továbbá a minősítés tényéről (Szigorúan titkos!) és a dosszié megnyitásának, lezárásának időpontjáról, s a dosszié irattározásakor kapott archív számról. (O-18699) A fedőlapon található a minősítés megszüntetéséről, valamint a – Történeti Levéltár által kiállított – dosszié átvételéről tájékoztató záradék is. Az iratgyűjtő – a tartalomjegyzék és a betűsoros névmutató után – határozattal kezdődik, melyben ismeretlen tettesek felderítése céljából bizalmas nyomozás bevezetését és rendkívüli esemény dosszié nyitását kezdeményezik. Ezt egy „Intézkedési terv” követi, melyben a nyomozati intézkedéseket és ezek eredményeit összegzik, majd újabb intézkedésekre (szakértői vizsgálatok, rejtett figyelő szolgálat szervezése, fokozott ellenőrző, kutatómunka az ismert ellenzéki személyek körében) tesz javaslatot a BM III/III-3 osztály vezetője, valamint az alosztályvezető. A tervet a csoportfőnök helyettes jóváhagyása zárja. A dosszié tartalmaz még több jelentést, melyek a különböző helyeken észlelt röpcédula terjesztésekről számol be, továbbá az írásszakértői véleményeket. A dosszié mellékletét képezi (a dossziéba fűzött A/4-es méretű borítékban elhelyezve) 72+12 darab eredeti (írógéppel írt és stencil eljárással sokszorosított) röpcédula, egy (a bűncselekmény helyszínén felvett) jegyzőkönyv szagnyom és szagminta rögzítéséről, továbbá egy „Adatlap” (350. számú), mely tartalmazza az ügy fedőnevét, azonosító számát, valamint az adatlap sorszámát, az adatszolgáltató megnevezését, az ügy nyilvántartó számát, a bizalmas nyomozás elrendelésének időpontját, a bűncselekményre utaló magatartás minősítését (izgatás), politikai jellegét (nacionalista), az elkövetés helyét, idejét, a gyanúsítottak számát (jelen esetben: nem ismert), a bűncselekményre utaló alapinformációkat, az információforrást (állampolgári bejelentés), az információszerzés időpontját, illetve a bizalmas nyomozás elrendelése előtt tett intézkedések célját, típusát (jelen esetben nincs kitöltve), a dátumot, és a kitöltést végző aláírását. A dossziéba eredeti dokumentumok is vannak fűzve (Tájékoztató a Mozgó Világ-ügyről, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége tiltakozó levele N. Ceauşescunak, Tamás Gáspár Miklós levele és a tiltakozók aláírása a Magyar PEN Club elnökének, Bill Lomax: 25 évvel 1956 után, A magyar forradalom öröksége című, írógéppel írt műve, Hajas Tibor: Sidpa Bardo című írása, Solidarnosc. Az elnyomás és ellenállás dokumentumai című, írógéppel írt anyag), melyeket írásszakértőkkel vizsgáltatott meg a szervezet. Miután az elkövetők kilétét nem sikerült megállapítani, a nyomozást megszüntették és a nyomozati iratok másolati példányát szintén ebbe a dossziéba fűzték be. Itt található a nyomozás elrendeléséről, valamint a röplapoknak, mint a bűncselekmény tárgyi bizonyítékainak lefoglalásáról szóló határozatok, különböző rendőri jelentések a röplapok felleléséről, a röpcédulák jogi véleményezése (megállapítható – a röpcédulák szövege alapján – a nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás alapos gyanúja), valamint kettő tanúkihallgatási jegyzőkönyv. A jegyzőkönyv tartalmazza a tanúk adatait, a büntetőeljárásban részt vevő személyekhez való viszonyukat, hogy károsult-e a tanú a bűncselekmény során, és hogy esetleg elfogult-e valamilyen oknál fogva. A lényegi részben pedig a tanú elmondása alapján az eset (a röpcédulák megtalálása különböző helyszíneken) leírása történik meg. A tanú, valamint a jegyzőkönyvet felvevő hatósági személy aláírása szerepel még itt. További irat egyrészt, a BM Vizsgálati Osztálya által keletkeztetett határozat a nyomozás megszüntetéséről, indoklással, a főosztályvezető aláírásával és a záradékban a nyomozást megszüntető határozat Legfőbb Ügyészségi jóváhagyással, valamint a „Zárólap” (dossziészám, sorszám, oldalszám, dátum és aláírás), mely a dosszié vizsgálati anyagát zárja le. Található még egy „Értékelő Összefoglaló Jelentés”, mely a végrehajtott intézkedéseket, a megállapításokat, elért eredményeket és a további javaslatokat összegzi. A dokumentum fejlécén (BM III/III-3-b alosztály) kívül szerepel az ügy megnevezése (tárgy), az osztályvezető jóváhagyása (aláírása), az irat végén pedig az alosztályvezető jóváhagyása és még két, az osztályon dolgozó rendőrtiszt aláírása. A technikai adatok (nyilvántartási szám, hány példányban készült, milyen osztályok kapják) a szokásosak. Egy újabb „Adatlap” (351. számú) az előzőeken túl, a felderítő intézkedéseket és információkat, az egyéb bűncselekményre utaló adatokat, a BM és az állambiztonsági (és más) szervek együttműködéséről és az együttműködés tartalmáról, a parancsnoki döntésekről és a megelőző, akadályozó-korlátozó, megszakító célú intézkedésekről beszámoló rovatokat is tartalmaz. A következő „Összefoglaló jelentés” javasolja, – mivel újabb röpcédula terjesztés nem történt és a felmerült célszemélyek ellenőrzését a BM III/III-4 osztálya(19) tovább folytatja – az „Aláírók” fedőnevű bizalmas nyomozás megszüntetését és a 11-R-1252 számú rendkívüli esemény dosszié anyagát az esetleges későbbi felhasználás céljából irattározni(20) . A jóváhagyó határozat után már csak az egész dossziéra vonatkozó „Zárólap” található, amely szerint a 11-R-1252 számú dosszié 45 sorszámmal és 147 oldalszámmal le lett zárva.

Azokra a személyekre, akik bizalmas nyomozás alatt álltak, vagyis kémgyanús, illetve demokráciaellenes bűncselekménnyel, valamint diverziós és terrorista cselekményekkel voltak gyanúsíthatóak, az ún. Személyi dossziék felfektetését kezdeményezték. A különösen veszélyes elemek fedőnéven szerepeltek ezekben a dossziékban. Ezek a dossziék tartalmazták az ügynöki bizalmas nyomozás alatt álló személy operatív szempontból jelentős kapcsolatainak névsorát, az üggyel, illetve a személlyel kapcsolatos operatív hálózati intézkedések terveit. A BM III/III-4-a alosztálya határozatában bizalmas nyomozás elrendeléséről és személyi dosszié („Bolygató” fedőnéven) megnyitásáról rendelkezett, arra hivatkozva, hogy a célszemély „cionista kapcsolatokkal rendelkezik és kapcsolódik az ellenséges ideológiai fellazítási szervek tevékenységéhez.”(21) A fedőlap a szokásos adatokat, valamint a minősített/visszaminősített oldalak jegyzékét tartalmazza. A tartalomjegyzék után – hasonlóan a fentihez – „Intézkedési terv”, a megfigyeltre vonatkozó különböző jelentések, valamint külön borítékban a Személyi Törzslap, valamint Kérdőjegyek(22) , illetve Adatlapok (350. és 351. szám) következnek. A formai jegyek megegyeznek a fent már bemutatott iratokéval. Új irattípus a 352. számú Adatlap, amely az előzetes ellenőrzés vagy bizalmas nyomozás alá vont személyről készült. Ez tartalmazza az ügyre vonatkozó adatokat, a megfigyelt személy adatait, a bűncselekményre utaló magatartás minősítését (előkészület, izgatás, fellazítás, ellenséges politikai befolyásolás), az előéletre vonatkozó információkat, a parancsnoki döntéseket, az eszközök, módszerek alkalmazásának felsorolását és így tovább. A bizalmas nyomozás alá vont célszemély ellen bevezetett 3/a operatív rendszabály, valamint az ügyben alkalmazott „K” ellenőrzés(23) eredményéről készült „Értékelő jelentések”, valamint a vidéki állambiztonsági szervek „Átiratai”, a dosszié mellékletét képező levelek másolatai, a hálózati személyek jelentései teszik ki a dosszié iratainak nagy részét. Egy idő után a célszemélyre nyitott személyi dossziét átminősítették Figyelő dossziévá, mivel a megfigyelt konkrét ellenséges tevékenységet nem folytatott, viszont “a fellazítási politikához kapcsolódó tevékenysége szükségessé teszi további folyamatos ellenőrzését”. A személyt alapnyilvántartásba vették és anyagát „F” dossziévá minősítették át.

Figyelő dossziét akkor nyitottak, ha a korábban már kompromittálódott, illetve folyamatosan ellenséges magatartást folytató, a társadalomra veszélyes elemeknek minősített személyek magatartását, tevékenységének állandó ellenőrzését, kapcsolatainak felderítését kívánták elérni. Ilyenkor a dosszié tartalmazta a különböző nyilvántartásokban történt ellenőrzések eredményeit, környezettanulmányokat, hálózati jelentéseket, egyéb operatív úton szerzett információkat, értékelő, elemző jelentéseket. Irattani szempontból az anyag jellege megegyezik a fent bemutatott személyi dossziéban található iratokéval. Miután a személy társadalomra való veszélyessége jelentős mértékben csökkent, az „F” dosszié alapján történő ellenőrzését megszüntették, anyagát az alap nyilvántartásból törölték és a kutató nyilvántartásba helyezték(24) el. A rá vonatkozó iratokat „O” archív számon irattározták.

Csoport dossziét azokról a bizalmas nyomozás alatt álló személyekre nyitottak, akiket ellenséges tevékenységgel gyanúsítottak és valamilyen szervezethez volt köthető a tevékenységük. Ezek a típusú dossziék tartalmaztak – többek közt – egy a csoportról készített részletes „Összefoglaló jelentést”, az ügynöki operatív feldolgozó munka során keletkezett hálózati jelentések másolatait, illetve különböző nyilvántartási segédanyagokat. Csoport dossziévá minősítettek át személyi dossziét, („Geller” fn.), miután gyanú merült fel a megfigyelt személy ellenzéki, ellenséges nézeteinek – egy csoport keretein belül történt – terjesztésére. Hasonlóan a már bemutatott dossziékhoz, található itt „Intézkedési terv”, másolatban a csoport tagjainak személyi anyagai, (egyetemi jelentkezési lap, a felvételi vizsga minősítése, a munkaadói javaslat, önéletrajz) a hálózati személyek jelentései. Egy operatív akció módszertani leírását tartalmazó irat (titkos házkutatás lefolytatására készített javaslat, mellékelve a „célhely” alaprajza és az átnézeti helyszínrajz, továbbá a lakrészre behatoló csoport és a biztosító csoport tagjai közötti összeköttetést biztosító készülék, illetve a kódolás leírása) is megtalálható a dossziéban. Találhatunk itt is röpcédula terjesztésről szóló jelentést (mellékelve a röpcédula), valamint környezettanulmányokat a csoport tagjairól, melyekben a „környezetelt” családi körülményeit, személyi tulajdonságait, erkölcsi, politikai beállítottságát, baráti, külföldi kapcsolatait elemzik. Ebben a dossziéban találhatunk egy selejtezési jegyzőkönyvet is, mely a BM hatályos irattározási és selejtezési terve alapján a – tételesen felsorolt – ún. „K” anyagok megsemmisítéséről készült. Az engedélyező záradék után a tanúk aláírásával hitelesített jegyzőkönyv technikai adatai szerepelnek.

Objektum (vonal) dossziét nyitottak a hálózati operatív ellenőrzést igénylő objektumokról (a Magyarországon található külképviseletek, hadiüzemek), az egynemű intézmények (egy-egy járás összes iskolája, városonként az ipari vállalatok, művelődési intézmények) ellenséges tevékenységével kapcsolatos dokumentumainak gyűjtésére. Ezek a dossziék operatív anyagokat nem, csupán az objektum (vonal) elhárításával kapcsolatos dokumentumokat tartalmazták. Az ún. Repülő Egyetem keretében az ifjúság körében ellenséges fellazító tevékenységet kifejtő személyek és kapcsolataik” címen objektum dossziévá minősítette át a BM III/III-4-a alosztálya, az eredetileg „Doktor” fedőnéven személyi dossziéként megnyitott(25) anyagot. A hét év alatt (1979 és 1986 között) tartott kilencven előadásról öt kötetben – több példányban és néha a BM több osztálya által is készített jelentésekben – számoltak be a repülő egyetem működéséről. A hálózati személyek jelentései (formai jegyei teljes mértékben megegyeznek a fentiekben már bemutatott ügynöki jelentések alaki jellemzőivel) elsősorban emlékezetből lejegyzett írásbeli beszámolók, de előfordult, hogy az előadásokat magnóra vették, lehallgatták, s ez alapján készült a jelentés, illetve ezeket kivonatolta a vonalat tartó tiszt. A jelentéseket – nem minden esetben, de jellemző módon – statisztikai összesítő zárja, amely a résztvevőket kategorizálta állambiztonsági veszélyességi szempontok, valamint foglalkozás, munkahely alapján. A dosszié tartalmaz „Intézkedési terveket”, amelyekben részletesen lebontva szerepelnek a feladatok, a határidők, a felelősök megnevezésével együtt. Továbbá különféle feljegyzéseket, javaslatokat is tartalmaz – többek közt – 3/e „labda” operatív technikai rendszabály(26) bevezetésére, (az akció fedőnevének, a kódjeleknek, a készülék típusának leírásával) valamint a harmadik kötetben ún. „meghallgatási jegyzőkönyveket” is. Ezeket a BRFK Állambiztonsági Vizsgálati Alosztálya keletkeztette és egyfajta tanúkihallgatási jegyzőkönyvnek felelt meg, annak minden formai, alaki, egyéb jellemzői nélkül. Jogilag megfoghatatlan a „meghallgatott” személy státusza, ez az eljárás tulajdonképpen a figyelmeztető, megelőző intézkedések egyik formájának minősült. A korabeli iratkezelésre vonatkozó adalék, hogy az iratok lezárása és irattározása után, a dossziékat felbontották, mivel összeállításuk nem felelt meg a korabeli (1989. január) TÜK szabályozásnak, s így szükségessé vált azok átrendezése. A Történeti Levéltár iratgondozásának eredménye a teljes körű névmutató, valamint a dossziék digitalizált (szkennelt) formájának elkészítése, mely a kutatást, az irat előkészítést nagymértékben segíti. A fenti dosszié típusok közös jellemzője, hogy valamennyit „O” archív számon irattározták.

 

Munka-dosszié

Az operatív hálózat tagjainak(27) a jelentéseit, illetve a munkájuk ellenőrzésével kapcsolatos dokumentumokat gyűjtötték össze a levéltári rendszer szerinti hármas szekció (Hálózati, operatív és vizsgálati dossziék) első fond, második állagát (Munka dossziék) alkotó iratgyűjtőkben. A dossziék tartalmazták – az akár több, párhuzamosan futó ügyben is foglalkoztatott – hálózati személy eredeti, fedőnévvel aláírt jelentéseit időrendben, valamint a szóban közölt operatív értékű információkról készített feljegyzéseket is. Az operatív beosztott (tartó) által a hálózati személynek adott fontosabb feladatokról készített feljegyzések, az elvégzett feladatok értékelése, az ellenőrzés érdekében foganatosított intézkedések is a dosszié tartalmát képezték. Egy-egy hálózati személyt több éven, évtizeden keresztül is foglalkoztattak, mint például a „Bereznay” fedőnevű titkos munkatársat. Munka dossziéját – összesen kettő kötet, az Európa Könyvkiadónál dolgozó személyekről, kül-és belföldi kapcsolataikról – 1973-ben nyitották, utolsó jelentését 1987 októberében adta. A dosszié fedőlapja tájékoztat a legfontosabb adatokról ugyan úgy, mint a fenti dosszié típusoknál, de ezen kívül a minősített/visszaminősített oldalakról készített jegyzék is szerepel a fedőlap belső oldalán. Ez már a Történeti Levéltár keretében végzett iratgondozás eredményeként került a dossziéba. A tartalomjegyzék után következnek – időrendben – a hálózati személy jelentései, kettő példányban. Az első példányt a hálózati személy kézírással, vagy írógépen írva készítette el, amit a tartó tiszt a formai adatokkal kiegészített. A két példány – a második a letisztázott változat – szövegszerűen megegyezik, ahol a hálózati személy egyes szám harmadik személyben – fedőnéven aláírt jelentésében – számolt be feladatának elvégzéséről. A formai adatok a következők: adta („Bereznay” fn. tmt.)(28) , vette (a tartótiszt neve), idő (a jelentésadás dátuma), hely („Modern” fn. T lakás, ahol a tartó az ügynökkel találkozott(29) ), tárgy (a jelentés témája). Ezeket, valamint a jelentés értékelését, a szükséges intézkedéseket, az újabb feladatot, illetve a következő találkozó időpontját rögzítő záradékot a tartótiszt helyezte el az iraton. A tartótiszt aláírása mellett technikai adatok is szerepelnek (nyilvántartási szám, hány példányban készült, kik kapják, illetve hova rakják le, s a gépelést végző monogramja) az anyagon. Található még egy feljegyzés, mely szerint az alosztályvezető a vonatkozó miniszteri parancs alapján – a Nyilvántartási Szabályzatban előírtak szerint – ellenőrizte a dossziét, majd a betűsoros névmutató és a Zárólap következik. A dossziét „M” archív számon irattározták.

 

Parancsgyűjtemény

A Belügyminisztérium által keletkeztetett – és a Történeti Levéltárban a negyedik szekció (Gyűjtemények) kettes fondját alkotó – Parancsgyűjtemény elsősorban az állambiztonsági szervek irányítási, működési rendjének, a szervezeti, valamint a feladat-hatásköri változásoknak mind történeti, mind levéltári szempontból a leginkább figyelemre méltó forrásai. Ezek a parancsok és más jogi előírások, ügyrendek, melyek meghatározták a BM III/III. (Belső Reakció Elhárító) Csoportfőnökség feladatait(30) , valamint a „belső ellenzék”-re, az ellenséges tevékenység elleni (operatív) munka feladataira vonatkozó utasításokat, elvi állásfoglalásokat. Az ügyrendeket piros színű, kisalakú (A/5) füzetbe fűzték össze, az oldalakat számozták és a dokumentumon feltüntették, hogy hány példányban készült és kik kaphatják meg. Az iktatószám, dátum mellett fel szokták tüntetni a másolás, kivonat készítés tilalmát, valamint a minősítés jellegét. (Szigorúan titkos! vagy Különösen fontos!) A minősítés megszűntéről tájékoztató pecsét már természetesen a rendszerváltás utáni iratkezelés eredményeként került a dokumentumra. Az egyéb parancsoknak is hasonlóak a formai jellemzői, de nem kisalakú füzetbe, hanem A/4-es formátumú füzetté kapcsozták össze azokat.

 

Állambiztonsági „háttéranyagok” (A-anyag)

Ugyancsak a negyedik szekcióban (Gyűjtemények), az első fondban található az állambiztonsági munkához készült különböző háttéranyagok (A-anyag), melyek a másként gondolkodókra vonatkozó források egyik legfontosabb csoportját képezik. Témánk szerint ezen belül is alapvetően két különböző megközelítésű forráscsoportról beszélhetünk. Egyrészt az állambiztonsági szervek feldogoztak különböző eseteket, ügyeket, és ezek alapján szaktanulmányokat valamint módszertani segédanyagokat készítettek, elsősorban oktatási célból, másrészt gyűjtötték a szamizdat anyagokat, korabeli dokumentumokat, és kéziratokat. Az előbbiek jellemzője, hogy a BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség kiadásában, az állambiztonsági tanulmányok sorozatban jelentek meg, természetesen szigorúan titkos minősítés alatt, csak belső használatra. Így készültek – többek közt – az állam elleni izgatást megvalósító röpcédulák, röplapok, röpiratok készítőinek és terjesztőinek felderítéséről(31) , a belső reakció elhárítási területén foglalkoztatott ügynökök vezetésének és nevelésének néhány pszichológiai sajátosságairól(32) tanulmányok. Míg ezek a kiadványok egységes címlappal, hasonló szerkezetben, nyomdai eljárással készültek, ugyanakkor fennmaradtak gépírással, összefűzés nélküli feljegyzések is. Ilyen formátumban maradt fenn például az 1987-es szamizdat anyagokról (Beszélő, Demokrata, Hírmondó, Égtájak) készült 15 oldalas feljegyzés, elemzés is.(33)

Sajtótörténeti szempontból különösen figyelemre méltóak a korabeli kéziratok, szamizdat kiadványok, röpcédulák. Ezen forráscsoport közös jellemzője, hogy házilag készült, különböző, igen egyszerű technikai eljárással sokszorosított (stencil), gyakran szerző, kiadó, illetve egyéb könyvészeti adatok feltüntetése nélkül megjelentetett dokumentumok. Ugyanakkor található olyan szamizdatként kiadott mű is – például: a Hegedüs Andrással Zsille Zoltán által készített életrajzi interjú – ahol a szerző és a kiadó (ABC. Alternatív Szamizdat Kiadó) postacímmel, névvel felvállalva jelentette meg a kis alakú, stencil eljárással készült füzetét.(34) Úgynevezett után közlő műnek is tekinthetjük az Irodalmi Újságban már megjelent szöveg, módosított, helyesbített változataként megjelentetett írást(35) , mely a „második kiadás” jelzetű sorozatban jelent meg. (Ez a sorozat a korai szamizdat irodalom termését kívánta újra bemutatni.) Az ellenzéki személyek tollából nemcsak a különböző kiadók által kiadott írások, de – elsősorban kéziratos formában – szépirodalmi alkotások, szociológiai művek is fennmaradtak. A szamizdat folyóiratokból összeállított gyűjtemény főleg az évtized második felének évfolyamait tartalmazza.(36) Fontos kordokumentumként megtalálhatók a gyűjteményben a szerveződő ellenzék anyagai, a monori tanácskozás anyaga, a Fordulat és Reform című tanulmány, az MDF megalakulásáról szóló, vagy a FIDESZ nyilatkozatai, illetve a különböző programtervezetek is. Az e gyűjteményben megtalálható anyagok eredetéről keveset tudunk. Az általános gyakorlat szerint a házkutatások során lefoglalt dokumentumokat, illetve a helyszínről összeszedett röpcédulákat, falragaszokat a vizsgálati anyaggal együtt irattározták, s a gyűjteménybe csak a fölös példányok kerültek. Természetesen más úton is kerültek a belügyi szervek birtokába szamizdat anyagok (az ügynökkel a Rajk-butikban(37) megvetették a kiszemelt műveket, vagy pedig a külföldön megjelent írásokhoz a követségeken keresztül jutottak hozzá), ezek nagy valószínűséggel szintén a fenti gyűjteményt gazdagították.

A tanulmányban imént bemutatott iratok minősítése megszűnt, illetve a felülvizsgálat során visszaminősítésre kerültek.

Jegyzetek

 

(1) Jelentés a kulturális területen az ellenséges tevékenység elhárítását szabályozó 0022/1970. sz. BM parancs végrehajtásának tapasztalatairól, 1986. ÁBTL 1.11.1. 45-13/17/a/1986.

(2) A Magyar Népköztársaság belügyminiszterének 26/1979. számú parancsa a BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség Ügyrendjének kiadásáról, 1979. november 12. ÁBTL 4.2.10 22/26/1979.

(3) Kádár János beszéde az ellenzékről az MSZMP KB ülésén, 1979. november 1. Magyar Országos Levéltár [a továbbiakban MOL] 288. f. 4/165. ő. e. Közli: Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék (1968–1988). Dokumentumok. Bp. T–Twins Kiadó, 1995. 89–93. o.

(4) Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának jelentése a Politikai Bizottságnak az ellenzéki-ellenséges csoportok tevékenységével összefüggő politikai feladatokról, és a Politikai Bizottság határozata, 1986. július 1. MOL 288. f. 5/972. ő. e., i. m: 279–291. o., valamint Kádár János felszólalása az MSZMP Politikai Bizottsága ülésén az ellenzékről szóló napirend vitájában, 1986. július 1. MOL 288. f. 5/972. ő. e., i. m. 292–295. o.

(5) Az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának (KAO) tájékoztatója az ellenzéki-ellenséges tevékenység újabb vonásairól, 1988. február 3. MOL 288. f. 5/1019. ő. e., i. m. 373–379. o.

(6) Emlékeztető az 1988. január 25-i csoportfőnökségi szakmai aktívaértekezletről. ÁBTL 1.11.6. sz. n.

(7) Például: Előterjesztés a politikai és államellenes bűncselekmények megelőzését szolgáló operatív munka hatékonysága növelésére. Bp. 1978. január 12. ÁBTL 1.11.1. 45-13/7/1978, vagy lásd a jelen tanulmány első lábjegyzetét.

(8) Lásd Müller Rolf: Napi Információs Jelentések 1979–1989. In Trezor 1. A Történeti Hivatal Évkönyve. Bp. Történeti Hivatal, 1999. 251–282. o. [a továbbiakban Müller, Napi jelentések]

(9) A Magyar Népköztársaság belügyminiszter-helyettesének 22/1978. számú intézkedése az állambiztonsági tájékoztató rendszer továbbfejlesztéséről szóló 22/1978. számú miniszteri parancs végrehajtására. Budapest, 1978. november hó 2-án. BM KI Pgy.; Közli Müller, Napi jelentések, i. m. 253. o.

(10) Lásd Müller, Napi jelentések, i. m., valamint tanulmányát jelen kötetben.

(11) Jelentés a napi operatív információs rendszer működéséről, 1990. január. ÁBTL 1.11.1. sz. n.; Lásd Müller, Napi jelentések, i. m. 10. sz. jegyzet 254. o.

(12) Lásd Müller, Napi jelentések, i. m., valamint a Magyar Népköztársaság Belügyminiszteri Államtitkárának 5/1982. számú intézkedése az MSZMP és a Minisztertanács vezetői belügyminisztériumi tájékoztatásának továbbfejlesztéséről szóló 29/1982. számú belügyminiszteri parancs végrehajtásáról. BM KI Pgy.

(13) Lásd Müller Rolf tanulmányát ebben a kötetben.

(14) Uo.

(15) Lásd Petrikné Vámos Ida: Iratok a Történeti Hivatalban In Trezor 1., i. m. 29–58. o.

(16) A fel nem derített ügyek egy részét „I” (ismeretlen tettes) dossziéba helyezték.

(17) A BM III/III-3 osztályának volt a feladata a társadalomra veszélyes ún. „F-dossziés” személyek tevékenységének ellenőrzése, nyilvántartása, elhárítása.

(18) 1982 decemberében röpcédula terjesztés történt Budapest több pontján. A röpcédulák az „Ellenpontok” című romániai magyar nyelvű szamizdat folyóirat 8. számára hivatkozva tiltakoztak a romániai hatóságok által őrizetbe vett magyar írók (Szőts Géza, Ara-Kovács Attila és mások) eltűnése miatt.

(19) A BM III/III-4. osztály feladata a kulturális területen történő elhárítás volt.

(20) ÁBTL 3.1.5. O-18699 145. o.

(21) ÁBTL 3.1.5. O-18657 4. o.

(22) A Személyi Törzslap a személyi igazolvány kiállításához készült nyilvántartási segédlet, a Kérdőjegy pedig a BM központosított, illetve szervenként vezetett helyi nyilvántartásaiban szereplő személyek ellenőrzésének volt az eszköze.

(23) A 3/a rendszabály a telefonlehallgatást, míg a „K” ellenőrzés a postai küldemények operatív (a küldemények felbontása, esetleg elkobzása) ellenőrzését jelentette.

(24) Országos viszonylatban nyilvántartotta az állam elleni, politikai bűncselekményekért elítélt, de már elévült, vagy amnesztiát kapott személyeket.

(25) Lásd Szilágyi Sándor: A Hétfői Szabadegyetem és a III/III. Bp. Új Mandátum Könyvkiadó, 1999., illetve Baracsi Erzsébet: A Repülő Egyetem történetének kutatási problémái. Valóság, 1999. 11. sz. 79–83. o.

(26) A 3/e rendszabály a helyiség, lakó/munkaszoba lehallgatását jelentette.

(27) Ügynökök, rezidensek, informátorok, titkos munkatársak.

(28) „Bereznay” fedőnevű titkos munkatárs

(29) A „T” lakás találkozási lakást jelentett. Az állambiztonsági szervek által használt, de nem a szerv által fenntartott lakás, mely az ügynök(ök) és az operatív tiszt(ek) találkozására szolgált.

(30) Lásd a 2. lábjegyzetet..

(31)Z ima Péter: Az állam elleni izgatást megvalósító firkálások, zászlótépések és égetések elkövetőinek felderítése. Bp. Rendőrtiszti Főiskola. Állambiztonsági Tanszék, 1983. 30. o. Lásd ÁBTL 4.1. A-336

(32) Balázs Tibor–Sziklai István: A belső reakció elhárítási területén foglalkoztatott ügynök vezetésének és nevelésének néhány pszichológiai sajátossága. BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség (Állambiztonsági tanulmány, 1975) 60. o. Lásd ÁBTL 4.1. A-722

(33) Zima Péter ny. r. alezr. feljegyzése az 1987-ben megjelent szamizdat kiadványokról. Lásd ÁBTL 4.1. A-61

(34) Hegedüs András: Élet egy eszme árnyékában. Bp. ABC Kiadó, 1985. ÁBTL 4.1. A-503

(35) Konrád György: Az állami ember és a cenzúra. Bp. Áramlat Független Kiadó, 1986. Lásd ÁBTL 4.1. A-502

(36) A teljesség igénye nélkül: Hírmondó, Aktuális Levél-Artpool Letter, Beszélő, Demokrata, Égtájak között, Füzet, Határ–Idő–Napló, Hiány, Hungarian October, Inconnu Press, Külön–Beszélő, Máshonnan Beszélő, Pofon, Szabad Demokraták, Szakkollégiumi Értesítő, TDDSZ Tájékoztató, Visszhang.

(37) Lásd Krahulcsán Zsolt: A hazai szamizdat „hőskora”. A Galamb utcai butik. In Trezor 2. A Történeti Hivatal Évkönyve, 2000–2001. Bp. Történeti Hivatal, 2002. 303–359. o.

Tisztelt Érdeklődők!

Örömmel értesítjük, hogy a járványügyi veszélyhelyzet megszüntetését követően, 2020. június 29-étől ismét kinyitjuk Levéltárunk ügyfélszolgálatát és kutatótermét, amelyek idén augusztusban sem zárnak be. A zárás alatt érkezett állampolgári megkeresések feldolgozását folyamatosan végezzük, ezzel kapcsolatban türelmüket kérjük.

Kutatótermünkben az egészségügyi biztonsági szempontok megtartása érdekében csökkentett létszámban tudunk egyidőben kutatókat fogadni, ezért – további rendelkezésig – előzetes időpontfoglalást vezetünk be. Az időpontok foglalása 2020. június 24-étől válik lehetővé, a Levéltár honlapján található kutatoterem.abtl.hu linken keresztül, amellyel kapcsolatban kutatóink a számukra kiküldött hírlevélben találnak több információt. Az elkészült másolatok átvételéhez nem kell időpontot foglalni.
A veszélyhelyzet feloldását követően is több egészségügyi óvintézkedést fenntartunk, ezért kérjük ügyfeleinket és kutatóinkat, hogy használják a Levéltár által biztosított érintésmentes kézfertőtlenítő adagolót és viseljenek maszkot.

Megértésüket és együttműködésüket köszönjük!

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára